Megbukott a nép

Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

A nép levizsgázott a kereszténynemzetiek előtt, és megbukott, „…az ország lakossága bebizonyította, hogy nem érdemli meg a szabadságot.”„Magyarország polgárai elfordultak az érdemi politikától, felhagytak a gondolkodás luxusával…” – írja a Pesti Hírlap eredményhirdető vezércikke.

Az egész kereszténynemzeti kampány arra épült, hogy itt most nem a kormány vizsgázik, hanem a nép. Magyarságfelismerésből, eredményfelismerésből és pufajkásfelismerésből. Erre kell őt felkészíteni.

Ahogy az Üllői úti Szent Kereszt templomban prédikálták bele a kampánycsendbe a szavazás napjának nagymiséjén: a nép négyévenként államvizsgázik. És mint a jó barát, aki, mielőtt a vizsgára bemennénk, még a fülünkbe súg egy döntő szót, úgy mutat az Úr jeleket nekünk az utolsó napokon. Felmutatja a keresztény magyar ifjúságot, amely kivonult a Köztársaság térre, s szószólójukat, a fiatal – nyilatkozatáért elbocsátott – muzsikus lányt, aki a Híradóban oly világosan elmondta, hogy miként kell a népnek vizsgáznia, s akit nem lehet máshoz, csak Jeanne d’Arc-hoz hasonlítani, (Komolyan! Kedves Olvasó, saját fülemmel hallottam a plébános úrtól.) És látjuk az ellenpontot, az MSZP tatabányai kampányzáró gyűlését, ahol olyan boxmeccsekre való felirattal fogadták a pártelnököt, hogy „Tarts ki, Gyula!” És „a Gyula” (Komolyan! Kedves Olvasó, így mondta a plébános úr: a Gyula!) másnap a száguldó autójával belerohan egy kivilágítatlan teherautóba. „Fontos jelek ezek” – mondja a plébános úr. Fontos az a jel is, amelyet a magyarság leghitelesebb képviselői felmutattak a pénteki Panorámában: hogy a magyarság a kereszt jelében találja meg önmagát, s azok akik nem találják meg… Azok a baloldal. A plébános úr nem gyűlöli őket, csak végtelenül sajnálja.

A kereszténynemzetiek azt üzenték: a magyar olyan, mint mi. A magyar többség azt üzente vissza, hogy nem olyan. Hanem inkább olyan, mint azok akikkel ők a magyarságukat szembeállítják. Inkább olyan, mint például, mi, akik ezt a lapot írjuk. „Mi szeretjük jobban a hazát!” – üzenték a kereszténynemzetiek. A haza pedig most például minket is jobban szeret. Inkább nekünk hiszi el, hogy szeretjük. A haza üzent, hogy a mi hazánk. Hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben itthon vagyunk. Hogy aki itt nélkülünk akar itthon lenni, az az erőlködéstől összemegy, és törpe bohóc lesz belőle.

• Néző-pont