Igazán hálás vagyok Vári Györgynek, hogy miközben érdememen felül dicsérget általában, konkrét kifogásaival alkalmat ad rá, hogy állást foglaljak egy nagyon fontos szemléleti kérdésben.

A  tavaszi választásokon nem lesz liberális opció. Vagyis: nem lesz olyan induló, melyet egyszerre tarthatnánk liberálisnak és a parlamentbe való bejutásra esélyesnek. Nem a liberálisok kerülnek először olyan helyzetbe, hogy nem szavazhatnak magukra. Ilyenben vannak és/vagy voltak kommunisták, fasiszták, anarchisták, zöldek. Ezek azonban a fennálló rendszerrel szembenálló irányzatok. A liberalizmus pedig a rendszer lényegét képviseli. Ezért ugyanaz a helyzet nem ugyanaz.

Nincs ma jobb, tisztességesebb, vállalhatóbb politikai alternatíva az MSZP-nél. Igen, annál az MSZP-nél, amely úgymond odakormányozta az országot, ahol tartunk. Amely nyolc hatalomban töltött év alatt a harmadik miniszterelnöknél tart, s amelynek miniszterelnök-jelöltje ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – egy politikai profil nélküli nyeretlen kétéves.

A Die Welt című konzervatív német napilap november elején születésnapi interjút közölt Kertész Imre Nobel-díjas magyar íróval, amelyben az író hangot ad Budapesttel és a magyar közállapotokkal kapcsolatos negatív véleményének, és elhatárolja magát Magyarországtól.

A magyar liberalizmus esélyeiről 

A magyar liberálisok bajban vannak. Érdemi alternatívát jelentő politikai erő, a közvélemény számára egyértelműen azonosítható szervezeti keretek nélkül vágnak neki az őszi politikai szezonnak. Mondanivalójuk, szerepük, vezetésük, céljaik homályosak. Újdonsült pártelnökük – vele készített interjúnkat lásd a 4–10. oldalon – azt is megkérdőjelezi, amire valamilyen módon eddig mindannyian büszkék voltak: a múltjukat.

Mi lesz, ha nem lesz?

Romokban hever az európai parlamenti választás óta a Szabad Demokraták Szövetsége. A június eleji 2,16 százalékos, egyetlen EP-mandátumra sem följogosító, egészen elképesztően gyatra teljesítményével a magyar liberális párt lényegében kiírta magát a következő magyar parlamentben képviselői helyre esélyes pártok közül. A SZDSZ végzetét okozó számos tényező közül egyet emelek ki: a szabaddemokraták régóta nem tudják eldönteni, milyen liberalizmust képviseljenek.

Az EP-választások számos tanulsága közül kettőt szeretnék itt kiemelni.

1. Ha nem válik el a szar a májtól, minden szar lesz.

2. Kell egy liberális párt, mert nincs.

Az utóbbi hetek egyik legfontosabb közéleti vitájának középpontjában a holokauszt tagadásának büntetőjogi szankcionálhatósága áll. A parlamenti pártok – ezúttal a véleményszabadság korlátozását rendszerint elutasító SZDSZ-szel együtt – nyitottnak tűnnek az MSZP által felvetett javaslatra. A klasszikus liberális hagyomány magyarországi képviselői ugyanakkor határozottan állítják: a holokauszt tagadásának tiltása káros és felesleges volna.

Lehet érvelni amellett, hogy a választás elé hozott válságkezelés rövid távon jobb megoldás, mint a válságkezelés elé hozott választás. Az érvek ismertek, kézenfekvők és súlyosak: az idő drága, válságban még drágább, Magyarországon pedig még annál is drágább, miután a nem létező pénzünkkel együtt a nem létező időnket is elmulattuk. A választás időveszteség, azok pedig, akik most választást nyerhetnek, a válságkezelés lehetőségeiről sokkal kevesebbet, azon a kevésen belül pedig sokkal több komolytalan ostobaságot mondanak, mint azok, akiknek módjukban áll a demokratikus jogállam keretein belül megszerzett és érvényes felhatalmazással válságot kezelni.