Skip to main content

Tíz év – A konfliktus krónikája

Vissza a főcikkhez →


1994

Aug. 11. Dzsohar Dudajev hadiállapotot vezet be, és általános mozgósítást rendel el.

Dec. 11. Az Orosz Föderáció belügyi csapatai bevonulnak Csecsenföldre.

Dec. 31. Megkezdődik a Groznij bevételéért indított hadművelet: a föderális erők három nap alatt lerombolják a fővárost, de nem tudják teljes ellenőrzésük alá vonni.

1995

Febr. 13–16. Megindulnak a tárgyalások a szakadárokkal: csecsen részről Aszlan Maszhadov és Samil Baszajev, a föderáció képviseletében a belügyi csapatok parancsnoka, Anatolij Kulikov tárgyal. Megállapodnak az áldozatok holttestének cseréjéről és kétnapos tűzszünet bevezetéséről (ezt egyik fél sem tartja be), de konkrét előrelépés nem történik.

Márc. 11. A föderális egységek végre ostrommal beveszik a fővárost. Március és június között ellenőrzésük alá vonják Csecsenföld fő központjait és nagyobb lakott területeit.

Jún. 14. Samil Baszajev és fegyveresei betörnek Bugyonnovszkba (Sztavropoli körzet), és ötszáz túszt fogva tartva beveszik magukat a város kórházába.

Jún. 19. A terroristák szabadon engedik a túszok egy részét, majd, miután elérik a csecsen határt, a többieket is.

1996


Jan. 9. Szalman Radujev és fegyveresei Kizljarban többtucat túszt ejtenek: a föderális csapatok teljes kivonását követelik.

Jan. 10–14. A terroristákat és a túszokat szállító autóbusz-konvojt megállítják Pervomajszkoje településnél, Radujev embereinek azonban, a 60 túszt élő pajzsként használva, sikerül elbarikádozni magukat.

Jan. 15–18. A föderális erők Pervomajszkojét ostromolják, a veszteségek óriásiak.

Márc. 31. Jelcin rendezési programot tesz közzé, amely szerint a hadműveleteket azonnal befejezik, a föderális egységeket visszavonják Csecsenföld adminisztratív határvonalára, demokratikus választásokat készítenek elő. Jelcin kijelenti: kész tárgyalni mindegyik féllel, beleértve a dudajevistákat is.

Ápr. 21-ről 22-re virradó éjszaka. Gehi-Csu település körzetében egy rakéta megöli Dzsohar Dudajevet. A szeparatisták új vezére Zelihman Jandarbijev lesz.

Máj. 27. Jelcin elnök, Csernomirgyin miniszterelnök és Mihajlov nemzetiségügyi miniszter találkozik Jandarbijevvel és két tanácsadójával: jegyzőkönyvet írnak alá egyebek mellett a hadműveletek június 1-jei felfüggesztéséről. Csecsenföld státusa nem kerül napirendre.

Jún. 18. Jelcin Alekszandr Lebegy tábornokot nevezi ki nemzetbiztonsági tanácsadójává és az orosz Biztonsági Tanács vezetőjévé. Pavel Gracsov, aki 1992 óta volt honvédelmi miniszter, lemondásra kényszerül.

Júl. 3. Ismét Borisz Jelcint választják Oroszország elnökévé. Még ugyanezen a napon megszakadnak a tárgyalások a szeparatistákkal.

Aug. 6. A szeparatista erők visszafoglalják Groznijt.

Aug. 12. Alekszandr Lebegy tárgyalásokat kezd Aszlan Maszhadovval.

Aug. 31. Lebegy és Maszhadov – az EBESZ képviselője jelenlétében –aláírja a Haszavjurti egyezményt.

Okt. 17. Alekszandr Lebegyet menesztik.

Okt. 23. Csernomirgyin és Maszhadov megállapodnak a föderális egységek Csecsenföldről való kivonásáról.

