Skip to main content

Révész Sándor

Révész Sándor: Jégszabadság

Vannak, akikben több a tehetség és a tisztesség, mint amennyit egy életben ki lehet használni. Ezek a tehetséggel és tisztességgel túlterhelt emberek nem lehetnek mindazok, amik jó lenne, ha lennének. Nem feltétlenül és sajátlagosan nekik, csak mindenkinek.

Nem tudnék Havas Gábornál jobb politikust és jobb újságírót mondani azok közül, akik nem lettek (nem maradtak) azok. Havas legfőbb erényei éppen egybeesnek a magyarországi politika és újságírás legsúlyosabb hiányosságaival. Ezt abból a néhány évből tudjuk, amikor politikus is volt, és újságíró is.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Révész Sándor, Zolnay János: Én már csak provokálni szeretek

Beszélő-beszélgetés Bíró Andrással a From Victimhood to Citizenship című vitakönyvről – A magyar nyelvű verzió tavasszal jelenik meg.

Amikor több évtizedes emigrációból hazatérve, egy csomó tapasztalat birtokában megjelentél a magyar közéletben a nyolcvanas évek vége felé, az egyik általad használt kulcskategória a provokáció volt. Nemcsak abban az értelemben, hogy a közéleti vitákban gyakran használsz éles, tabutörő kifejezéseket, de ennek a kifejezésnek fontos szerepe volt a terepmunkád során is, mert szakmai hitvallásod szerint provokálni akartad a projektjeid résztvevőit. Csakhogy a provokáció szónak a magyar nyelvben kifejezetten ronda, méltóságsértő jelentése van. Akit provokálnak, az egyet tehet: nem hagyja magát. Nem gondolod, hogy taktikai, terminológiai hiba volt ennek a kifejezésnek a használata?

Ádám Zoltán, Révész Sándor: Keszthelyi András: „...egy illúzió rabjai voltunk”

Keszthelyi András politikai tanácsadóval Ádám Zoltán és Révész Sándor beszélgetett

Azt tudjuk, hogy te egy szabálytalan kádergyerek voltál, de hogy miként voltál szabálytalan és miként voltál kádergyerek, azt azért nem tudjuk pontosan. Elmesélnéd, milyen családból jöttél, milyen indíttatásokkal és elképzelésekkel érkeztél el a kolozsvári egyetem filozófia szakára?

Először is renitens voltam, ezt apámtól örököltem: afféle rossz gyerek, aki vitatkozik a tanáraival, szóvá teszi, ha valami maszlagot próbálnak neki beadni, stb. Ez ugyan alkati kérdés, de a hetvenes-nyolcvanas évek Romániájában inkább a Thomas Mann által emlegetett „hatalomvédte bensőség” adottságának tűnt: első megközelítésben ugyanis kádergyerek volnék. Apám a helyi napilap főszerkesztője – ami persze pontosan kijelöli a helyét a megyei párthierarchiában is: ha jól emlékszem a megyei pártbizottság póttagja, több alkalommal is megyei delegált az RKP kongresszusain. Ennek ellenére apám nem volt egy klasszikus apparatcsik.

Révész Sándor: Helyreigazítás Kecskési Tollas-vitában

A Kertész Péterrel folytatott vitám során tévesen állítottam, hogy a Tollas Tibor tiszteletbeli tagságáról született döntés Eötvös Pál elnöksége idején és Kende Péter közreműködésével született.

A tévedésemért elnézést kérek az érintettektől és az olvasóktól.

Révész Sándor: Válasz Kertész Péternek

Kertész Péter sajnos az érveimmel a legcsekélyebb mértékben sem foglalkozik. Nem vesz tudomást arról sem, hogy élesen elítéltem azt az eljárást, melynek eredményeként Tollas Tibor Eötvös Pál elnöksége alatt és többek között Kende Péter közreműködésével a MÚOSZ tiszteletbeli tagja lett. Arról sem vesz tudomást, hogy a tiszteletbeli tagsággal kapcsolatos tisztázó vitát nyomatékosan hiányoltam.

Révész Sándor: Tollasforgatók

Komoly kérdések komoly megtárgyalását sokszor pont az teszi lehetetlenné, amivel komollyá akarják tenni. Jó példája ennek a honlapunkon olvasható Kínos ügy. Teljesen reális elképzelés, hogy a régi bűnök megtárgyalása a hivatalos következményektől válik komollyá. De hiába reális ez az elképzelés, mégsem mindig igaz. Kevésbé régi bűnök esetében igaz, igazán régiek esetében nem. Azért nem, mert a bűnös túl van az érdemi büntethetőség korán, a történet pedig túl van a biztonságos bizonyíthatóság korán.

Neményi László, Révész Sándor: Kuncze Gábor: „Az ellenzék bolyong a kulccsal, de nem találja az ajtót”

Kuncze Gáborral Neményi László és Révész Sándor beszélgetett

Ha visszanézünk arra a tizenöt évre, amelyet az SZDSZ vezetésében eltöltöttél, hogyan látod, melyek voltak azok a fordulópontok, elágazások, amelyeknél más végkifejletet hozó döntéseket lehetett volna hozni?

Ezt a kérdést sohasem szerettem. A politikában mindig döntéseket kell hozni, utána a döntéseket lehet elemezni, de a döntések következményei megváltoztathatatlanok. Nincs olyan, hogy menjünk vissza a kezdőponthoz, keverjük másképp a folyadékot, és nézzük meg, akkor mi történik. Az 1994-es döntés, a koalícióba való belépés fordulópont volt, mely kérdésben én történetesen ellenzékben voltam, de egy pártban a többség dönt.

Révész Sándor: Áderdűlő

A magyar demokrácia, a magyar alkotmányosság egyik leghatékonyabb ellensége lett Magyarország első számú közjogi méltósága. Ez logikus fejlemény. Nem minőségi különbség az eddigi helyzethez és az egyéb lehetőségekhez képest, de fokozati.

Miután dr. Nímand a dr.-sága után hullott, a marionettsort a zsinórrángatók köréből egészítették ki.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon