Skip to main content

Folyamatos jelen

Gavra Gábor: Hadrendben

A Gyurcsány–Orbán párviadal állása

„Kampány még nincs, legfeljebb szórványos lövöldözések zajlanak az igazi összecsapás előtt” – jellemezte egy fideszes politikus a nyárelő belpolitikai fejleményeit: az Orbán- és Gyurcsány-bizottság tevékenységét, a Fidesz-vezérkar „Nemzeti Konzultáció”, illetve a Gyurcsány-kormány „KV” (Kérdések és Válaszok) fedőnevű országjárását, valamint a jelenlegi és a volt kormányfő július eleji vitáját. A 2002-es választás előtti kampány intenzitása tükrében az elmúlt időszak valóban bemelegítés csupán.

Szent-Iványi István: Kis lépések és nagy kihívások

A transzatlanti kapcsolatok jövője a londoni merényletek után

Európában nem válság van, hanem súlyos válság – mondta láthatóan letörten Jean-Claude Juncker, az Európai Unió soros elnöke a júniusi csúcs kudarcát beismerő sajtótájékoztatón. A lisszaboni folyamat elakadt, ha egyáltalán beszélhetünk az elindulásáról, az alkotmányt két meghatározó alapító ország állampolgárai jelentős többséggel elutasították, a hétéves költségvetés zátonyra futott, és ma még nem is körvonalazódik az új konszenzus.

Ádám Zoltán: A betli pátosza

Ádám Zoltán

A Magyar Köztársaság másfél évtizedes történetének legszórakoztatóbb elnökválasztásán az SZDSZ szokása szerint betlit játszott. Tudta, hogy mit kellene tennie, de nem volt ereje megtenni. