2013. január 16.
A Kertész Péterrel folytatott vitám során tévesen állítottam, hogy a Tollas Tibor tiszteletbeli tagságáról született döntés Eötvös Pál elnöksége idején és Kende Péter közreműködésével született.
A tévedésemért elnézést kérek az érintettektől és az olvasóktól.
Kertész Péter sajnos az érveimmel a legcsekélyebb mértékben sem foglalkozik. Nem vesz tudomást arról sem, hogy élesen elítéltem azt az eljárást, melynek eredményeként Tollas Tibor Eötvös Pál elnöksége alatt és többek között Kende Péter közreműködésével a MÚOSZ tiszteletbeli tagja lett. Arról sem vesz tudomást, hogy a tiszteletbeli tagsággal kapcsolatos tisztázó vitát nyomatékosan hiányoltam.
Komoly kérdések komoly megtárgyalását sokszor pont az teszi lehetetlenné, amivel komollyá akarják tenni. Jó példája ennek a honlapunkon olvasható Kínos ügy. Teljesen reális elképzelés, hogy a régi bűnök megtárgyalása a hivatalos következményektől válik komollyá. De hiába reális ez az elképzelés, mégsem mindig igaz. Kevésbé régi bűnök esetében igaz, igazán régiek esetében nem. Azért nem, mert a bűnös túl van az érdemi büntethetőség korán, a történet pedig túl van a biztonságos bizonyíthatóság korán.
Ha visszanézünk arra a tizenöt évre, amelyet az SZDSZ vezetésében eltöltöttél, hogyan látod, melyek voltak azok a fordulópontok, elágazások, amelyeknél más végkifejletet hozó döntéseket lehetett volna hozni?
Ezt a kérdést sohasem szerettem. A politikában mindig döntéseket kell hozni, utána a döntéseket lehet elemezni, de a döntések következményei megváltoztathatatlanok. Nincs olyan, hogy menjünk vissza a kezdőponthoz, keverjük másképp a folyadékot, és nézzük meg, akkor mi történik. Az 1994-es döntés, a koalícióba való belépés fordulópont volt, mely kérdésben én történetesen ellenzékben voltam, de egy pártban a többség dönt.
2012. május 1.
A magyar demokrácia, a magyar alkotmányosság egyik leghatékonyabb ellensége lett Magyarország első számú közjogi méltósága. Ez logikus fejlemény. Nem minőségi különbség az eddigi helyzethez és az egyéb lehetőségekhez képest, de fokozati.
Miután dr. Nímand a dr.-sága után hullott, a marionettsort a zsinórrángatók köréből egészítették ki.
A magyar parnasszus pacifikálásának kádári–aczéli műve annyira csípi a szemünket még ma is, hogy összefolynak előttünk a széttartó történetek. Mintha ez a pacifikálás egyjelentésű folyamat lett volna. Nem látjuk az alapvető hasonlóságoktól az alapvető különbségeket.
Lássuk!
„Söpörtem eleget, söpörjön most más is!” – mondta Déry Tibor élete egyik utolsó író-olvasó találkozóján a Budaörsi Kollégiumban, amikor a diákok számon kérték rajta a politikai aktivitást.
Medgyessy Ferenc, mondják, amikor azzal kritizálta egy atyjafia az egyik lovas szobrát (talán a debreceni Kis lovast), hogy a ló tompora nem is olyan, így válaszolt néki: „Nem lú az, fiam, hanem szobor.”
Mészáros Mártával az a baj, hogy az ellenkezőjét mondja. Azt állítja filmjének hőséről, hogy Nagy Imre. Azért csinálta, úgymond, azt a filmet és azért kellett volna neki erre a magyar közkasszából több pénzt adni, hogy végre megtudjuk és pláne a fiatalok is megtudják, milyen a lú. Vagyis milyen volt Nagy Imre, és hogyan vált hőssé.
Friss hozzászólások
2 hét 4 nap
2 hét 4 nap
2 hét 4 nap
2 hét 4 nap
2 hét 4 nap
2 hét 4 nap
2 hét 4 nap
2 hét 4 nap
2 hét 5 nap
2 hét 5 nap