G. István László: Ötvenhatodik védőbeszéd

Kandi, mint aki elfelejti a színt,
nem vakul meg, csak elfelejti, nézi,
és nem jut eszébe az almáról, hogy piros,
a pirosról, hogy alma – a pirosról
nem jut eszébe semmi. Vizsgálhatatlan,
mire jut így. Zavarhatná, hogy
öregszik. Mondjuk, legyen a színvesztés
az öregség. Legyen, hogy reggel kinyílt
a szeme, fényhívó napja lett, legyen, hogy
megtelt délre csurig, délutánra
kicsordult a fölöslege. Legyen, hogy
estére elszivárog, amit még egyáltalán
el lehetne mesélni. Ne legyen Kandinak
nehéz a föld, ha egyáltalán
megtanul élni.

• Tovább

Vajda Mihály: Adél és fia

Volt egyszer egy csodaszép fiatal nő. Nevezzük Adélnak.

• Tovább

Halmai Tamás: Versek

Bűvölő

Tündér arkangyal elementál
ők a holt űr s az eleven táj
ők hívnak ha a szerelem vár
bűvölnek nyelven túli hanggal
elementál tündér arkangyal
arkangyal elementál tündér
nemlétük is több életünknél

Elixír

Minden pillanat megteremti
minden alkalom felkínálja
örömre tanít és szeretni
a szerelem alkímiája

általa lesz az álom élet
emberarany az emberólom
a szétrebbenő denevérek
között a nap sugárzó sólyom

• Tovább

Deczki Sarolta: Mint a kondenz­csík

Kemény István új kötetét az utóbbi évek egyik legszebb könyvborítója ékíti. Albrecht Altdorfer festménye látható a fedélen, a Nagy Sándor csatája. A kép 1529-ben keletkezett, három évvel a mohácsi vész után, de ez itt most nem fontos (vagy legalábbis nem itt fontos). A mindössze másfél négyzetméteres kép az i. e. 333-ban lejátszódott isszoszi csatát ábrázolja, amikor is a makedón király megsemmisítő csapást mért Dareioszra, és ami után beköszöntött a hellenizmus korszaka1.

• Tovább

Bíró-Balogh Tamás: Reviczky Gyula életrajzához

• Tovább

Magyar Csaba: Ötpercesek

Az új műsorvezetőnő

Rögtön elsőre rokonszenvesnek tűnt az új műsorvezetőnő. A régit is kedveltem, csupán a fontos ügyekben hazudott, akkor is alig megfoghatóan, finoman csúsztatva. Hogy miért váltották le, nem tudom, de hát új garnitúra, új seprő.

Ez a mostani azonban már a külsejével is elüt a megszokottól, talán ázsiai származású lehet. Természetellenesen nagy, húzott szemével, cseresznyét formáló ajkaival, kis, lapos orrával, háromszögletű arcával, magas, erőteljesen domborodó tar koponyájával úgy fest, mint a fantasztikus filmek idegen lényei, akik csak véletlenül keveredtek a világunkba. Mégis, bizalmat kelt bennem, amint a képernyőről egyenesen rám szegezi tekintetét.

• Tovább

Horváth Előd Benjámin: A két­ezer­kilences nyár

• Tovább

Nyerges Gábor Ádám: Fel­jegy­zések készülnek VII.

• Tovább

Nyilas Atilla: Az ékesszólásról

• Tovább

Toroczkay András: Versek

• Tovább