Skip to main content

Folyamatos jelen

Hegedűs István a Fidesz átlényegüléséről írta a Ph.D-jét (Rút pártviszály. Pártok és változások – a Fidesz politikai fordulata, 2004). A történetet, ahogy egy disszertációhoz illik, elméletileg jól megpatkolta. Az ő elméleti kiindulópontja nekem is nagyon megfelel, ezért itt most ki fogom zsákmányolni a disszertáció elméleti fejezetét (Politikai pártok a demokráciában), idézeteket idézvén belőle.

Hegedűs István jól gondolta, hogy a Fidesz kutyája Max Weber környékén van elhantolva.

Ádám Zoltán

Szebb jövőt, kiáltotta egy részeg női hang, és végigdülöngélt a két sor piszoárral szemben álló, árpádsávos-dzsekis férfisorfal között. A vécéajtót próbálta kinyitni, hátán Nagy-Magyarország-térkép.

Az országgyűlési választáson a választók brutálisan átszabták a pártpalettát. 2006 szeptembere óta fokozatosan érik ez, tehát nagy meglepetés már nem történt április 11-én. Mégis nehéz megdöbbenés és aggodalom nélkül kontemplálni ezt a választási eredményt és lehetséges következményeit. Egy korszak véget ért, egy új kezdődött el, amelyben a Beszélő által képviselt ideák és ideálok sokkal rosszabb startpozícióból indulnak versenybe, mint tették húsz évvel ezelőtt. Nekünk egészen biztosan nincs okunk örömre.

Igazán hálás vagyok Vári Györgynek, hogy miközben érdememen felül dicsérget általában, konkrét kifogásaival alkalmat ad rá, hogy állást foglaljak egy nagyon fontos szemléleti kérdésben.

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

A  tavaszi választásokon nem lesz liberális opció. Vagyis: nem lesz olyan induló, melyet egyszerre tarthatnánk liberálisnak és a parlamentbe való bejutásra esélyesnek. Nem a liberálisok kerülnek először olyan helyzetbe, hogy nem szavazhatnak magukra. Ilyenben vannak és/vagy voltak kommunisták, fasiszták, anarchisták, zöldek. Ezek azonban a fennálló rendszerrel szembenálló irányzatok. A liberalizmus pedig a rendszer lényegét képviseli. Ezért ugyanaz a helyzet nem ugyanaz.

Nincs ma jobb, tisztességesebb, vállalhatóbb politikai alternatíva az MSZP-nél. Igen, annál az MSZP-nél, amely úgymond odakormányozta az országot, ahol tartunk. Amely nyolc hatalomban töltött év alatt a harmadik miniszterelnöknél tart, s amelynek miniszterelnök-jelöltje ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – egy politikai profil nélküli nyeretlen kétéves.

Ádám Zoltán

A Die Welt című konzervatív német napilap november elején születésnapi interjút közölt Kertész Imre Nobel-díjas magyar íróval, amelyben az író hangot ad Budapesttel és a magyar közállapotokkal kapcsolatos negatív véleményének, és elhatárolja magát Magyarországtól.

Ádám Zoltán
A magyar liberalizmus esélyeiről 

A magyar liberálisok bajban vannak. Érdemi alternatívát jelentő politikai erő, a közvélemény számára egyértelműen azonosítható szervezeti keretek nélkül vágnak neki az őszi politikai szezonnak. Mondanivalójuk, szerepük, vezetésük, céljaik homályosak. Újdonsült pártelnökük – vele készített interjúnkat lásd a 4–10. oldalon – azt is megkérdőjelezi, amire valamilyen módon eddig mindannyian büszkék voltak: a múltjukat.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon