Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2012. december, Évfolyam 17, Szám 12

Vers

Jónás Tamás: Recept öngyilkosoknak

Folyamatos jelen

Játéktér

Kozák Gyula: Disszidáltam – visszidáltam

(1956. november–december)

Révész Sándor: „...égi konok lobogással”

Magyari Nándor László: Kellene egy párt

A mentális rendszerváltás, avagy a politikai kultúra megváltoztatá­sá­nak szükségességéről

Weiss János: A német egyesítés mint társadalomfilozófiai ki­hívás

Hauke Brunkhorst - Micha Brumlik: Kontingens identitás és törté­nel­mi felelősség

Hauke Brunkhorst és Micha Brumlik beszélgetése Karl-Otto Apellel

Pulay Gergő: A civilizált, a csavargó, a rafinált és a balek

Utcai élet és informalitás egy bukaresti szegénynegyedben

Kultúra

G. István László: Ötvenhatodik védőbeszéd

Vajda Mihály: Adél és fia

Halmai Tamás: Versek

Deczki Sarolta: Mint a kondenz­csík

Kemény István: A királynál című kötetéről

Visszabeszélő

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon