Skip to main content

A 16 és a 150

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Úgy tűnik, a szocialista frakció megrendülve bár, de túlteszi magát a tizenhatmilliós ügyön. Legalábbis egyelőre. A miniszterelnök, továbbá miniszterek és nagyszámú képviselő jelenlétében megrendezett hétfői frakcióülésről a tévénézők számára is láthatóan nagyon feldúlt állapotban távozott Csintalan Sándor, az MSZP mozgalmár alelnöke meg Pál László ipari miniszter – épp azért, mert az élet megy tovább. Csak a frakcióvezető nyilatkozhatott, eszerint kánonjogot nyert az a verzió, hogy Bokros már egy hónappal ezelőtt alapítványba tette a tizenhatmilliót, ám méltóságán alulinak érezte, hogy e nemes tett fölemlítésével védekezzék a vádaskodások ellen.

Odabent szavazás nem volt, sőt sokak szerint vita sem, csak beszélgetés, eszmecsere. Csintalan azért fölszólalt, mindjárt Bokros után, szerinte a pénzügyminiszter eljárása erkölcstelen, jótékonykodni sincs joga olyan pénzből, amelyhez az állami tulajdonú társaságoknál dívó végkielégítéseket korlátozni hivatott kormányhatározattal ellentétesen jutott hozzá. Az „erkölcs”-öt először Bokros hozta szóba, mondván, a kormány és az SZDSZ elnöke bizalmáról biztosította őt, mi több, Pető Iván „erkölcsi elégtételt” is adott. Pető erre így emlékezik: „Több tanúm van rá, hogy azt mondtam neki: »Amennyiben nyilatkozatomat úgy lehetett érteni, hogy eljárásod erkölcstelen volt, akkor elnézést kérek. Csak annyit mondtam, hogy erkölcsileg megengedhetetlen, hogy magáncélra használd föl azt a pénzt.«”

Lezárult, felejtse el. De ki tudja, mi a felejtés ára. Ki tudja, nem kényszerül-e engedni Bokros például a privatizációs bevételek – persze, egyébként is túl optimistán tervezett – 150 milliárdjából. Suchman privatizációs miniszter – Pál kollégájával szövetségben – az e heti kormányülésre nyújtotta be tervezetét, mely szerint az elektromos közműveknek „első lépésben” csak 25 százalékát hirdetik meg privatizálásra. Nagy bunyó várható. „Első lépésben”: ez nem más, mint fölhívás további totojázásra.

Közben Kuncze Gábor belügyminiszter és – megint csak – Pál ipari miniszter az önkormányzatoknak „adta” a privatizálandó elektromos közművek negyven százalékát. A koalíciós koncepció eredetileg az volt, hogy az 1993 óta épült gázhálózat egy részét (56 usque 60 százalékát) önkormányzati tulajdonba kellene adni, mivel ennek építésében – az elektromos hálózattal ellentétben – a települések részt vettek. Kuncze és Pál azonban váratlan fordulattal megígérték az önkormányzati szövetségeknek, hogy az önkormányzatok a területükön lévő gáz- és elektromos közműveket egyaránt koncesszióba adhatják (húsz évre), illetve ha privatizálásukra kerül sor, a bevétel 40 százaléka a települések markát üti. Ha ez törvényerőre emelkedik, akkor a végkielégítése miatt megrendült Bokrosnak már emiatt is újabb nadrágszíj meghúzásért kell harcba szállnia.

A megegyezésről sajátos módon értesült Szalay Gábor, aki az SZDSZ egyik előterjesztője energiaügyekben. Hétfő délután a parlamentben nyílt sisakkal szállt síkra az eredeti koalíciós koncepció mellett, mialatt a másik előterjesztő, Dornbach Alajos (SZDSZ) a folyosón tartózkodott. Csatasorba állt Göndör István (MSZP) is, szemben Balsay István volt székesfehérvári tanácselnökkel, illetve mostani polgármesterrel (Fidesz) és Csabai Lászlóné volt nyíregyházi tanácselnökkel (MSZP), akik már ekkor a Kunczéékkal kötött különalkura hivatkoztak. Aztán bejött a terembe Dornbach, súgás-búgás kezdődött, majd kisvártatva a Szalay–Göndör-páros kapitulált.

A politikában könnyen megeshet, hogy a (víz-) bemártott test többet veszít, mint az általa kiszorított 16 millió.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon