Skip to main content

Folyamatos jelen

Mink András
25 éves a Beszélő

1981 decemberében, a lengyelországi szükségállapot bevezetésével egy időben jelent meg a szamizdat Beszélő első száma. Ez a történet jól ismert, mindenekelőtt a Beszélő olvasói számára. A lap indítását komoly viták előzték meg arról, vajon lehetséges és érdemes-e a szovjet rendszert újabb agresszióval megszilárdítani látszó lépés után olyan lap indításával kísérletezni, amelyiknek kevés esélye van, hogy elérje a nyilvánosság szélesebb köreit, és amely kockára teszi a hatékonyabb ellenzéki fellépés jövőbeni lehetőségét. Petri György azóta legendássá vált szavai vetettek véget a vitának: „Ez mind lila faszság, meg kell csinálni!”

Ádám Zoltán

Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány lapzártakor kilátásba helyezett távozása nagy és fontos eredménye a magyar demokráciának.

Ádám Zoltán

Magyarország, mint a budapesti zavargások döbbenetes képsorai bizonyítják, nehéz időket él. Gyurcsány Ferenc május 26-i, az MSZP balatonőszödi frakcióülésén elmondott beszédének nyilvánosságra kerülését követően a kormányellenes demonstrációk többször is erőszakba torkollottak. A rendőrség képtelen volt megvédeni a Magyar Televízió székházát, a benne tartózkodókat, valamint saját kivezényelt egységeit. Az erőszak ellen valamennyi parlamenti párt felemelte a szavát, ám az ellenzék főerejét képező Fidesz-KDNP – az MDF-fel ellentétben – nyíltan rokonszenvezett a radikális csoportok által dominált utcai demonstrációkkal, a Fidesz alelnöke pedig beszédet mondott az árpádsávos lobogókat lengető tüntetők előtt, ahol korábban egy rendőrség által körözött randalírozó beszélt.

A Gyurcsány-csomag és a reformok fogadtatása

Széles körben okozott csalódást a második Gyurcsány-kormány kiigazító csomagja. A kiábrándultság egy része előre látható volt, sejteni lehetett, hogy sem a munkavállalói szervezetek, sem a radikális baloldali értelmiség, sem pedig az ellenzéki Fidesz nem támogatják az óriási államháztartási hiány miatt szükségessé vált költségvetési stabilizációt. Miért is tennék?

Ádám Zoltán

Nem tudom, észrevették-e, hogy a második Gyurcsány-kormány a rendszerváltás óta az első, amelynek nincsen egyetlen egykori ellenzéki tagja sem. Olyan még nem volt, hogy legalább egy MDF-es, SZDSZ-es vagy fideszes kormánytag (vagy -fő) ne képviselte volna a hajdani ellenzéket. Hát most van – és ez önmagában nem baj.

Az SZDSZ és a megszorítások

A második Gyurcsány-kormány a jelek szerint elszánta magát arra, hogy szakít a 2000 és 2006 között hatalmon volt kabinetek jövőfelélő és igazságtalan gazdaság- és társadalompolitikájával, és letér arról az útról, amelyet a felsőközéposztálynak juttatott hipertámogatott lakáshitelek rendszerének kialakításával az Orbán-kormány jelölt ki ciklusa második felében, és amelyen a Medgyessy-kabinet tette meg a legnagyobb lépést a nyakló nélküli közalkalmazotti béremelések köré rendezett „jóléti rendszerváltás” jegyében.

Ádám Zoltán

Az SZDSZ, mint a Bourbonok, nem felejt, és nem tanul. A 6,5 százalékos választási eredmény birtokában elégedetten hátradőlő pártvezetés úgy tesz, mintha egy páratlan sikersorozat nyomán kezdene neki az új kormányzati ciklusnak.

A választások után a győztesekkel szimpatizáló véleményformálók azt a véleményt formálják, hogy Magyarország érett, bölcs társadalma a rendszerváltás óta először visszaigazolta, hogy a kormány jó úton jár, és egy újabb ciklusra bizalmat szavazott neki. Ez a vélekedés inkább a helyzet félreértéséhez, mintsem megértéséhez vezet.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon