Skip to main content

Fától a csomagot

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Ádám Zoltán

Nem tudom, észrevették-e, hogy a második Gyurcsány-kormány a rendszerváltás óta az első, amelynek nincsen egyetlen egykori ellenzéki tagja sem. Olyan még nem volt, hogy legalább egy MDF-es, SZDSZ-es vagy fideszes kormánytag (vagy -fő) ne képviselte volna a hajdani ellenzéket. Hát most van – és ez önmagában nem baj. Az önbizalmukban megerősödött szocialistáknak már nincs szükségük demokratikus legitimitásuk külső igazolására, a pecsétes múltú MSZP-t hajdan szalonképessé tevő liberálisoknak pedig momentán csak szakpolitikusokra futja. 16 évvel a rendszerváltás után nem az a fő kérdés, hogy ki mit tett azelőtt, hanem hogy ki mit tesz le az asztalra most. Nos, a kormányfő a maga részéről egy közepesen fájdalmas, széles körű fanyalgással fogadott stabilizációs csomagot tett oda.

A kritikát részben magyarázza, hogy a kormány és feje az elmúlt években folyamatosan hazudott az államháztartás helyzetéről, beleértve a választási kampány időszakát, amikor – kevéssé meglepő módon – a legkevésbé sem helyezett kilátásba számottevő társadalmi áldozatokkal járó intézkedéseket. No de: tudtuk, hogy a kormány hazudik? Tudtuk, mi legalábbis néhány millióan, akik híreket fogyasztunk, biztosan. Támogattuk ennek dacára a szavazatunkkal ezt a kormányt? Támogattuk, mi legalábbis a Beszélő hasábjain erre biztattuk önöket. Akkor most mire a csalódás? Mert kiderült, amiről ők is tudták, hogy tudjuk, de egyikünk sem nagyon emlegette, nehogy elbizonytalanítsuk egymást? Ne gyerekeskedjünk.

Ráadásul Gyurcsány az elmúlt hetekben többször is kijelentette, hogy a maga részéről felelősséggel tartozik a kialakult helyzetért. A kormányprogram bevezetőjében például azt írja, hogy „függetlenül attól, hogy a fenntartható növekedés egyensúlyi pályájáról történő letérés 2000–2001-ben kezdődött, nem kétséges, hogy a nagyobb felelősség a 2002–2006 közötti kormányokat terheli”. A pesti Közgázon tartott előadásában pedig pártja és a saját maga gyávaságával magyarázta az igazságtalan gázár-kompenzációs rendszer fenntartását („mert gyávák voltunk, én is”). Az elmúlt négy év jóléti intézkedéseit megszavazó, majd adócsökkentést követelő SZDSZ – amint arra Gavra Gábor hívja fel a figyelmet lapunkban – még adós a hasonló gesztusokkal.

Sokra megyünk Gyurcsány szólamaival, ha közben tönkremegy az ország – lehet erre mondani. Beszélni mindig is tudott, most jó volna, ha kicsit kormányozna is… Nos, magunk is érdeklődve figyeljük, hogy mi következik a megejtően őszinte, bár olykor kissé egzaltált miniszterelnöki megnyilvánulások után.

„Az Új Egyensúly programja” névre keresztelt csomag, ahogyan Bartha Attila írja lapunkban, tovább növeli a foglalkoztatás amúgy is rendkívül magas közterheit, miközben 2008-ra halasztja a progresszív vagyonadóként felfogható ingatlanadó bevezetését. Nem javul a nyugdíjrendszer fenntarthatósága sem. Másrészt viszont a munkáltatói terhek nem, csupán a munkavállalói járulékok emelkednek, ami rövid távon – és az egészségügy biztosítási alapra helyezésével egyidejűleg – nem feltétlenül csökkenti a legális foglalkoztatást. Emelkedik a magasabb jövedelmű társadalmi csoportok közteherviselése, és jelentős államigazgatási létszámleépítésre van esély. Az intézkedések iránya tehát jó, várjuk a megvalósítást.

A korábban nem éppen hibátlan hős renoméjának helyreállításához dramaturgiailag némi katarzisra volna szükség. A kormányfői szándékok fogyatkozó társadalmi támogatásának közepette erre egyre kisebb a remény, de mi azért (még) drukkolunk neki.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon