Skip to main content

Össznemzeti dagonya

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az elmúlt években úgy-ahogy sikerült megteremteni a jogállam és a plurális parlamenti demokrácia jogszabályi feltételeit és politikai intézményrendszerét, de az örökölt gazdasági és társadalmi struktúrák többnyire nyomasztó szívóssággal állnak ellen minden változtatási szándéknak. Ráadásul ezek a változtatási szándékok sem igazán eltökéltek. A lomhán egymásnak feszülő nagy érdekcsoportok politikai iszapbirkózása közepette a tétova és éppen ezért hamar kifulladó kísérleteket is elnyeli a konzervatív beidegződések ingoványa.

A múlt héten, a kelenföldi lakótelepen hívtak össze egy húsba vágó probléma orvoslása érdekében lakógyűlést. A kelenföldi és a többi hasonló korú (25-30 éve épült) paneles lakótelepen a vezetékrendszer és a szigetelés tönkrement, sürgős felújításra szorul. Időközben a lakások túlnyomó többségét megvásárolták az ott élők, így a felújítás – az előzetes számítások szerint lakásonként 300 ezer forintos – költségét is nekik kellene állniuk. A családok többsége erre persze képtelen. Ezért önkormányzati kezdeményezésre kidolgoztak egy javaslatot: az épületek 11. szintjén új lakások épülnének. Az ezek eladásából származó bevétel fedezné a felújítási költségek egy részét. (Mellesleg a világ más országaiban már működőképesnek bizonyult elgondolásokat próbáltak adaptálni.) A terv megvitatására hívták össze a lakógyűlést. Miután a résztvevők már hosszasan csepülték az elképzelést, a levezető elnök javasolta: hallgassák meg a terveket készítő három mérnököt, hátha az ő érveik módosíthatják a vita menetét. A lakótelep népe hangos pfujolásba kezdett. Csak 3-3 percet beszélnének! – Még hangosabb pfujolás volt a válasz. A három mérnök – mi mást tehetett volna – angolosan távozott. Elűzte őket a népharag.

Persze mit várjunk az „egyszerű” állampolgároktól, ha a politikusoknak is csak ennyire telik. Az új pénzügyminiszter, Bokros Lajos programjában kilátásba helyezte az ingatlanadó bevezetését. Bár a részletekről még semmit sem lehet tudni, a modern, polgári Magyarország megteremtésén munkálkodó Fidesz elnöke, Orbán Viktor máris frontális támadásba lendült. Ugocsa non coronat.

A legkülönbözőbb politikai erők versenyt siránkoznak azon, hogy milyen károkat okoz az országnak a kiterjedt feketegazdaság, a láthatatlan jövedelmek. Bokros most további siránkozás helyett tenne egy picike gyakorlati lépést, de Orbán már az ötlet felbukkanásának pillanatában, gondolkodás nélkül, csípőből tüzel. Természetesen igaz, hogy az adózatlan jövedelmek nemcsak ingatlanokban testesülnek meg, természetesen igaz, hogy közepes jövedelmű családoknak is lehet viszonylag értékes ingatlanuk. Mindezt (és még számtalan más szempontot) gondosan mérlegelni kell a tervezet elkészítésekor, de azért nem kellene a naivat játszani: mindannyian tudjuk, hogy mi minden szól egy célszerűen kialakított ingatlanadó (esetleg más adófajták csökkentésével összekapcsolt) bevezetése mellett.

Naponta vagyunk tanúi újabb és újabb zsigeri elutasításnak. Néhány napja a pedagógus szakszervezeti vezér, egyúttal MSZP-s képviselő Szöllősiné jelentette ki, hogy, ha kell, az élete árán is megakadályozza a NAT bevezetését. Nem sokkal később az MSZP elnöksége is nyilatkozott: ellenzi a NAT-ot, és ellenzi az egyetemi tandíjat, fittyet hányva a kormányprogramra és a törvényi rendelkezésekre.

Helyes. Maradjon minden a régiben, dagonyázzunk tovább!












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon