Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2012. november, Évfolyam 17, Szám 11

Vers

Beck Tamás: Hatvanas évek

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán: Értelmezés-vázlatok

A magyarországi posztkommunista átalakulás politikai-gazdaságtani és intézményi közgazdasági perspektívában

Kultúra

Bíró-Balogh Tamás: Reviczky Gyula életrajzához

Prém Józsefhez írott két levele

Magyar Csaba: Ötpercesek

Horváth Előd Benjámin: A két­ezer­kilences nyár

Nyerges Gábor Ádám: Fel­jegy­zések készülnek VII.

Nyilas Atilla: Az ékesszólásról

(Két verstétel)

Toroczkay András: Versek

Pór Péter: A lehetetlen emlé­kezés dimenziói

Keresztesi József: Kivágatok

Budai Katalin: „Átmeneti rendek”

a.j.: A Vallai

Vallai Péter (1946. november 25. – 2012. november 7.)

Visszabeszélő

Kertész Péter: Süketek perbeszéde

Révész Sándor: Tollasforgatók. Beszélő, 2012. Október

Révész Sándor: Válasz Kertész Péternek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon