2016. november 3.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
2015. május 22.
Mielőtt tulajdonképpeni mondandómra rátérnék, rögzítenem kell néhány előfeltevést, amelyet – az olvasóimmal szembeni vak bizalom jegyében – nem tartok szükségesnek részletesebben indokolni:
2014. február 3.
A 2012-es PISA mérés eredmények elemzése egyúttal lehetőséget biztosít az elmúlt négy év oktatáspolitikájának értékelésére is.
Miért fontos a PISA?
Valószínűleg nem volt még olyan nemzetközi összehasonlító kutatás, amely akkora befolyást gyakorolt volna a világra, mint a PISA, az OECD 2000 óta háromévente lebonyolított tanulói teljesítménymérése. Amíg a korábbi nemzetközi összehasonlító teljesítménymérések (TIMMS, PIRLS) az oktatási szakma magánügyei maradtak, a PISA elképesztő laikus ismertségre tett szert és az egyes országok humánerőforrásainak minőségét leíró legfontosabb információforrás lett.
Az Ön pályafutása a minisztérium jogászaként egybeesik a tanszabadságra, kimenet-szabályozásra, a szabad iskolaválasztásra és a normatív finanszírozásra épülő magyarországi közoktatás negyedszázados, most radikálisan lezáruló történetével. 1985-ben kezdődött el az a folyamat, amelynek során létrejött a világ egyik legliberálisabb, ugyanakkor legegyenlőtlenebb közoktatási rendszere. A nyolcvanas évek közepén már senki nem hitt a szocializmus életképességében, de a rendszerváltásnak sem láttuk jeleit.
A közoktatás végső soron a tanulók tanulásáról szól. Ha e tekintetben jól dokumentálható probléma van, az oktatáspolitikának be kell avatkoznia. Ez azonban fordítva is igaz: ha a tanulók tanulási eredményeivel kapcsolatban nincs hitelt érdemlő módon bizonyított probléma, a kormányzatnak egyetlen feladata van: a közoktatási rendszer stabil működésének biztosítása.
A 2010-es kormányváltás előtti hónapokban harmadszor került sor az általános iskolákat érintő átfogó szegregációs vizsgálatra.1 Azt már a 2000-ben és 2004-ben végzett kutatás is bizonyította, hogy a magyarországi oktatási rendszer szélsőségesen polarizálódott; az iskolai szegregáció folyamatosan növekszik; a tartós mélyszegénységben élők, és különösen az ebbe a körbe tartozó cigány gyerekek nagyjából egyharmada szélsőségesen szegregált körülmények között tanul, és ez a helyzet az érintettek iskolai sikerességének legsúlyosabb akadálya.
Az oktatási expanzió eredményeképpen a 90-es években határozottan megnőtt a tanulók részvétele a középfokú oktatásban. A fokozatosan javuló továbbtanulási arányok elsősorban a közoktatási rendszert érintő demográfiai hullámvölgynek és a gyereklétszámtól függő oktatásfinanszírozásnak (fejkvóta) köszönhetők, ami kifejezetten érdekeltté tette az iskolákat abban, hogy növeljék a tanulók létszámát, és ha csak lehet, ne engedjék kimaradni tanítványaikat.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
1 hozzászólás
Friss hozzászólások
6 év 31 hét
9 év 4 hét
9 év 8 hét
9 év 8 hét
9 év 10 hét
9 év 10 hét
9 év 10 hét
9 év 12 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét