Skip to main content

Révész Sándor

Gábor György, Révész Sándor: (Rádió)hullámverés

Vitazáró kerekasztal-beszélgetés a Magyar Rádióról


Beszélő: Ha mást nem is, annyit biztosan tudunk, hogy egy átmeneti periódus után másféle közszolgálati rádiónak kellene kialakulnia, mint amilyen most működik és régebben működött. Kérdés, hogy milyennek.


Szalay Zsolt: Mindenekelőtt: lényegesen kisebbnek. A társadalom nem tarthat el egy akkora rádiót, mint a jelenlegi, amelynek az éves költségvetése megközelítőleg 6 milliárd forint. Úgy látom, hogy kb. 2 milliárd forint az az összeg, melyet a hazai költségvetés a közszolgálati rádiózásra elő tud teremteni.

Révész Sándor: Irány a posvány

A köz és a közpénzek


A rendszerváltás első éveiben módfelett elszaporodtak a nonprofit szervezetek és különösen az alapítványok. 1989 decemberében körülbelül 400 alapítvány működött hárommilliárd forint alaptőkével, 22 hónappal később már 6000 az alapítványok száma, és tizennyolcmilliárd forint az alaptőkék összege. A nonprofit szférát természetesen nem a pénzbőségtől szenvedő polgárok és magánvállalkozások hizlalják, hanem az állam.

Révész Sándor: Kinn a bukás, benn a farkas


Mrozek ír a Levélkékben az „engem pedig nem vernek át” mentalitásról: „Lám az egész világ be akar csapni, át akar verni, de én nem hagyom magam, én okosabb, ravaszabb, furfangosabb vagyok mindenkinél és mindennél. Azoknál, akik engem át akarnak verni, és azoknál a hülyéknél, akik esetleg hagyják magukat átverni. És egyáltalán az egész élet, a dolgok menete a világmindenségben, csak azt célozza, hogy előttem látszatokat teremtsen, amelyeket én átlátok.”

A valóságot sem a fényképezőgép, sem a röntgenkészülék nem tudja bemutatni.


Révész Sándor: Hazaárulkodás

Az emberi jogokról Bulgáriában
Bulgária


Az emberek többsége nem a rendőri brutalitástól fél, hanem inkább azoktól, akiket a rendőri brutalitás a leginkább fenyeget, s akik iránt a brutalitás inszisztens ellenzői szolidaritásra bujtogatják őket. Nehéz így bujtogatni. Könnyebb lenne egy olyan rendszerben, amely egyszerre véres diktatúra és érett demokrácia.

Révész Sándor: …a Fidesz üléspontjáról


A fiatal demokraták most úgy vélik, hogy a nagy magyar választáskényszer miatt estek a fenekükre a belvárosi tonett és a tulipános lóca között, „…nincs »belgák pártja«, nincs Fidesz-alternatíva. A magyar politikában döntéskényszer van… Ide állsz, vagy oda” – írja Gyurgyák János (Egy könnycsepp a Fideszért, Magyar Hírlap, 1994.

Révész Sándor: Jóslásatás


„…a vízválasztó … a választási vereség. Aki annak súlya alatt is képes lesz eszméihez hűségesen politizálni, annak majd nyugodtan elhihetjük, hogy ő európai szocialista, és nyugodtan becsülhetjük ebben a minőségében.” (Csengey Dénes, Magyar Nemzet, 1989. december 12.)

„A küldetéstudat összefügg a kisebbségi helyzetből való politizálással, a bolsevikok mindig is kisebbségi helyzetből indultak. (…) A bolsevikot soha nem rendíti meg, ha kisebbségben marad. Ilyenkor legföljebb arról lehet szó, hogy a többiek nem ismerték föl a helyes utat, az objektív érdekeiket stb.


Révész Sándor: 1989 és az MSZP


Vitányi Iván 1991 óta következetes híve az MSZP és az SZDSZ szövetségének. E tárgyban az első cikke éppen a mi lapunkban jelent meg 1991 nyarán (Vitányi Iván: Van-e ellenzék, Beszélő, 1991/24.), lapzártáig az utolsó a választásokat követő szombaton a Népszabadságban.

Révész Sándor: …a nemzet nagysága előtt


Bibó szerint „az összes politikai ideológia között a nemzet ideológiájának, a patriotizmusnak van a legkevesebb sajátos eszmei tartalma, és ugyanakkor a legerősebb tényleges közösségi nyomatéka”.

1990-ben többek között ez a „közösségi nyomaték” tolta be a hatalomba azokat, akik a nemzet szót folyamatosan az ajkukon táncoltatták.

A történelmi betolódás után kiderült, hogy a nemes ajkakon üres fogalom táncol, amely az adott helyzetben nem hordoz semmi olyasféle sajátos tartalmat, ami a nemzet közlegénységét igazán érdekelné, amiben igazán érdekelt lenne.




Révész Sándor: Megbukott a nép


A nép levizsgázott a kereszténynemzetiek előtt, és megbukott, „…az ország lakossága bebizonyította, hogy nem érdemli meg a szabadságot.”„Magyarország polgárai elfordultak az érdemi politikától, felhagytak a gondolkodás luxusával…” – írja a Pesti Hírlap eredményhirdető vezércikke.

Az egész kereszténynemzeti kampány arra épült, hogy itt most nem a kormány vizsgázik, hanem a nép. Magyarságfelismerésből, eredményfelismerésből és pufajkásfelismerésből.


Révész Sándor: Vegyespereskedés


Miután az illetékes szervek már sokszorosan alaptalannak nyilvánítottak minden vádat, amelyek ürügyén Hankiss Elemért és társait kisöpörték a Magyar Televízióból, Nahlik Gábor januárban ismét összeállított egy feljelentést a régi vádakból. Az ORFK központi vizsgálati osztálya március 18-án határozott a nyomozás megtagadásáról, de ezzel még nem zárul le az ügy, mert ez ellen a határozat ellen is panaszt lehet tenni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon