2014. november 25.
Egy intézeti vetítésen volt alkalmam megnézni az Ítélet Magyarországon c. dokumentumfilmet, amelynek bemutatója 2014 júniusában volt. Azóta számos külföldi díjat kapott és éltető kritikát – tényleg hihetetlenül jó film a mi hihetetlenül izé országunkról. A mozik műsorán nálunk (ha jól látom) azonban már nem szerepel, tévé sem vetíti (a köztévék meg pláne nem), és mint a rendezőtől, Hajdú Esztertől megtudtuk, a támogatók is külföldiek egyet leszámítva.
2014. május 23.
Ne nézz oda, ne törődj vele, ne gondolj bele, nem minket lőnek. Nem mi élünk ott, nem tudhatjuk, mi volt köztük, összetűztek biztos, egymásnak mentek, ilyenek, s különben is, a vérükben van. Úgy kell élni, hogy veled ez ne forduljon elő. Engem spec. még sose lőttek le. Nem ironizálok, tényeket közlök. Nem értem, mit kell ezen szégyellni, mindenki így gondolkodik. Mindenkinek ez a tapasztalata, neked is van egy barátod, akinek a barátja ismer valakit, aki. Lopnak, élősködnek, csalnak is, nem akarnak dolgozni. Hangosak, piszkosak. Nem értem, ezt kimondani mitől volna rasszizmus.
2013. szeptember 1-én Varró Szilvia újságíró, az XKK kommunikációs központ igazgatója és Szuhay Péter etnográfus, néprajzkutató a romagyilkosságok kapcsán beszélgetett az eseménysorozat, illetve az ítélet társadalmi fogadtatásáról. Műsorvezető: Mink András és Zolnay János.
A hanganyag nyers, vágatlan formában érhető el, ezért a műsorfolyam beszélgetésen kívüli elemeit (reklámok, hírek, stb.) is tartalmazza.
Kurvaanyád!
Neordíts!
Nemordítok!
Kurvaanyád!
Indujjámábazmeg!
Neszopassábazmeg…
Indíccsáhülyepicsa, mondta a férfi, aki magából kikelve ordított, amikor bevágta magát a vezető melletti ülésre.
2012. március 2.
Gyerekkorukban kellene meghalniuk, tudásuk csúcsán, alázatuk magasán, gondolta Isten, s szótlanul vállára vette komor elhatározását. Vadsárga házat, vérhintett hófoltokat látott maga előtt... – Ambrus Judit írása a 2000 c. folyóiratban
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 5 hét
10 év 30 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 36 hét
10 év 36 hét
10 év 36 hét
10 év 38 hét
10 év 39 hét
10 év 39 hét