Skip to main content

Az önök igazmondó barátai

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Hétről hétre feszült érdeklődéssel figyeljük, hogy felül tudja-e múlni magát Nahlik tévéalelnök úr kis igazmondója, a közszolgálati Magyar Televízió, ezen belül is Pálfy G. István főszerkesztő A Hétje. Február 20-án alighanem sikerült, legalábbis ami A Hét Kétegyházáról szóló blokkját illeti. Hát nem szégyenlősek, az biztos. Moldoványi Ákos műsorvezető és A Hét mesterriporterei képesek voltak vagy tíz percen keresztül úgy felidézni a tavalyelőtti kétegyházi eseményeket, hogy nem esett szó a tűzről. Arról az apró körülményről, hogy ismeretlen tettesek két házat felgyújtottak, egy harmadikban pedig, amelyet mellesleg egy csoport helybéli fiatalember teherautóval is megrongált, a helyszínelők találtak egy fel nem robbant Molotov-koktélt. (A három házban három Csurár család lakott, mellesleg cigányok.) Az epizód fölött Moldoványi Ákos így siklott át, miután mélyen a tévénéző szemébe nézve közölte, hogy most majd megtudjuk, valójában mi is történt: „Kétegyházán… egy évekkel korábban önkényesen elfoglalt házból kiköltöztették azt a Csurár családot, amelynek tagjai hosszú időn keresztül rettegésben tartották a falut.” A riporter kérdése pedig így hangzott:

„Történt azóta valami érdemleges, hogy a falu rábírta a Csurár családot, hogy kiköltözzön Kétegyházáról?” A célratörő riporteri munka nyomán gátlástalanul hazudozott ebben a riportban szinte mindenki, beleértve a kétegyházai és a magyarbánhegyesi polgármestereket, dr. Eisele Józsefet és Szokola Bélát. Nem, legyünk pontosak, dr. Eisele láthatólag szégyellte magát. Néha sejtelmes ügyiratokat vágtak be, melyekből annyi látszott, hogy Csurár Péterről, Csurár Gáborról szólnak. Viszont kiviláglott, hogy a „nem is emberek, hanem állatok”, garázdák (Mülek János kétegyházai lakos megfogalmazása) mellé álltak a falu lakói ellenében… kik? Hát Fodor Gábor és Solt Ottilia országgyűlési képviselők. De nem különbek náluk – ezt bizonyos Kádár János magánvonatán lebonyolított konferencia és egy erről szóló BBC-film bizonyítja – Soros, Rockefeller, Iványi Gábor, Horváth Aladár és a Fekete Doboz Alapítvány, név szerint Upor Péter és Elbert Márta.

A BBC feltehetőleg majd perli A Hetet, ahogyan perli már a Global Vision, melynek egy műsorát pár hete ismertette a maga tárgyilagos módján. (Mit tesz isten, abban is szerepelt Soros György.) A Beszélő olvasóinak emlékezetébe idézzük 1992. 38. és az évi utolsó számunkat, ahol részletesen tudósítottunk Kétegyházáról, valamint utójátékáról. S ezúttal csak azzal egészítenénk ki, amit A Hét szintén elfelejtett megemlíteni: március 3-ára és 4-ére a Gyulai Városi Bíróság kitűzte a tárgyalást az 1992. szeptember 7-i és 8-i csoportos garázdaság ügyében. A vádlottak: Csurár Péter, ifj. Csurár Péter, Csurár Gábor, Csurár Péterné, Gulyás Tamás, Gulyás Mihály, Krisán György, Kocsis Attila, Rack György, Árczintye György, Szelezsán János, Popa János és Netye Zoltán. Mint látható, a 13 vádlottból 9 nem Csurár, hozzáteszem, nem cigány. Gratulálunk A Hét szerkesztőinek! Alig várjuk a legközelebbi vasárnapot.






Megjelent: Beszélő hetilap, 8. szám, Évfolyam 6, Szám 9


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon