Neményi László, Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

Általános meglepetést keltett, hogy te lettél az SZDSZ elnöke. Még azok is meglepődtek, akik tudták, hogy önkormányzati bizottsági tag voltál az SZDSZ színeiben. Nem tartoztál az ismert SZDSZ-es politikusok közé. Hogy jutott eszedbe, hogy pályázz a tisztségre? Vagy kinek jutott eszébe?

A négyigenes népszavazástól kezdve liberálisnak tartom magam, hordtam a madaras jelvényt, de igazán egyetemista koromban vált az SZDSZ rajongásom tárgyává. Tudtam, kik ülnek a több mint kilencvenfős frakcióban, név szerint fel tudtam sorolni a képviselőket. Később egy ideig visszafogottabban figyeltem a politikára, mert a tanulás és a munka kitöltötte az időmet. A 2002-es választás két fordulója között Orbán Viktor Testnevelési Egyetemen elmondott beszéde volt az az esemény, amely újból a politika felé fordított. Úgy éreztem, ez a beszéd annyira veszélyes a magyar demokrácia jövője szempontjából, hogy nekem is tennem kell valamit. Beléptem az SZDSZ-be.

És mit csináltál az SZDSZ-ben?

A 2002-es önkormányzati választási kampányban aktívan részt vettem a II. kerületi csoport tagjaként. Egy év alatt helyi ügyvivő lettem, újságot szerkesztettem, majd a 2002–2006-os ciklusban már az önkormányzat költségvetési bizottságában külső bizottsági tag lettem. Nagyon tanulságos időszak volt ez, sokat megtanultam az önkormányzati szféra működéséről. Tardos Márton halála után engem kértek fel a Budai Liberális Klub Alapítvány elnökének. Azért dolgoztunk, hogy bizonyítsuk: a liberális eszmének van támogatottsága a konzervatívnak, jobboldalinak tartott Budán is. Egyébként megfordultak a klubban mérsékelt szociáldemokrata és mérsékelt konzervatív vendégek is. Meghatározó élmény volt számomra, hogy Kis János elfogadta a meghívásomat, és két és fél órán át beszélgethettem vele. A Budai Liberális Klub Alapítvány kezdeményezte a Komjádi utcai domborművet Solt Ottilia tiszteletére, ahol minden évben megemlékezünk róla. 2006-ban az önkormányzati választáson képviselőjelölt voltam, de tarolt a Fidesz, maradtam továbbra is bizottsági tag. 2007-ben és 2008-ban részt vettem Fodor Gábor pártelnöki kampányában. Nem tartoztam a legbelső körhöz, de tagja voltam húsz-harminc fős stábjának. Gulyás Józseffel közösen szerkesztettem az Együtt című kampánykiadványt. Ennek kapcsán ismertem meg az SZDSZ vezető politikusait 2007 tavaszán.

De ettől még továbbra is eléggé a külső körön maradtál. Nem tűntél az elnöki poszt várományosának, de az EP-választáson elszenvedett nagy pofon és Fodor Gábor lemondása után valahogy az lettél.

Fodor Gábor lemondása után káosz alakult ki. Sokan úgy gondolták, reménytelen a helyzet, ne is válasszunk elnököt, csendben húzzuk le a rolót. A többség azért nem vesztette el a reményt, adni akart a pártnak még egy esélyt. Majd jöttek az ötletek: legyen Kuncze Gábor harmadszorra is pártelnök, de Gulyás József, Gusztos Péter, Szent-Iványi István neve is felvetődött. Végül Badacsonyi Szabolcs és én indultam az elnökjelölti posztért, valamint Weinek Leonárd, aki mögött tudomásom szerint nem álltak belső közvélemény-formálók.

De hát a három jelölt közül nyilván ő volt a legismertebb, mint...

...mint zuglói polgármester, ismert volt. Az elnökválasztási kampány során nekem úgy tűnt, hogy ő is ismertségére apellálva, de jelentős támogatottság nélkül indult.

Rólatok viszont a pártban gondolkodtak.

Így van. Június 18-án Belgiumban ért az egyik II. kerületi pártcsoporttársam telefonhívása, aki azt kérdezte: mit szólnék hozzá, ha én lennék a párt elnöke. Először azt hittem, viccel, majd mikor meggyőződtem arról, hogy nem, visszakérdeztem, hogy reálisnak látja-e ezt a lehetőséget. Ezután viszonylag gyorsan körvonalazódott, hogy már akkor sokan támogatták elnökjelölt­ségem: megyei elnökök – Szentkuti Károly, Kovács Kálmán, Gulyás József, Gyurkó Péter –, budapesti kerületi elnökök, a budapesti elnök, sok fővárosi frakciótag, a főpolgármester úr és szabaddemokrata helyettese, Ikvai-Szabó Imre.

