(eö) [Eörsi János]

Nyomtatóbarát változat

Úgy tűnik, a szocialista frakció megrendülve bár, de túlteszi magát a tizenhatmilliós ügyön. Legalábbis egyelőre. A miniszterelnök, továbbá miniszterek és nagyszámú képviselő jelenlétében megrendezett hétfői frakcióülésről a tévénézők számára is láthatóan nagyon feldúlt állapotban távozott Csintalan Sándor, az MSZP mozgalmár alelnöke meg Pál László ipari miniszter – épp azért, mert az élet megy tovább. Csak a frakcióvezető nyilatkozhatott, eszerint kánonjogot nyert az a verzió, hogy Bokros már egy hónappal ezelőtt alapítványba tette a tizenhatmilliót, ám méltóságán alulinak érezte, hogy e nemes tett fölemlítésével védekezzék a vádaskodások ellen.

Odabent szavazás nem volt, sőt sokak szerint vita sem, csak beszélgetés, eszmecsere. Csintalan azért fölszólalt, mindjárt Bokros után, szerinte a pénzügyminiszter eljárása erkölcstelen, jótékonykodni sincs joga olyan pénzből, amelyhez az állami tulajdonú társaságoknál dívó végkielégítéseket korlátozni hivatott kormányhatározattal ellentétesen jutott hozzá. Az „erkölcs”-öt először Bokros hozta szóba, mondván, a kormány és az SZDSZ elnöke bizalmáról biztosította őt, mi több, Pető Iván „erkölcsi elégtételt” is adott. Pető erre így emlékezik: „Több tanúm van rá, hogy azt mondtam neki: »Amennyiben nyilatkozatomat úgy lehetett érteni, hogy eljárásod erkölcstelen volt, akkor elnézést kérek. Csak annyit mondtam, hogy erkölcsileg megengedhetetlen, hogy magáncélra használd föl azt a pénzt.«”

Lezárult, felejtse el. De ki tudja, mi a felejtés ára. Ki tudja, nem kényszerül-e engedni Bokros például a privatizációs bevételek – persze, egyébként is túl optimistán tervezett – 150 milliárdjából. Suchman privatizációs miniszter – Pál kollégájával szövetségben – az e heti kormányülésre nyújtotta be tervezetét, mely szerint az elektromos közműveknek „első lépésben” csak 25 százalékát hirdetik meg privatizálásra. Nagy bunyó várható. „Első lépésben”: ez nem más, mint fölhívás további totojázásra.

Közben Kuncze Gábor belügyminiszter és – megint csak – Pál ipari miniszter az önkormányzatoknak „adta” a privatizálandó elektromos közművek negyven százalékát. A koalíciós koncepció eredetileg az volt, hogy az 1993 óta épült gázhálózat egy részét (56 usque 60 százalékát) önkormányzati tulajdonba kellene adni, mivel ennek építésében – az elektromos hálózattal ellentétben – a települések részt vettek. Kuncze és Pál azonban váratlan fordulattal megígérték az önkormányzati szövetségeknek, hogy az önkormányzatok a területükön lévő gáz- és elektromos közműveket egyaránt koncesszióba adhatják (húsz évre), illetve ha privatizálásukra kerül sor, a bevétel 40 százaléka a települések markát üti. Ha ez törvényerőre emelkedik, akkor a végkielégítése miatt megrendült Bokrosnak már emiatt is újabb nadrágszíj meghúzásért kell harcba szállnia.

A megegyezésről sajátos módon értesült Szalay Gábor, aki az SZDSZ egyik előterjesztője energiaügyekben. Hétfő délután a parlamentben nyílt sisakkal szállt síkra az eredeti koalíciós koncepció mellett, mialatt a másik előterjesztő, Dornbach Alajos (SZDSZ) a folyosón tartózkodott. Csatasorba állt Göndör István (MSZP) is, szemben Balsay István volt székesfehérvári tanácselnökkel, illetve mostani polgármesterrel (Fidesz) és Csabai Lászlóné volt nyíregyházi tanácselnökkel (MSZP), akik már ekkor a Kunczéékkal kötött különalkura hivatkoztak. Aztán bejött a terembe Dornbach, súgás-búgás kezdődött, majd kisvártatva a Szalay–Göndör-páros kapitulált.

A politikában könnyen megeshet, hogy a (víz-) bemártott test többet veszít, mint az általa kiszorított 16 millió.

• Néző-pont