Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

I. Bevezetés: A rendszervisszaváltás programja

Magyarország a kilencvenes évek élenjáró posztkommunista reformországából mára az egyik legproblematikusabb, az Európai Unióval és a nyugati világ meghatározó intézményeivel gyakran konfliktusba kerülő, a liberális demokrácia és a versenyelvű piacgazdaság szabályait megkérdőjelező állammá vált. A 2010-es politikai fordulat óta az ország külső politikai és gazdasági megítélése nagymértékben romlott. A nyugati irányú diplomáciai kapcsolatokban elhidegülés tapasztalható, miközben az Európai Unió és az Európa Tanács intézményei számos alkalommal vizsgálták a magyar jogalkotási és jogalkalmazási gyakorlatot, több esetben elmarasztalva az országot.

A  gyors-konferenciának, amelyre az OSA Archívumban került sor 2012. február 10-én, az volt a célja, hogy más-más nézőpontból közelítve próbáljon választ keresni arra a kérdésre, hogyan is jutott Magyarország 1989 tavaszától 2012. január 1-jéig, a rendszerváltás, a liberális alkotmány és a parlamentáris demokrácia előkészítésétől a köztársasági alkotmány érvénytelenítéséig és az alkotmányos szükségállapot (másképp: „Magyarország Alaptörvénye”) kihirdetéséig.

Magyarország bizalomhiányos ország. Ez nemcsak abban az értelemben igaz, hogy a polgárok nem bíznak a közhatalom gyakorlásával felruházott kormányban. Ez manapság világjelenség, ha a miénknél szerencsésebb országokban nem is ölt olyan ijesztő méreteket, mint nálunk. Magyarországon a vállalkozásokat és a bankokat is általános bizalmatlanság jellemzi, aminek legfontosabb okai között az elhúzódó gazdasági válság mellett ott találjuk a gazdálkodási környezet alakulásának kiszámíthatatlanságát és a kormány tevékenységéből fakadó magas politikai kockázatot is.

Ki fenyegeti a demokratikus jogállamot?

Nem a Magyar Jövő Csoport fenyegeti a demokratikus jogállamot, hanem azok a megnyilvánulások, amelyek a hungaristák rendezvényének megakadályozását szorgalmazzák. A nemzetbiztonsági kabinet például máig nem cáfolt módon kifejezésre juttatta abbeli szándékát, hogy az október közepére tervezett gyűlést minden törvényes eszközzel meg kell akadályozni. Salgó László még hivatalban lévő országos rendőrfőkapitány arról beszélt, hogy a rendőrség kőkeményen fog fellépni, a törvényes lehetőségeken belül elmegy egészen a határokig.

A kisebbik lányom súlyos, gyerekkori cerebláris paralízisben szenved, sokszor voltam vele együtt benn a kórházakban. Egyszer egy hétéves csecsen fiú volt a szobatársunk: egyedül küszködött különösen súlyos paralízisével; szüleinek, magas hegyi faluból valók, nem volt pénze, hogy Moszkvába jöjjenek hozzá. Míg a többiek csak ímmel-ámmal végezték a gyógytorna-gyakorlatokat bénult testrészeik megmozgatására, ez a kölyök összeszorított foggal, magát nem kímélve napi hat-hét órát végezte a kirótt feladatokat.

Mire a Beszélőnek ez a száma az olvasó kezébe kerül, a népszavazás eredménye már régi hír lesz, én viszont kerek egy héttel a népszavazás előtt írom ezt a cikket.

Van egy állatmese, amelynek számos európai mutációja született meg. A mohó gólya ennek a francia változata. A gólya a folyó mellett élt, ahol hemzsegtek a siklók, így aztán gond nélkül élhetett volna élete végéig, de ő többre vágyott. Elköltözött hát a mocsárba, ahol meg béka volt bőviben. De ez sem volt neki elég, következett a tó, ahol sikló meg béka is volt elegendő, de a csőre az egyetlen, tóban megbúvó öreg rákra is fájt. Megpróbálta bekapni, erre a rák lecsípte a csőrét. Mire a pórul járt eszterág szégyenében elbujdosott.