Ádám Zoltán: Túl a racionalitáson
Az Orbán-rendszer gazdaságpolitikájáról
A cikk a Beszélő friss számában olvasható.
Folyamatos jelen
Szikinger István: A demokratikus jogállam védelme
Ki fenyegeti a demokratikus jogállamot?
Nem a Magyar Jövő Csoport fenyegeti a demokratikus jogállamot, hanem azok a megnyilvánulások, amelyek a hungaristák rendezvényének megakadályozását szorgalmazzák. A nemzetbiztonsági kabinet például máig nem cáfolt módon kifejezésre juttatta abbeli szándékát, hogy az október közepére tervezett gyűlést minden törvényes eszközzel meg kell akadályozni. Salgó László még hivatalban lévő országos rendőrfőkapitány arról beszélt, hogy a rendőrség kőkeményen fog fellépni, a törvényes lehetőségeken belül elmegy egészen a határokig.
Tíz év – A konfliktus krónikája
1994
Aug. 11. Dzsohar Dudajev hadiállapotot vezet be, és általános mozgósítást rendel el.
Dec. 11. Az Orosz Föderáció belügyi csapatai bevonulnak Csecsenföldre.
Dec. 31. Megkezdődik a Groznij bevételéért indított hadművelet: a föderális erők három nap alatt lerombolják a fővárost, de nem tudják teljes ellenőrzésük alá vonni.
1995
Febr.
Kirill Haratjan: Orosz államkór
Az orosz–csecsen konfliktusról
A kisebbik lányom súlyos, gyerekkori cerebláris paralízisben szenved, sokszor voltam vele együtt benn a kórházakban. Egyszer egy hétéves csecsen fiú volt a szobatársunk: egyedül küszködött különösen súlyos paralízisével; szüleinek, magas hegyi faluból valók, nem volt pénze, hogy Moszkvába jöjjenek hozzá. Míg a többiek csak ímmel-ámmal végezték a gyógytorna-gyakorlatokat bénult testrészeik megmozgatására, ez a kölyök összeszorított foggal, magát nem kímélve napi hat-hét órát végezte a kirótt feladatokat.
Neményi László: A nép ügyet döntött
Egy képtelenség napirendre kerülése
Mire a Beszélőnek ez a száma az olvasó kezébe kerül, a népszavazás eredménye már régi hír lesz, én viszont kerek egy héttel a népszavazás előtt írom ezt a cikket.
Zádori Zsolt: A gólyák elrepültek
Van egy állatmese, amelynek számos európai mutációja született meg. A mohó gólya ennek a francia változata. A gólya a folyó mellett élt, ahol hemzsegtek a siklók, így aztán gond nélkül élhetett volna élete végéig, de ő többre vágyott. Elköltözött hát a mocsárba, ahol meg béka volt bőviben. De ez sem volt neki elég, következett a tó, ahol sikló meg béka is volt elegendő, de a csőre az egyetlen, tóban megbúvó öreg rákra is fájt. Megpróbálta bekapni, erre a rák lecsípte a csőrét. Mire a pórul járt eszterág szégyenében elbujdosott.
Szerbhorváth György: Brand, lingvisztika, vajkrém
Kusturica és Szerbia választott
A szerbiai önkormányzati és a vajdasági tartományi választások két fordulója között a műértőbb közönséget egy filmpremier tartotta izgalomban – Emir Kusturica legújabb filmjének, Az élet egy csodának hazai bemutatójára került sor. Nem is akárhol, hanem a legfőbb forgatási helyszínen, a rendező által külön ezen alkalomból épített „tradicionális” avagy „klasszikus”, a régi településeknél is igazibban „régi” szerb falucska, Mecavnik pincemozijában.
Mink András: „The Divide”
A kudarc fala
Divide: Vízválasztó. Kettéoszt, szétválaszt, megoszt, viszályt kelt. Ez volt a címe annak a maga nemében egyedülálló kiállításnak (kurátorok: Simon Éva, Szilágyi Csaba), amely a nyári hónapokban volt látható a Nyílt Társadalom Archívum Nádor utca 11. szám alatt található Centrális Galériájában.
Dobrovits Mihály: Szent György és a sárkány
„És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát
mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.”
Sámuel I. 8:7
Kende Tamásnak baráti szeretettel
A 2004. augusztus 25-ei kormányfőváltást történelmi fordulópontként értékelte a baloldali és Gyurcsánnyal inkább szimpatizáló magyar sajtó. Az öröm láthatólag nem csupán az új miniszterelnök-jelölt személyének szólt, hanem annak a váratlan fordulatnak, hogy úgymond „megmozdult a párt”.
Révész Sándor: Ámítás és számítás
Két évvel ezelőtt, amikor a nagy népboldogítás kezdődött, senki sem mondta, hogy ez a Medgyessy meg van őrülve. Most meg mindenki mondja, hogy meg volt. Azért lett volna ő megőrülve, mert nem a ciklus végén boldogította a népet, hanem az elején. Logikusnak tűnik valóban, hogy az okos miniszterelnök először kopaszt, aztán töm, a hülye meg fordítva. És mire jönnek a választások, az okosnak elfelejtik a szűkmarkúságát, a hülyének meg a bőkezűségét. A gyakorlatnak azonban még sose volt rá alkalma, hogy ezt a logikát igazolja.