Téged úgy könyveltek el, leegyszerűsítve a dolgot, mint a Demszky emberét.

Éppen azért tartom szükségesnek elmondani a Beszélő olvasói számára, hogy támogatóim köre nem szűkült le Demszky Gáborra. A parlamenti képviselők közül is többen mellém álltak: Fodor Gábor és a vele értékközösségben lévők, mint Béki Gabriella, Gulyás József, Szent-Iványi István.

Tehát volt egy támogatói köröd. Dolgoztak neked politikai marketingesek is, akik segítettek felkészülni a küldöttgyűlésre? Mert a beszédedben benne volt az a bizonyos Big Bang, amivel a szokásos marketing-stratégia szerint az új brandet be kell vezetni. Nagyot szólt, bár nem sült el túlzottan jól. Elidegenített egy csomó embert. És nem biztos, hogy tartalmilag egyet lehet érteni azzal, amit mondtál.

Politikai marketingre sem idő, sem lehetőség nem volt. A küldöttgyűlés előtt három héttel vált számomra egyértelművé, hogy tényleg komolyan szóba jöhetek elnökjelöltként. Ettől kezdve igyekeztem minél több szabaddemokratával találkozni, több megyébe elutaztam. Voltak olyan rendezvények, ahol a három elnökjelölt együtt szerepelt, de ezekre az alkalmakra sem készített fel politikai marketingstratéga. Megírtam a Szerethető SZDSZ című elnökjelölti vitairatot, mert kötelességemnek éreztem, hogy megosszam a tagsággal a gondolataimat arról, hogy milyennek képzelem el a szavahihető, gyakorlatias és szerethető SZDSZ-t.

De sokan kiléptek.

A kilépések tömegesnek nem mondhatóak, a tagság másfél százaléka hagyta el az SZDSZ-t. A kilépések többsége csoportfeloszlásokhoz kapcsolódik, ilyen például a kalocsai csoport megszűnése. Nagyon sajnálom mindegyik tag kilépését, különösen Konrád György és Iványi Gábor döntését. Konrád György regényein nőttem fel, a dedikációit kincsként őrzöm. Iványi Gábor személyes példaképem, hatására lettem szabadelvű keresztény. Bízom benne, hogy néhány hónap elteltével látni fogják már, hogy az új SZDSZ továbbra is a szabadság és a szolidaritás pártja, az egyetlen magyar liberális párt, amelynek a mostani társadalmi helyzetben nyitottabbá kell válnia, és olyan új témákat kell politizálásába illesztenie, amelyekkel a társadalom szélesebb rétegeinek képes vonzó alternatívát nyújtani.

A végeredmény, és persze két évtized végeredménye, mégiscsak az, hogy az a nagyon erős csapat, a jól ismert emberek meglehetősen széles köre, akik ezt a pártot két évtizedig képviselték, a rendszerváltást végigcsinálták, akik a demokratikus ellenzék ismert alakjai voltak, akik rajta voltak azon a régi, ’90-es plakáton,  gyakorlatilag megszűnt. Ezek között lehet, hogy formális párttagok még vannak, de olyanok, akik csinálnák az SZDSZ-t, részt vennének a döntéshozatalában, a vezető testületében, gyakorlatilag nincs. Az SZDSZ most országos szinten meglehetősen kevéssé ismert emberekből áll, nincsenek húzónevek, nincsenek arcok.

Nem értek egyet. Szent-Iványi István vezeti a Kül- és Nemzetpolitikai Kabinetet, az ő politikusi kvalitásait nem lehet kétségbe vonni. Gulyás József sem nevezhető ismeretlennek. Kőszeg Ferenc biztatása is nagyon sokat jelent számomra.

Azt nem lehet mondani, hogy Kőszeg kifejezetten megdicsért a Népszabadságban.

Az építő kritikát kifejezetten örömmel fogadom. Kétféle kritika van. Az egyikből sokat lehet tanulni, és tartalmazza a bizonyítás lehetőségét. A másikféle nem. Kőszeg Ferenc hozzáállása az előbbi kategóriába tartozott minden bírálatával együtt.

Mit értesz azon, hogy az SZDSZ-nek hazafiasabb pártnak kellene lennie?

Az SZDSZ szemérmes volt, nem tette világossá, hogy a hazaszeretet és a liberalizmus összetartozó, egymást erősítő fogalmak. Vázsonyi Vilmos vagy Rassay Károly számára ez teljesen magától értetődő volt. Egyébként azt nem mondtam egy szóval sem, hogy hazafiasabb párttá kell válnia az SZDSZ-nek. Az Európai Parlament liberális frakciójának tagjai saját országuk érdekeinek képviselete miatt ülnek a padsorokban, azaz jó értelemben vett patrióták és liberálisok. Ebben a tekintetben tehát hangsúlyváltásról beszélhetünk. Eddig az SZDSZ-nek külpolitikai kabinetje és külhoni magyarok szekciója is volt, ezek a testületek egymástól függetlenül működtek. Most mi úgy érezzük, ezek a kérdések összetartoznak. Egymástól elválaszthatatlan a határon túli magyarok, a Magyarországon élő kisebbségek, illetve az Európai Unió területén élők ügye. A nemzetpolitika sokkal több a szomszédos országokhoz fűződő bilaterális kapcsolatoknál, nem lehet erre leegyszerűsíteni. Ennek szellemiségében jött létre az egységes Kül- és Nemzetpolitikai Kabinet Szent-Iványi István vezetésével. A liberális magyarságpolitika tíz pontja pedig olyan dokumentum, ami a szabadság és szolidaritás pártja számára minden elemében vállalható, és nem most készült el, hanem 2009 februárjában. A kettős állampolgárságról pedig azt gondoljuk, hogy egyéni kérelem alapján megadható olyan magyar identitású, magát magyarnak valló személynek, aki életvitelszerűen nem Ma­gyarországon él. De ez elsősorban gesztusértékű lehetőség, semmiképpen nem terjedhet ki politikai, közjogi, választójogi vagy szociális ellátásra vonatkozó területekre.

Akkor mi a tartalma? Hogy lehet valaki állampolgár, aki nem szavazhat?

Most is vannak olyan Magyarországon élő állampolgárok, akik nem szavazhatnak. Kettős állampolgár, aki Franciaországban szavaz.

Két országban is szavazni az EP-választásokon tényleg tilos, elvben az önkormányzati választásokon is, ha egy időben van két országban, mert egyszerre nem lehet két helyen életvitelszerűen lakni. De egy kettős állampolgár szavazhat annak a két országnak a parlamenti választásán, amelynek állampolgárságával rendelkezik.

Nem tudunk olyan határon túli magyarokkal beszélni – legyen bármilyen gondolkodású: szociáldemokrata, liberális vagy konzervatív –, aki ne azt mondaná, hogy ennek a döntésnek nagyon fontos gesztusértéke lenne. A kettős állampolgárság az Európai Unió gyakorlatában is létezik. Görögország, Spa­nyolország, Románia és több más európai uniós tagállam is már régóta alkalmazza. Természetesen ennek a reciprocitás elvén kell működnie, tehát meg kell adni a lehetőséget a Magyarországon élő kisebbségek számára is, hogy hasonló kedvezményt vagy hasonló gesztust érvényesíteni tudjanak, amennyiben a saját anyaországuk ezt támogatja. Tehát kárpátaljai magyarok nem kaphatnának.

Pedig nekik lenne hasznos. Az erdélyi magyaroknak és a szlovákiai magyaroknak egyáltalán nincs szükségük rá.

Ezt szerintem nem jelenthetjük ki. Ha megkérdez az ember tíz szlovákiai magyart, lehet, hogy ötnek nem kell, öt pedig örülne neki. Ez egyébként elsősorban egyéni érzelmi és nem gyakorlatias kérdés.

Milyen alapon gondoljátok, hogy a magyar választó honorálna az eddigi szabaddemokrata álláspont revízióját ebben a kérdésben?

Miért nem kérdeztétek ezt meg akkor, mikor ez a dokumentum megszületett? Ez egy SZDSZ-álláspont. Ezzel nem én álltam elő elnökjelöltként, hanem a Szabad Demokraták Szövetsége külhoni magyarok szekciója 2009 februárjában. Ugyanakkor a tartalmával teljesen egyetértek.

Lehet, hogy a mi mulasztásunk, de nem emlékszünk rá, hogy ezt nyilvánosságra hozták volna. De térjünk át a neoliberalizmus-kritikádra.

Gazdasági világválság idején veszélyes szélsőséges gazdaságpolitikát folytatni. Mind az állami beavatkozás, mind a korlátlan és kontrollálatlan piac olyan szélsőségek, amelyek ebben az érzékeny időszakban szerintem nem vezetnek helyes irányba. A liberalizmus a szabadság mellett a szolidaritást is fontosnak tartja. Néhányan – félremagyarázva az elnökjelölti vitairatomban szereplő neoliberalizmus-kritikát – úgy vélték, a kis- és középvállalkozók érdekeinek hangsúlyozása egyet jelent a multiellenességgel. Holott a kkv-szektorba tartozó magyar tulajdonú cégek közül sokan ezeknek a multinacionális vállalatoknak a beszállítói. Emellett természetesen a multinacionális cégeknek is felbecsülhetetlen a szerepük, hiszen amióta jelen vannak a magyar piacon, eurómilliárdokat fektettek be, munkahelyek százezreit hozták létre. A kis- és középvállalkozók érdekeit szeretné az új SZDSZ markánsabban megjeleníteni gazdaságpolitikájában.

És változik-e az új SZDSZ véleménye az adóreformról, adószerkezetről, újraelosztási arányokról?

Ikvai-Szabó Imre vezeti a gazdaság­politikai kabinetünket. Szeptember második felére már megismerhetőek lesznek elképzeléseink. [Az interjú augusztusban készült – a szerk.]  Az állami újraelosztás szerkezete kardinális kérdés az ország jövője szempontjából, amelyre a liberális válasz az, hogy általában az egyes ember dönthesse el, hogy keresetét milyen célokra fordítja. Ugyanakkor az államnak gondoskodnia kell a valóban rászorulókról. Például a családi pótlék esetében személy szerint igazságtalannak tartom, hogy alanyi jogon jár mindenkinek, függetlenül attól, hogy szegény vagy gazdag. Így a valóban rászorulóknak kevesebb jut a közös kalapból, a jómódú családoknak pedig nincs igazán szükségük az állami segítségre.

Az SZDSZ hosszú időn keresztül azt képviselte, hogy a munkára, a foglalkoztatásra, a jövedelemre rakódó terheket kell csökkenteni, és a vagyoni jellegű adókat kell növelni. Most, amikor végre ebben valami történne úgy-ahogy, legalább maga az intézmény megszületik, akkor az SZDSZ nekimegy. Hát ez kicsit furcsa egy liberális párttól.

Az SZDSZ-nek mint mérsékelt liberális pártnak a programjában régóta szerepel a vagyoni típusú adó preferálása. A kormány vagyonadó-javaslata mégis elfogadhatatlan – mégpedig két ok miatt. Az egyik, hogy a személyi jövedelemadóból nem vonható le, és ezért kettős adóztatás valósul meg.

Az áfát sem lehet leírni a jövedelem-adóból.

De az áfa nem is a már megszerzett vagyont, hanem a fogyasztást terheli. A másik ok, amely miatt az ingatlan­adót vagy vagyonadót a beterjesztett formájában nem támogatta az SZDSZ, hogy azt nem az önkormányzatok, hanem az állam szedi be, és egy bonyolult újraelosztási rendszeren keresztül juttat belőle az önkormányzatoknak. Pedig az ilyen típusú adókat mindenhol a világon helyi adóként kezelik. Az önkormányzatoktól most pedig 120 milliárd forintos elvonást tervez a kormány, amely lehetetlen helyzetbe hozza a fontos feladatokat ellátó helyhatóságokat.

Az SZDSZ-nek van az a – bár néha elfelejtett – hagyománya, hogy amikor nemet mondott egy költségvetési elvonásra, akkor megmondta azt is, mit kell helyette elvonni. Ez az ellenzéki SZDSZ-re az első ciklusban nagyon jellemző volt. Szóval ehelyett a 120 milliárd helyett mit és honnan kell elvonni?

Ezt azután lehet megmondani, miután megismerhettük a költségvetés tervezetét.

Lehet arról beszélni, hogy hol költ az állam túl sokat.

Az államigazgatásra, az állami háttérintézményekre, a versenysportra – csak hogy három példát említsek. Kabinetjeink azért dolgoznak, hogy ezekre a kérdésekre konkrét, gyakorlatias válaszokat tudjanak adni.

Beszéljünk egy kicsit a párt és a frakció viszonyáról. Fodor Gábornak is ez volt az alapproblémája …

Neki még ez volt, nekem már nem.

Hogyhogy?

Új SZDSZ-t építünk. Hét kabinetünk és a mögöttük álló szakmai műhelyek programalkotó munkát végeznek Liberális kérdések és válaszok a 2010-es évekre munkacímmel. Ezt a dokumentumot szeptember második felében megismertetjük és megvitatjuk tagságunkkal és szimpatizánsainkkal. Terveink szerint november közepére megszületik a választási program. Középtávra tervezzük az SZDSZ jövőképét, stratégiáját. A 2010-es parlamenti és önkormányzati választásokon való jó szereplés természetesen nagyon fontos célkitűzések, de nem szűkülhet le erre az időszakra a gondolkodásunk. Az érdemi parlamenti munkából alig három hónap van még hátra. A frakció tagjai a parlamenti munka során lelkiismeretük, saját meggyőződésük szerint szavaznak. Az én feladatom az, hogy az új SZDSZ világos, kiérlelt liberális alternatívát kínálhasson 2010 tavaszán azoknak a választóknak, akik sem a Fideszre, sem az MSZP-re, sem a Jobbikra nem akarnak szavazni. A frakció tagjai a megfelelő időben döntést hoznak majd, hogy politikai pályájuk folytatását az új SZDSZ-ben képzelik-e el.

Tehát pártpolitikai felelősséget a frakció tevékenységéért nem vállal az új SZDSZ.

A párt álláspontját az elnök, az ügyvivői testület, az Országos Tanács elnöke jeleníti meg. Szakpolitikai kérdésekben pedig a hét kabinetvezető.

Ezek szerint azt feltételezed, hogy a következő öt évben az egyik nagy világnézeti irányzatnak az SZDSZ lesz az egyetlen pártja, vagyis azt gondolod, hogy nem lesznek egyéb pártalapítási kísér­letek?

Ezzel nem foglalkozom.

A júniusi 61-62 ezer szavazatból néhány hónap alatt 300 ezres bázist kellene csinálni a parlamenti bejutáshoz. Föl kellene építeni egy új irányt, föl kellene építeni új embereket, mert fölépített emberek már nem nagyon vannak. Van ennek realitása?

Szavazóbázisunkat nem megcsinálni kell, hanem régi szavazóinknak és szimpatizánsainknak kell megmutatnunk, hogy az SZDSZ-ben többé nem kell csalódniuk. Kitartó szavazóink sokszor csalódtak már az SZDSZ-ben, és a jú­nius 7-i EP-választás során megbüntették a pártot. Biztos vagyok benne, hogy sok liberális értékeket valló ember nem ment el szavazni, mások pedig biztonsági okokból az MSZP-re, Bokros Lajos személye miatt az MDF-re, sok fiatal pedig az LMP-re voksolt.

Miben új az új SZDSZ? Miben más, mint a régi?

Az új SZDSZ továbbra is a szabadság és a szolidaritás pártja, az egyetlen magyar liberális párt. Ugyanakkor nemzetpolitikájával, a vidéki Magyarország felé fordulással, problémáik iránt érzékenyebbé válásával egy új tematikát és stílust, új hangsúlyokat talált. Szeretnénk szerényebbé válni, nem „fölülről” meghatározni, mi lenne jó az országban élőknek, hanem odafigyelni a társadalom üzeneteire, válaszaira is.

A társadalomnak mint olyannak nincsenek válaszai, a társadalom nem  véleményközösség...

A társadalomban jelen vannak a szabadelvűen gondolkodók is, akik véleményközösséget alkotnak. Az ő ér­dekei­ket szeretnénk képviselni, de ehhez tudnunk kell, hogy miről mit gondolnak.

Igen, hogy minden fontos kérdésben állást kell foglalni, de minden fontos kérdésben a társadalom mindenkori többségi véleménye szerint kell állást foglalni?

Természetesen nem, nem is ezt mondtam.

Ezt nem mondtad, igaz. De akkor mit jelent az, hogy megkérdezzük a társadalmat? A Fidesz kérdezi meg állandóan az embereket, de az rendben van, mert a Fidesznek csak politikai céljai vannak, és nem világnézete, a Fidesz beleszagol, hogy az emberek többsége mit akar, és aztán azt akarja. De egy rendes párt, amelynek van egy markáns arculata, van egy világnézete, az kialakít valamilyen következetes álláspontot, felkínálja a választópolgároknak, és megpróbálja minél jobban eladni.

Szó sincs nemzeti konzultációról, az SZDSZ nem populista párt. De egy párt, amelyik húsz százalékról leküzdötte magát két százalékra, nem engedheti meg magának, hogy nem ismeri a saját választóinak véleményét, gondolkodásmódját. Azokat szeretnénk megismerni, majd megszólítani, akik 2002-ben és 2006-ban a parlamentbe segítették az SZDSZ-t, de azóta elfordultak tőlünk. Továbbra is a tartalom és az értékek fontosak, de – ahogy említetted – ezt el is kell tudni adni a választópolgároknak.

Szegénypolitika, romapolitika, közbiztonság. Mit képvisel az új SZDSZ ezeken a területeken?

Az, amit Kemény István, Solt Ottilia, Csalog Zsolt tett és képviselt, világos és markáns útjelző számunkra. Szellemi örökségük ápolása, a liberális értékek következetes továbbvitele az új SZDSZ fontos feladata. Amit a Szeta illegalitásban véghezvitt, arra egy ellenzéki parlamenti pártnak, amilyen az SZDSZ, jóval szélesebb eszköztár áll rendelkezésére. Elképesztőnek tartom, hogy a roma integráció évtizede úgy fejeződött be, hogy a roma telepek felszámolásában csak minimális előrelépés történt, a deszegregált oktatás sem valósult meg, és egy szélsőjobboldali párt folyamatosan gyilkos indulatokat szít roma honfitársaink ellen. A roma társadalom felzárkóztatásával kapcsolatosan egy komplex oktatási és szociális programot szeretnénk kidolgozni, ami reményeink szerint kellően gyakorlatias válaszokat fog nyújtani erre a rendkívül súlyos problémára. Mindenkire számítunk ebben a munkában azok közül, akik még nem távolodtak el teljesen a párttól, és ezt az élő, csodálatos hagyományt, melyet Kemény, Solt, Csalog, Havas Gábor és mások képviseltek, tovább tudják örökíteni a 2010-es évekre.

Ez a program azt jelenti, hogy az SZDSZ nagyon széles körben fog vállalni konfliktusokat. Hogy szembe fog menetelni a közhangulattal.

Ki akar konfliktusok nélkül összevissza lavírozni? Én biztos nem. Abban bízom, hogy ebben a hiszterizált közhangulatban minden demokratikus párt és civil szervezet közös érdekként fogja az integrációs kérdést kezelni. Egyébként konfliktust vállalni eredmények nélkül nem túl szívderítő élmény, de gyakran kikerülhetetlen a konfliktus felvállalása.

Nem esett eddig szó a pártfinanszírozásról és a korrupcióról. Pedig lehet, hogy az SZDSZ romlásának ez volt a fő oka…

A pártfinanszírozás átláthatóbbá tétele kérdésében lehet kezdeményező szerepünk, de ehhez szükséges más pártok akarata is. Az SZDSZ egyedül nem tudja megvalósítani. Nem játszhatjuk a parlamentben a műanyag karddal hadonászó kisgyereket.

Ez nagyon szép, de kampányolni kell. Miből fogtok kampányolni 2010 tavaszán?

Mint minden parlamenti párt, az SZDSZ is kap állami támogatást, helyi szervezeteinknek van bevétele a tagdíjakból. Barack Obama miből kampányolt? Adományokból.

Lehet, hogy túlzás, de Majtényiék intézete kimutatta, hogy a legális kampányra költött legális forrásokhoz képest a kampányok közel tízszer annyiba kerültek. Ez valószínűleg túlzás, mert listaárakkal számoltak. Mondjuk azt, hogy hét-nyolcszor annyiba kerültek. Tehát ha nincs tőkeforrás, akkor hetednyi-nyolcadnyi pénz van, hetednyi-nyolcadnyi kampány.

Kérdezzétek a nagy pártoktól, hogy miként akarják megoldani.

Ők lopni fognak, az világos. A kérdés az, hogy az új SZDSZ mit fog csinálni.

Ügyes gazdasági szakembereinek köszönhetően költséghatékony kampányeszközöket fog használni az SZDSZ a kampány során.

Köszönjük a beszélgetést.

• Beszélő-beszélgetés

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges