Skip to main content

Marinko Magda lelke

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Scorpion géppisztoly az asztalon. A Hét „értesülései” (azaz: rendőri források) szerint egy Scorpion pár nap alatt beszerezhető a SZERVEZETT bűnözőktől. Huh! Vigyázat: A Hét bejelenti, brutális képsorok következnek. Igen, ott van, ott, a sűrű rács mögött. Mégse olyan rémes. De mégis: mert aki ott lapul, az éppen ő. Következik Marinko Magda sebbel borított teste, miután hiába próbált menekülni az ablakon keresztül. Huh! De ez csak fotó, nem olyan borzalmas, még jól is áll neki a vér. További két fényképen Magda légiós egyenruhában feszít. Bemondják: egy afrikai faluban részt vett egy tisztogató akcióban, több mint 200 bennszülöttet gyilkoltak le. (Nem mondják be, de nyilvánvaló, hogy a közölt szám a legmegbízhatóbb forrástól, magától Magdától származik.) „Aki ilyenben részt vett – kommentál a rendőrség felkért alkalmazottja –, nyilván egészen másképpen értékeli az emberi életet, mint a HAGYOMÁNYOSAN bűnözőnek tartott gyilkosaink!” P. Howard, a világ minden tájáról közvetített brutalitással vegyítve íme, itt tanyáz közöttünk. Huh! „Úgy véljük – kommentál a felkért rendőri alkalmazott –, hogy most rakjuk le a demokrácia alapjait, és ennek feltételeként ki kell nyitnunk a határokat.” Ez, teszi hozzá, NAGYON ROSSZKOR jött, a Nyugat épp most húzza le a rolót, déli határainkon túl meg háború zajlik.

Ez világos beszéd. Csak az nem érthető, miért mondja, hogy „úgy véljük”. Ő egy hivatalos ember, márpedig a hivatalos álláspont szerint nem „úgy véljük”, hanem tényleg.

Maga A Hét semmit nem kommentál. Vége a Pálfy G.- és Stefka-féle (valamint Hajdú János-féle) leckéztetéseknek. A műsorkészítők alkalmazkodnak az új helyzethez, a beleláttatás eszközeihez folyamodnak. Kapóra jön három, a tettes által elkövetett rajz, s előkerül egy pszichoanalitikus, aki beavat bennünket Magda lelkének legmélyebb bugyraiba. „Képtelen kontrollálni vadságát, agresszivitását”, „kiszámíthatatlan”, „puskaporos hordó”, „ösztönlény”, aki azonban „úgy döntött, hogy gazember lesz” – így a bennfentes diagnózis. És a néző – hiába, ez az objektív tájékoztatás – Magdára ismer. Különösen a csattanóból: „Magda kikacsint a képből, és azt üzeni: itt vagyok!”

Vagyis, üzenik a nézőnek, jobb félni, mint – nem félni. És, valljuk be, a néző szeret félni. De azért nem hisszük, hogy Magda nem válogatja meg, kire kacsint ki. Vallomásában (Magyar Hírlap, aug. 23. és 25.) négy bevallott gyilkosságából kettő esetében elárulja tettének indítékait. Bár Magda távolról sem a legelfogulatlanabb forrás, vallomásából kiviláglik az a törvényszerűség, hogy aki részt vesz a fegyver-, tiltott alkohol- és más alvilági kereskedésben, azt összehasonlíthatatlanul nagyobb eséllyel részelteti kacsintó érdeklődésében, mint azt, aki szolid, hétköznapi foglalkozást űz.

A másik törvényszerűség, amelyre A Hét szakértője szintén nem tért ki: ha elfognak egyet a gonosztevők közül, piszkos gonosztevői lelke odáig alacsonyodik le, hogy elkezdi beköpni társait. Tehát megnő a felgöngyölítés esélye. A SZERVEZETT bűnözés méreteit a hatóságok nem ismerik (adósak például az olajmaffia leleplezésével); de ez még nem jelenti azt, hogy a SZERVEZETT bűnözés határtalan és irracionális világ, amelyből a „pszichoanalitikus” mágia füstje árad.

Kinek érdeke a félelemkeltés? Csak nem a rendőrség akar valamit?












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon