Skip to main content

Válasz Kertész Péternek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Kertész Péter sajnos az érveimmel a legcsekélyebb mértékben sem foglalkozik. Nem vesz tudomást arról sem, hogy élesen elítéltem azt az eljárást, melynek eredményeként Tollas Tibor Eötvös Pál elnöksége alatt és többek között Kende Péter közreműködésével a MÚOSZ tiszteletbeli tagja lett. Arról sem vesz tudomást, hogy a tiszteletbeli tagsággal kapcsolatos tisztázó vitát nyomatékosan hiányoltam. A cikkemet annak az összeállításnak az ismeretében írtam, melyet Kertész Péter a szerkesztőségünkbe eljuttatott. 2008-as leveleim közléséhez akkor is hozzájárulok, ha a címzettnek nem jut eszébe, hogy a hozzájárulásomat kérje, az elemi etikai normáknak megfelelően. Amint azt Kertész Péter maga is megállapította, 2008-as álláspontom teljes mértékben megfelel a jelenleginek.

1999-ben magam válaszoltam a Népszabadság hasábjain Lovas István hírhedt cikkére. Ebben az írásomban kifejezetten elítéltem Eötvös Pál főszerkesztő eljárását ebben az ügyben. Ehhez képest nem hinném, hogy Kertész Péter éppoly vad, mint amilyen homályos inszinuációit komolyan kellene vennem.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon