Skip to main content

Magyar télben zekét!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


(A Böszörményi úton 1993 nyarán graffitik jelentek meg: „Magyar ellenzéket!” A „nép” helyenként átfestette így: „Magyar télben zekét!”)

Nem szeretnénk, ha az MDF elenyészne.

Végigviaskodtuk vele az elmúlt négy évet – na meg részben az azt megelőző kettőt –, le akartuk győzni, mert elpuskázta a megismételhetetlen, prolongálhatatlan történelmi esélyt Magyarország gyors polgári átalakulására. Örülünk annak, hogy kétségbeejtő kísérlete a két háború közötti állami identitás feltámasztására csődöt mondott. Örülünk, hogy a választópolgárok abszolút többsége nem „magyarsága” – e ködös, kissé fenyegető, érzelmes birtoklásigény – szerint szavazott az MDF-propaganda lankadatlan igyekezete ellenére. Roppantul meg vagyunk elégedve azzal, ahogyan az MDF megkapta méltó büntetését, hiszen ekkora küldetéstudati gőz leeresztéséhez nagy bukás kell. Hát még ha a Nagy Nemzeti Küldetés átérzésén – s legyünk realisták: a jövedelmező pozíciókon – kívül oly kevés habarcsolta össze ezt a pártot!

De az nagy baj lenne mégis, ha nem lenne MDF, ha nem lenne egy jelentős erőt tömörítő jobbközép néppártunk, amelyik a politikai térbe transzformálja azokat az értékeket, melyek történetesen például a Beszélő szerkesztőinek nem a legfontosabbak, de fontosak másoknak, tehát részei a demokráciának. Milyen jó lenne egy kis nemzeti önépítés végre! Mert valljuk be, a nemzeten van mit építeni.

Az a kiszivárogtatott jegyzőkönyv az MDF elnökségi üléséről (MH, NSZ, 1994. június 4.) eléggé szomorú. Önmagában már a kiszivárogtatás maga. Valaki máris sietett az új, napos oldalra, vagy alá akart fűteni pártbéli riválisának… Meg ami a jegyzőkönyvből kiviláglik, pontosabban nem világlik ki! Mit akar a megvert MDF az önkormányzati választásokon elérhető pozíciókon kívül? Mi a mondanivalója, az iránya? Ugyan mit takar az „új arcú, új hangulatú párt”, amire pl. Jeszenszky Géza áhítozik a jegyzőkönyv szerint? Hol vannak olyan tartalékai az MDF-nek, amit fel tud kínálni, amiről a választók többsége még nem mondta ki ítéletét? S hol vannak azok a személyiségek, akiktől ennek az új pártnak, az új kormányt jobb teljesítményre sarkalló ellenzéknek a felépítését remélhetjük? Az obskúrus kaméleon Kulin Ferenc? Boross Péter, a leköszönő miniszterelnökként oly elegáns autoriter, de nem feltétlenül csak korrektül játszó Jolly Joker? A barátságos, de igazából eddig csak ügyes taktikusként megismert Szabó Iván?

Pedig nagyon kéne egy erős ellenfél. S nem elég, ha a szélsőjobb óhaja teljesül, és az ellenzékről annyit mondhatunk: magyar.












Megjelent: Beszélő hetilap, 23. szám, Évfolyam 6, Szám 24


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon