A november eleji, ciklus közepi választásokon elszenvedett republikánus vereséget a kommentátorok egybecsengő véleménye szerint elsősorban a Bush-adminisztráció iraki politikájának kudarcai váltották ki. A választók büntettek. Most, miután az új kongresszus felesküdött, az a legégetőbb kérdés, hogy milyen hatással lesz az amerikai belpolitikai erőviszonyokban bekövetkezett eltolódás az amerikaiak iraki stratégiájára.
1981 decemberében, a lengyelországi szükségállapot bevezetésével egy időben jelent meg a szamizdat Beszélő első száma. Ez a történet jól ismert, mindenekelőtt a Beszélő olvasói számára. A lap indítását komoly viták előzték meg arról, vajon lehetséges és érdemes-e a szovjet rendszert újabb agresszióval megszilárdítani látszó lépés után olyan lap indításával kísérletezni, amelyiknek kevés esélye van, hogy elérje a nyilvánosság szélesebb köreit, és amely kockára teszi a hatékonyabb ellenzéki fellépés jövőbeni lehetőségét. Petri György azóta legendássá vált szavai vetettek véget a vitának: „Ez mind lila faszság, meg kell csinálni!”
Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány lapzártakor kilátásba helyezett távozása nagy és fontos eredménye a magyar demokráciának.
Magyarország, mint a budapesti zavargások döbbenetes képsorai bizonyítják, nehéz időket él. Gyurcsány Ferenc május 26-i, az MSZP balatonőszödi frakcióülésén elmondott beszédének nyilvánosságra kerülését követően a kormányellenes demonstrációk többször is erőszakba torkollottak. A rendőrség képtelen volt megvédeni a Magyar Televízió székházát, a benne tartózkodókat, valamint saját kivezényelt egységeit. Az erőszak ellen valamennyi parlamenti párt felemelte a szavát, ám az ellenzék főerejét képező Fidesz-KDNP – az MDF-fel ellentétben – nyíltan rokonszenvezett a radikális csoportok által dominált utcai demonstrációkkal, a Fidesz alelnöke pedig beszédet mondott az árpádsávos lobogókat lengető tüntetők előtt, ahol korábban egy rendőrség által körözött randalírozó beszélt.
Széles körben okozott csalódást a második Gyurcsány-kormány kiigazító csomagja. A kiábrándultság egy része előre látható volt, sejteni lehetett, hogy sem a munkavállalói szervezetek, sem a radikális baloldali értelmiség, sem pedig az ellenzéki Fidesz nem támogatják az óriási államháztartási hiány miatt szükségessé vált költségvetési stabilizációt. Miért is tennék?
Nem tudom, észrevették-e, hogy a második Gyurcsány-kormány a rendszerváltás óta az első, amelynek nincsen egyetlen egykori ellenzéki tagja sem. Olyan még nem volt, hogy legalább egy MDF-es, SZDSZ-es vagy fideszes kormánytag (vagy -fő) ne képviselte volna a hajdani ellenzéket. Hát most van – és ez önmagában nem baj.
A második Gyurcsány-kormány a jelek szerint elszánta magát arra, hogy szakít a 2000 és 2006 között hatalmon volt kabinetek jövőfelélő és igazságtalan gazdaság- és társadalompolitikájával, és letér arról az útról, amelyet a felsőközéposztálynak juttatott hipertámogatott lakáshitelek rendszerének kialakításával az Orbán-kormány jelölt ki ciklusa második felében, és amelyen a Medgyessy-kabinet tette meg a legnagyobb lépést a nyakló nélküli közalkalmazotti béremelések köré rendezett „jóléti rendszerváltás” jegyében.
Az SZDSZ, mint a Bourbonok, nem felejt, és nem tanul. A 6,5 százalékos választási eredmény birtokában elégedetten hátradőlő pártvezetés úgy tesz, mintha egy páratlan sikersorozat nyomán kezdene neki az új kormányzati ciklusnak.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
2 hozzászólás
Friss hozzászólások
7 év 33 hét
10 év 6 hét
10 év 10 hét
10 év 10 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 14 hét
10 év 14 hét
10 év 14 hét