1997

Jan. 27. Csecsenföldön elnökválasztásokat tartanak az EBESZ ellenőrzése mellett. A győztes: Aszlan Maszhadov.

Máj. 12. Jelcin és Maszhadov aláírja az Oroszországi Föderáció és a Csecsen Köztársaság közötti békéről és együttműködési elvekről szóló szerződést, amelyben a felek lemondanak az erővel való fenyegetésről és annak alkalmazásáról, Csecsenföld szuverenitását azonban nem érintik.

1998


Máj. 1. Valentyin Vlaszov, az orosz elnök csecsenföldi különmegbízottja ismeretlen erők fogságába kerül, akik fél éven át tartják fogva.

1999

Márc. 5. Gennagyij Spigun tábornagyot, az orosz belügyminisztérium csecsenföldi képviselőjét elrabolják Groznijban, közvetlenül a repülőgép fedélzetéről; földi maradványait 2000 márciusában találják meg.

Aug. 2. Megkezdődik a második csecsen háború: miután a Samil Baszajevvel kapcsolatban álló vahabiták elfoglaltak néhány dagesztáni települést, orosz különleges rendőri alakulatokat irányítanak a dagesztáni–csecsen határra.

Aug. 7. Samil Baszajev 400 fegyveressel betör Dagesztán területére.

Aug. 10. Dagesztán Iszlám Tanácsa (súra) nyilatkozatot fogad el a független muzulmán állam megalapításáról, és dzsihádot hirdet az orosz okkupáció alóli felszabadulásért. A szent háború vezetésével Baszajevet bízzák meg.

Aug. 11–15. A föderális csapatok megkezdik a dagesztáni és csecsen fegyveres banditák által elfoglalt települések felszabadítását.

Aug. 16. Aszlan Maszhadov rendkívüli állapotot hirdet Csecsenföldön.

Aug. 26. A föderális egységek visszaszorítják Baszajev fegyvereseit Dagesztánból Csecsenföldre; Putyin bejelenti a dagesztáni hadműveletek első szakaszának lezárását.

Aug. 31. Moszkva központjában, az „Ohotnij rjad” bevásárlóközpontban robbanás történik, amelyet a korábban ismeretlen „Dagesztán Felszabadító Hadsereg” nevű szervezet vállal magára.

Szept. 4. Bujnaksz településen felrobbantanak egy négyemeletes épületet, amelyben a honvédelmi minisztérium 136. brigádjának katonái laktak családjukkal.

Szept. 8-ról 9-re virradó éjszaka. Moszkvában felrobbantanak egy lakóházat, az áldozatok száma 90.

Szept. 13. A két szeptemberi robbantás áldozatainak gyásznapján a Kasirszkoje úton újabb lakóépületet robbantanak fel, az áldozatok száma ezúttal 120.

Szept. 15. Igor Szergejev honvédelmi miniszter jelenti Putyin kormányfőnek, hogy Dagesztán területét teljes egészében megtisztították a fegyveresektől.

Szept. 17. A Szaratovi területen található Volgodonszk városában ismét lakóházat robbantanak.

Szept. 20. Cordon sanitaire kialakítását kezdik meg Csecsenföld körül.

Szept. 30. A föderális egységek a légierő támogatásával intenzív földi hadműveletet indítanak Csecsenföldön.

Okt. 6. Aszlan Maszhadov hadiállapotot hirdet; leváltja tisztségéből Ahmat Kadirov csecsen muftit, aki megtagadta, hogy dzsihádot hirdessen Oroszország ellen.

Okt. 11. Maszhadov a konfliktus békés rendezését javasolja; Vlagyimir Putyin megtagad minden tárgyalást mindaddig, amíg a terroristákat ki nem szolgáltatják.

Okt. 12. Az orosz egységek átlépik a Terek folyót, arra hivatkozva, hogy Samil Baszajevet veszik blokád alá Goragorszkij településen.

Okt. 16. Megkezdődik a „terrorelhárító hadművelet második szakasza”.

Okt. 29. Ahmat Kadirov „vahabizmustól mentes övezetnek” nyilvánítja Csecsenföld három keleti körzetét.

Nov. 7. Aszlan Maszhadov az USA-hoz és az ENSZ-hez fordul, közvetítést kérve a csecsen konfliktus rendezéséhez.

Nov. 11. Az orosz csapatok – Ahmat Kadirov hívására – harc nélkül bevonulnak Gudermeszbe.

Nov. 18. A csecsen delegációt nem engedik be az EBESZ isztambuli csúcsértekezletére.

Nov. 26. Megkezdődik a „terrorelhárító hadművelet harmadik szakasza”: ostromot hirdetnek Groznij és Urusz-Martan ellen.

Dec. 10. Az Európai Unió vezetői helsinki csúcsértekezletükön figyelmeztetik Oroszországot, hogy szankciókkal sújtják, ha nem szünteti be a csecsenföldi hadműveleteket. Szankciók bevezetésére nem kerül sor.

Dec. 13. Az Állami Duma amnesztiában részesíti azokat a személyeket, akik „a fegyveres konfliktussal összefüggő jogellenes cselekedetet hajtottak végre”.

Dec. 23. A kormány ülésén Putyin kormányfő bejelenti: megkezdődik a csecsenföldi hadművelet békés szakasza, a gazdaság helyreállítása. Másnap a csecsen rendőrök megkezdik Groznij „megtisztítását”.

2000


Jan. 9. Csecsen harcosok elfoglalják Sali és Argun településeket.

Jan. 17. Megkezdődik Groznij tényleges ostroma.

Febr. 6. Putyin bejelenti Groznij teljes felszabadítását.

Febr. 17. A főügyészség büntetőeljárást indít Aszlan Maszhadov ellen, „fegyveres lázadás” címén.

Febr. 29. Az orosz egységek elfoglalják Satát, az utolsó várost, amely még a szeparatisták kezében volt.

Febr. 29. – márc. 2. A Pszkovi divízió 84 deszantosa elesik az Ulusz-Kert településnél vívott harcban, miközben meg akarják akadályozni egy nagyobb fegyveres osztag áttörését Dagesztánba.

Márc. 2. Groznij külvárosában csecsen fegyveresek megtámadják a Moszkva melletti területről érkezett különleges rendőri alakulatot (OMON): 20 személy elesik, 31-en megsebesülnek.

Márc. 29. Dzsana-Vegyeno mellett megtámadják a Permi OMON-alakulatot.

Ápr. 18. Aszlan Maszhadov bejelenti: kész a béketárgyalásokra. Három nappal később ki is adja a parancsot a harci cselekmények leállítására.

Máj. 28. Vegyenszk és Nozsaj-Jurtoszk körzetében nagyszabású katonai akciók indulnak „a bandaalakulatok maradékainak” felszámolására.

Jún. 8. Vlagyimir Putyin rendeletet ír alá „A csecsenföldi végrehajtó hatalom ideiglenes szerveinek előkészítéséről”.

Jún. 12. A csecsen kormány élére Ahmat Kadirovot nevezik ki.

Júl. 2. Argunban, Gudermeszben és Urusz-Martanban csaknem egy időben öngyilkos merénylők robbanószerrel megrakott teherautókkal laktanyákba, rendőrőrsökre törnek be.

Júl. 13. Csecsenföldön megkezdik a nyugdíjak és segélyek kifizetését, megindul az áramellátás.

2001

Szept. 17. Csecsen fegyveresek lelőnek egy helikoptert Groznij felett, amelyen az orosz főparancsnokság 2 tábornoka és 8 ezredese tartózkodik.

2002

Jan. 27. Csecsen fegyveresek lelőnek egy helikoptert: számos magas rangú orosz katonatiszt áldozatul esik, köztük a belügyminiszter-helyettes, a belügyi csapatok főparancsnoka, valamint három ezredes. Ugyanezekben a napokban még három orosz helikoptert lőnek le.

Aug. 19. Csecsen szeparatisták rakétatámadása során 119 orosz katona hal meg, amikor MI-26 helikopterükön Groznij felé tartanak.

Szept. 1. A szeparatisták lelőnek egy MI-24 helikoptert, az egész legénység meghal.

Okt. 23. Egy moszkvai kultúrház (Dubrovka) nézőterén, a Nord-Ost előadásán közel 800 túszt ejt a Movszar Barajev vezette terroristacsoport, a Csecsenföldön állomásozó orosz alakulatok kivonását követelve.

Dec. 27. Robbanószerrel megrakott teherautó tör be Groznij kormányzati épületébe, legalább 80 személy áldozatul esik. Ugyanebben az időszakban Oroszország különböző pontjain legalább 200-an halnak meg öngyilkos merénylők akciósorozatában.

2003

Jún. 5. Mozdokban katonákat szállító autóbusz ellen követnek el merényletet.

Júl. 5. A Tusinoi reptéren készülő rockkoncerten öngyilkos merénylőnők robbantanak.

Aug. 1. Kórházrobbantás Mozdokban.

Dec. 9. A moszkvai Nacionál szálló előtt hajt végre robbantást egy öngyilkos merénylőnő.

2004

Febr. 6. Két moszkvai metrómegálló közötti átjáróban hajt végre robbantást egy öngyilkos merénylőnő.

Jún. 22. Ingusföldön, Nazranyban megtámadják a helyi rendőrőrs szolgálati helyiségeit.

Aug. 25. Egymással egy időben, egy Moszkvából Szocsiba, illetve egy Rosztov felé tartó repülőgépet robbantanak fel öngyilkos merénylők.

Szept. 1. Beszlan – az 1. számú iskola évnyitóján több mint ezer embert ejtenek túszul.

A terrorakciók áldozatai


Bugyonnovszk, 1995. június: 28 halott, 65 sebesült a túszok között.

Kizljar/Pervomajszkoje, 1996. január: 41 túsz, 21 rendőr.

Moszkva, Ohotnij rjad, 1999. augusztus: 30 sebesült.

Bujnaksz, 1999. szeptember: 64 halott, 120 sebesült.

Moszkva, 1999. szeptember, Gurjanov utca: 90 halott; Kasirszkoje út: 120 halott.

Vologdonszk, 1999. szeptember: 17 halott, 150 sebesült.

Moszkva, Nord-Ost, 2002. október: 128 halott, köztük 3 gyermek.

Groznij, 2002. december: 80 halott.

Oroszország különböző pontjai, 2002. december: kb. 200 halott.

Mozdok, 2003. június: 18 áldozat.

Moszkva, Tusinói reptér, 2003. július: 13 áldozat.

Mozdok, 2003. augusztus, kórházrobbantás: 50 áldozat.

Moszkva, Nacionál szálló, 2003. december: 6 áldozat.

Moszkva, Paveleckaja metróállomás, 2004. február: 40 áldozat.

Ingusföld, Nazrany, rendőrőrs elleni merénylet, 2004. június: közel 100 áldozat.

Szocsi és Rosztov felé tartó repülőgépek, 2004. augusztus: 125 áldozat.

Beszlan: több mint 300 áldozat.

2000. augusztus 3-án az orosz fegyveres erők főparancsnokságának első helyettese, Valerij Manyilov bejelentette: az észak-kaukázusi terrorelhárító akciók során, 1999–2000-ben a föderális erők tagjai közül 2585-en estek áldozatul, és 7505-en sebesültek meg. Szavai szerint az első csecsen hadjárat során, 1994–1996-ban az áldozatok száma 3826 volt, a sebesültek száma pedig 17 892, 1906 katona eltűnt. A nemzetiségi és migrációs ügyekkel foglalkozó föderális minisztérium közlése szerint 1999. szeptember 1. és 2000. augusztus 1. között Csecsenföldről 502 803 ember menekült el.




















































































































































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon