Romokban hever az európai parlamenti választás óta a Szabad Demokraták Szövetsége. A június eleji 2,16 százalékos, egyetlen EP-mandátumra sem följogosító, egészen elképesztően gyatra teljesítményével a magyar liberális párt lényegében kiírta magát a következő magyar parlamentben képviselői helyre esélyes pártok közül. A SZDSZ végzetét okozó számos tényező közül egyet emelek ki: a szabaddemokraták régóta nem tudják eldönteni, milyen liberalizmust képviseljenek.

Az EP-választások számos tanulsága közül kettőt szeretnék itt kiemelni.

1. Ha nem válik el a szar a májtól, minden szar lesz.

2. Kell egy liberális párt, mert nincs.

Az utóbbi hetek egyik legfontosabb közéleti vitájának középpontjában a holokauszt tagadásának büntetőjogi szankcionálhatósága áll. A parlamenti pártok – ezúttal a véleményszabadság korlátozását rendszerint elutasító SZDSZ-szel együtt – nyitottnak tűnnek az MSZP által felvetett javaslatra. A klasszikus liberális hagyomány magyarországi képviselői ugyanakkor határozottan állítják: a holokauszt tagadásának tiltása káros és felesleges volna.

Lehet érvelni amellett, hogy a választás elé hozott válságkezelés rövid távon jobb megoldás, mint a válságkezelés elé hozott választás. Az érvek ismertek, kézenfekvők és súlyosak: az idő drága, válságban még drágább, Magyarországon pedig még annál is drágább, miután a nem létező pénzünkkel együtt a nem létező időnket is elmulattuk. A választás időveszteség, azok pedig, akik most választást nyerhetnek, a válságkezelés lehetőségeiről sokkal kevesebbet, azon a kevésen belül pedig sokkal több komolytalan ostobaságot mondanak, mint azok, akiknek módjukban áll a demokratikus jogállam keretein belül megszerzett és érvényes felhatalmazással válságot kezelni.

A magyarországi közpolitika-csinálás legfontosabb kérdései ma a gazdasági és társadalmi válság kezeléséről szólnak. A gazdasági válságkezelés feladata a kibocsátás visszaesésének minimalizálása és a hosszú távú kibontakozás esélyeinek javítása. A társadalmi válságkezelés legnagyobb kérdése az, mit kell tenni a deprimált helyzetű társadalmi csoportok – mindenekelőtt a nagytömegű és a többségi társadalom előítéleteitől sújtott, alacsony státuszú cigányság – körül forrongó indulatok lecsillapítására és társadalmi integrációjuk elősegítésére. A két problémahalmaz összefügg, a gazdasági és társadalmi válságjelenségekre adandó válaszok együtt értelmezendők.

Ifjúkori politikai szocializációm elsődleges terepe, a Szabad Demokraták Szövetsége¹ sokadik egziszten­ciális válságát éli. Tartok tőle, hogy ez lesz a sorban az utolsó; igaz, ezt már sokan sokszor gondolták az SZDSZ-szel kapcsolatban. Mégis, ma minden korábbinál gyászosabbnak tűnik a magyar liberális párt helyzete.

Kedves Olvasók! Az alábbiakban az ún. megfigyelési ügyről lesz szó. Szeretnék mindenkit előre figyelmeztetni, hogy amennyiben arra számít, hogy jelen sorok írója az a szerencsés kiválasztott, aki rendelkezik azokkal az információkkal, amelyek alapján megválaszolhatóak az eddig megválaszolatlan kérdések, fény deríthető az ügy gondosan homályba burkolt részleteire, akkor csalódni fog.