Révész Sándor

Révész Sándor: „Piszkosul élveztem az egészet”

Dr. Szamosfalvy Andrással beszélget Révész Sándor


Hogy választottak ki? Ismert téged valaki a filmgyár környékén?

Engem a világon senki. Két ürge végigjárta az iskolákat, az osztályokban rábökött néhány gyerekre, hogy ekkor meg ekkor jelentkezzenek a Pasaréti úti filmgyárban. Elment oda millió gyerek, sorban álltunk, akkor már több ürge jött megszemlélni minket, és mindig kiállítottak egy-két gyereket. Ment a rostálás. A végén maradtunk öten, adtak egy kis szöveget, odaállítottak a kamera elé, aztán nyomás. Ennyi volt. Nem mondták, hogy miért pont engem böktek ki, talán hasonlítottam egy kicsit a Bálint Andrásra.


Révész Sándor:


Az MSZP február 1-jei frakcióülésén a következőképpen hetvenkedett a Duna szlovákiai csődrejáratóinak honi ügyvivője, Horn Gyula karrierdiplomata: „Azt is ki fogjuk bírni, ha rajtunk múlik, hogy ha ebben az ügyben nem lesz konszenzus, de állítom, hogy az ország döntő többségének az érdekeit képviseljük akkor, ha meg tudunk állapodni a szlovák féllel most is és a jövőben is.”

Az idézett közszereplőt azóta korrepetálták politikai számításból, és most már ő sem próbálkozik a konszenzus nélküli, rapid ügyintézés következményeinek kibírásával. Vízlépcsőről májusig egy mukkot se!


Révész Sándor: A hátralévő…

Beszélgetés Szigetvári Istvánnal


Szigetvári István 1940-ben született Székesfehérvárott. Édesapját három-, édesanyját nyolcéves korában veszítette el. Az anyai nagyszülőkhöz került, ahol éheztették, rendszeresen verték, iskola helyett gyakorta a teheneket őrizte, még október végén is mezítláb. „Mindig azt néztem, hogy melyik tehén mikor szarik, hogy belelépjek, mert az legalább meleg volt.” 1950-ben nagyszüleitől az árvaházba menekül. 1954 Pestre kerül a Rákosi Mátyás Ifjúmunkás Városba, az ország első iparitanuló-mintaintézetébe. 1956 őszén a Bokréta utcai kollégiumban lakik.

Révész Sándor: Drága Éva!


Itt állunk szépen körülötted, kik életed nagy szenvedélyének, gondoskodási szenvedélyednek boldog rabjai voltunk, és boldogtalan árvái vagyunk. Ezek az árvák sokan vagyunk, mert magadhoz családosítottál minket, otthonná tetted a munkahelyünket, ügyvezető anyánk voltál. Amikor bejöttél a szerkesztőségbe, elkoboztad és elmostad büdös hamutartóinkat, betetted a hűtőbe a sajtot és a zalait, minden puha lett és lekerekedett. S most elmentél rendet rakni a Beszélő korán benépesülő égi szerkesztőségébe Vajna János, Nagy András és Solt Ottilia után.

Révész Sándor: Kié a kéz?

Beszélgetés Erdély Dániellel az Apáról


A hatvanas évek második felében Szabó István megrendezte azt a két filmjét, amelyben – legalábbis szerintem – a magyar filmtörténet legszebb gyerekszerepei vannak. Az egyik az 1967-ben bemutatott és 1966-ban forgatott Apa, amelyben te játszottad a főszerepet, a másik pedig a Szerelmesfilm.

Azt már nem vállaltam.

A Szerelmesfilmben is te lettél volna az Oláh Jancsi?

Szó volt róla, de én eleve nem akartam. Viszont nagyon helyes az a fiú, aki játszotta, meg a lány is.






Neményi László, Révész Sándor: A pártok mozognak, és nem az egyház

Semjén Zsolttal beszélget Neményi László és Révész Sándor


Hogyan lettél kereszténydemokrata és miért?

Gyerekkoromban jártam ugyan hittanra, és a család is erősen katolikus beállítottságú. Nagymamám annak idején mindig adott egy húszast, ha elmentem a hittanórára. De a teológiai kérdések iránti érdeklődésem a gimnáziumban kezdődött. Szülői nyomásra mégis a jogra próbáltam bejutni. Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem érdekel, mit mond az alperes a felperesnek, engem a teológia és a filozófiai kérdések foglalkoztatnak. Ezért aztán úgy döntöttem: egy életem, egy halálom, én bizony beiratkoztam a hittudományi akadémiára.


Révész Sándor, Szekfű András: Nekem az Aczél megengedte…

Herskó Jánossal beszélget Révész Sándor és Szekfű András


Te voltál a magyar filmes társadalom egyik kulcsfigurája, kulcskádere a hatvanas években, a magyar film aranykorában. Te voltál a szakmai szövetség főtitkára, a rendezőtanoncok osztályfőnöke, a főiskola rektorhelyettese, a legszélesebb skálán dolgozó filmstúdió vezetője, te rendezted a korszak reprezentatív, „múltlezárós”, „szembenézős” filmjét, a Párbeszédet. Még az amatőrfilmesek szövetségének is te voltál az elnöke. Azután 1970-ben hirtelen eltűntél. Elköltöztél Svédországba. Miért?

Erre többféle válasz van. Mondom az anekdotikusat.


Révész Sándor:


Az utolsó lapzárta utáni legvégső lapzártakor (október 20-án) úgy áll a helyzet, hogy november 16-án a NATO-ról népszavazunk, a földről pedig (hacsak az Alkotmánybíróság úgy nem tesz az ellenzék kérdésével, mintha a kormány tette volna fel) majd egy zimankós téli napon szavaz, aki akar. Ha lapunk megjelenéséig netántán alapvetően megváltozna a helyzet, akkor majd a kedves olvasó öntevékenyen levonja az alábbiakból azt, ami érvényét vesztette.

Ennek a búbánatos népszavazási históriának két haszna van.


Révész Sándor: Változatok egy állandóra


(Pelle János: Az utolsó vérvádak Magyarországon, Budapest, 1996)

Két igen különböző felfogású és mentalitású kutató mélyedt el századvégünk Magyarországán a vérvád-jelenségkör kutatásában. A recenzens igen hasznosnak véli e két felfogás együttes jelenlétét, és sajnálatosnak egy harmadik hiányát.

Pelle János és Kende Tamás egy közös pontból két ellentétes irányba halad. A recenzens örvendene, ha akadna e közös pontnak kikezdője, de nem akad. Tudniillik annak az állításnak, hogy a vérvádak mögött ősi, örök, állandó antropológiai tényezők állnak.




Révész Sándor: Álmodozások kora

Interjú Szabó Istvánnal


Két kvietált úttörővasutas beszélget a moziban: Oláh Jancsi: „Te… te kommunista vagy?” Halk Éva: „Igen. És te?” Oláh Jancsi: „Én mérnök vagyok.”

Az Álmodozások kora nagyon korai film. A rendező életművében is, a főszereplők életében is: legtöbbjük pályája igazából ezzel a filmmel kezdődik. A rendező 26 éves, Bálint András és Esztergályos Cecília 21, Halász Judit, Béres Ilona 22, Sólyom Kati 24 – akkor még csupa ismeretlen név. Maga a film is arról szól, hogyan indul el a kádári konszolidáció első nemzedéke. És szinte abban a pillanatban szól, amikor elindul.