Skip to main content

Versek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Előd

 

K azt mondja, elődünket ismerte,

több nyelven beszél, és

két éven keresztül nem hagyta el a barlangot.

Állítólag állatorvos,

közgazdász és jogász végzettsége is van,

ezen kívül okleveles építész és nyelvzseni is, persze.

Hat nyelven beszél egész pontosan, folyékonyan,

köztük a kínai és az orosz.

Mind itt lent tanulta,

míg nem volt vendég.

Sok ideje volt. Közben terveket szőtt,

ez utólag lett nyilvánvaló, a hely visszafoglalásához.

 

Az ő elődje, mert mindannyiunknak

vannak elődei,

Anasztázia volt, a cirkuszi oroszlánszelídítő,

aki sajnos nem beszélt egy nyelven sem,

csak magyar ordításokkal, vezényszavakkal

értette meg magát.

 

Ő már itt volt a rendszerváltás előtt is.

Akkor még a királyokat ábrázoló

viaszbábok voltak kiállítva,

amíg ijesztően el nem nyúltak,

el nem sárgultak, a borkúttól

el nem penészedtek.

Mikor már az akasztott ember nyaka

vetekedett egy zsiráféval, ki kellett cserélni mind.

A konkurenciánál, a Kórházban

még mindig bábok vannak.

Elrontott színű, újrahasznosított bábok.

Hallgatok róla, hogy azokhoz

bármi közöm lenne.

Hogy tudom például: a magyarul üvöltő,

elrontott arcszínű honvéd

valahol Jumurdzsák is,

az ápolónő pedig egy lakománál felszolgáló apród.

 

 

Csak tudnám minek

 

megyünk a labirintusba

én a fizetésemért

ott dolgozom oké

a kiutat mondjuk annyira tudom

hogy háromszor mentem rajta végig

abból egyszer józanon

ki már rég nem jutok

álmomban is eltévedek

szóval csak akkor tudnám minek

csak egyre beljebb és beljebb és beljebb

felé lefelé valakihez

de te miért? ugyanazért?

én ott dolgozom

lehet hogy te is csak még nem találkoztunk?

sámánunk szerint egyébként a vájatokat

a statikus csak papíron ellenőrizte ezer éve

ezért is potyog le minden

a szarvakra folyton

román villanyszerelők is bénáztak itt

meg néhány japán szellem is bolyong

de nyugodj meg túl fogjuk élni

ezt is túl fogjuk remélem bízz bennem

csak a telefonod odalent

nem fog működni

és hát hat után

a villanyokat egy szálig leoltjuk majd

hogy eljátsszuk újra ezt az egészet

hogy az emberek megnézzék ugyanazt

csak sötétben

csak tudnám minek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon