Beszélő

Nyomtatóbarát változat

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

A lap 1981. decemberi megjelenése túlzás nélkül történelmi fordulópont lett, noha ezt akkor legföljebb sejteni lehetett, de leginkább csak remélni. A Beszélő köre, az alapítók, a szerzők, a titkos nyomdászok és terjesztők és az illegálisan, rendőri zaklatások közepette megjelenő újság kitartó és elszánt vásárlói, olvasói a rendszerváltás egyik vezető pártjának szellemi hátországát alapozták meg. Az 1988 és 1990 között lezajlott demokratikus, alkotmányos revolutio a Beszélő majd egy évtizedes előzményei nélkül határozott program nélküli vakrepülés is lehetett volna. A diktatúra lebontásához és az alkotmányos jogállam megalapításához a Beszélő és más fontos szamizdat kiadványok köré szerveződő demokratikus ellenzék adott világos alapokon nyugvó programot és használható forgatókönyvet. Elsősorban nekik köszönhető, hogy Magyarországon, történelme során először, két évtizeden át demokrácia volt, esély teremtődött arra, hogy az ország minden korábbinál közelebb kerüljön a nyugati civilizációhoz.

A nyomtatott lap akkor szűnik meg, amikor egy újabb, számunkra kevésbé örvendetes és lelkesítő történelmi fordulóponthoz érkezett az ország. Az 1988 és 1990 között megszületett köztársaság ma már a múlté, a köztársaság fundamentumát képező jogi és politikai elveket, intézményeket mára jószerivel teljesen lebontották, kiüresítették. Az elmúlt két évben új politikai rendszer épült körülöttünk, amelyre a liberális demokrácia hívei csak a legnagyobb aggodalommal és gyanakvással tekinthetnek. Az ádáz központosítási düh, a hatalmi fékek és ellensúlyok kiiktatása, a választójog önkényes korlátozása meggyőződésünk szerint nem szolgálja sem a magyar polgárok érdekeit, sem a jólét növekedését, sem az igazságosabb társadalmi elosztás céljait. Az ország jelenlegi vezetése olyan utat választott, amely egyre távolabb visz minket a Nyugattól. Egyelőre nem tudni, hogy ezen az úton meddig jutnak, és meddig sodornak bennünket. A romlás folyamatáról és okairól a Beszélő ereje és tudása szerint megpróbált kritikusan és önkritikusan beszámolni.

A fentiekből talán kiderült, hogy egyelőre a nyomtatott lap kiadását szüneteltetjük. A szerkesztőség nem széled szét, a Beszélő internetes folyóiratként működik tovább. Tisztában vagyunk ennek a buktatóival, nehézségeivel és korlátaival, de nem fogjuk feladni a kísérletezést.

Az internetes újságírás legdinamikusabb műfaja a blogírás. A blog a markáns véleményeket megfogalmazó publicisztika műfaja. Erejét a belső meggyőződés és indulat adja, ettől válik maga is hitelessé és meggyőzővé. A kétely és a vívódás nehezen fér össze a blogok egyértelmű, határozott és olykor kategorikus kinyilatkoztatásokban testet öltő, pamfletszerű világával. Erősíti ezt a hajlamot az a tény, hogy a jelenlegi hatalom frontális támadást indított a liberális demokrácia és a jogállam minden fontos alapértéke és intézménye ellen. Kétséget és önkritikát nem ismerő hévvel, olykor meghökkentő cinizmussal, önmagát is rendre meghazudtoló, gátat nem ismerő voluntarizmussal igyekszik minden ellenállást letörni, mindent maga alá gyűrni. Nehéz ilyenkor úgy érvelni, hogy ne csak visszalőjünk, ne csak védeni próbáljuk mindazt, amit elvenni próbálnak tőlünk, hanem egyúttal kritikus önreflexióval viszonyuljunk saját elveinkhz és praxisunkhoz.

A Beszélő blogfolyama azonban mégis ez utóbbira szeretne ajánlatot tenni. Úgy gondoljuk, nem tehetünk úgy, mintha nem lennénk tisztában azzal, hogy a köztársaság bukása, hitelének megrendülése működési defektusaiból, saját értékeinek és elveinek tisztázatlanságából is fakadt. Ha nem így lenne, akkor nem lett volna ilyen könnyű préda, megbuktatását nem kísérte volna hideg közöny. A libe­rális demokráciák számos olyan dilemmával szembesülnek mindenütt, amelyek nem csak a magyar történet sajátosságai. Ha komolyan gondoljuk a liberális demokrácia újraalapozását, akkor olyan kérdéseket is újból elő kell vennünk, amelyeket korábban evidenciának véltünk: az állam szerepe a gazdaság- és társadalompolitikában, az elosztási igazságosság kérdései, a társadalmi szolidaritás és a politikai stabilitás viszonya, a demokratikus intézmények hatékony működése. Olyan írásokat szeretnénk a Beszélő blogjára csábítani, amelyek egymással is vitatkozva hívják fel a figyelmet a problémákra, és javasolnak új megoldásokat. Bár az idő szorít bennünket, hiszen a fennálló rendszer nap mint nap újabb károkat okoz, mégsem szorít bennünket korlátok közé a politikai taktika kényszere. Szabadon lehet kísérletezni. A Nobel-díjas író, Le Clézio mondta kb. tíz évvel ezelőtt: „Alapvetően azért írok, hogy megpróbáljam kideríteni, ki vagyok.” A Beszélő blogja remélhetőleg közelebb visz ahhoz, hogy megtudjuk, mit gondoljunk a leendő magyar köztársaságról.

A Beszélő szerkesztői

• Folyamatos jelen

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges