Skip to main content

Folyamatos jelen

A Beszélő pártatlan lapnak se jó, pártosnak se. Azért nem, mert egyértelmű ugyan, hogy az SZDSZ-hez áll közel, de szkeptikusan áll ott, minden lelkesedés és agitációs késztetés nélkül. Tartózkodóan. Mondhatnánk: távolságtartó közelségben. A Beszélő ajánlja ugyan olvasóinak, hogy szavazzanak az SZDSZ-re, de nem melegen ajánlja, hanem hidegen. Nem a szívére hallgatva, hanem hűlt szívvel.

Ádám Zoltán

1981 decemberében, amikor bátor emberek megjelentették az első Beszélőt, én a balassagyarmati Bajcsy-Zsilinszky úti Általános Iskola büszke ötödikese voltam, és kevéssé foglalkoztatott a demokratikus ellenzék tevékenysége.

Ádám Zoltán

A választási kampány célegyenese felé araszolva az SZDSZ helyzete pont ugyanolyan, mint az utóbbi három-négy évben bármikor: rossz, de nem teljesen reménytelen.

Mink András
Tamás Gáspár Miklós és Kis János vitája

Általában nem bölcs dolog tanulságot levonni abból, amiről nem tudjuk, hogy micsoda. Érdemes várni, amíg megtudjuk. Ám ha tudjuk, hogy nem fogjuk megtudni, akkor nem érdemes várni. Most nem érdemes.

Ami itt van, az minden, csak nem költségvetési fegyelem, mondhatnánk Horn Gyulát parafrazálva, ám ezzel aligha ráznánk fel az olvasóban szunnyadó fiskális tudatosságot.

Ádám Zoltán

Az illuzionista beletúrt a cilinderébe, és a fülénél fogva előhúzta a tetszőleges gyakorisággal elővarázsolható, ezért az illuzionisták által igen kedvelt privatizációs nyulat.

A Gyurcsány–Orbán párviadal állása

„Kampány még nincs, legfeljebb szórványos lövöldözések zajlanak az igazi összecsapás előtt” – jellemezte egy fideszes politikus a nyárelő belpolitikai fejleményeit: az Orbán- és Gyurcsány-bizottság tevékenységét, a Fidesz-vezérkar „Nemzeti Konzultáció”, illetve a Gyurcsány-kormány „KV” (Kérdések és Válaszok) fedőnevű országjárását, valamint a jelenlegi és a volt kormányfő július eleji vitáját. A 2002-es választás előtti kampány intenzitása tükrében az elmúlt időszak valóban bemelegítés csupán.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon