A Beszélő pártatlan lapnak se jó, pártosnak se. Azért nem, mert egyértelmű ugyan, hogy az SZDSZ-hez áll közel, de szkeptikusan áll ott, minden lelkesedés és agitációs késztetés nélkül. Tartózkodóan. Mondhatnánk: távolságtartó közelségben. A Beszélő ajánlja ugyan olvasóinak, hogy szavazzanak az SZDSZ-re, de nem melegen ajánlja, hanem hidegen. Nem a szívére hallgatva, hanem hűlt szívvel.

1981 decemberében, amikor bátor emberek megjelentették az első Beszélőt, én a balassagyarmati Bajcsy-Zsilinszky úti Általános Iskola büszke ötödikese voltam, és kevéssé foglalkoztatott a demokratikus ellenzék tevékenysége.

A választási kampány célegyenese felé araszolva az SZDSZ helyzete pont ugyanolyan, mint az utóbbi három-négy évben bármikor: rossz, de nem teljesen reménytelen.

Általában nem bölcs dolog tanulságot levonni abból, amiről nem tudjuk, hogy micsoda. Érdemes várni, amíg megtudjuk. Ám ha tudjuk, hogy nem fogjuk megtudni, akkor nem érdemes várni. Most nem érdemes.

Ami itt van, az minden, csak nem költségvetési fegyelem, mondhatnánk Horn Gyulát parafrazálva, ám ezzel aligha ráznánk fel az olvasóban szunnyadó fiskális tudatosságot.

Az illuzionista beletúrt a cilinderébe, és a fülénél fogva előhúzta a tetszőleges gyakorisággal elővarázsolható, ezért az illuzionisták által igen kedvelt privatizációs nyulat.

„Kampány még nincs, legfeljebb szórványos lövöldözések zajlanak az igazi összecsapás előtt” – jellemezte egy fideszes politikus a nyárelő belpolitikai fejleményeit: az Orbán- és Gyurcsány-bizottság tevékenységét, a Fidesz-vezérkar „Nemzeti Konzultáció”, illetve a Gyurcsány-kormány „KV” (Kérdések és Válaszok) fedőnevű országjárását, valamint a jelenlegi és a volt kormányfő július eleji vitáját. A 2002-es választás előtti kampány intenzitása tükrében az elmúlt időszak valóban bemelegítés csupán.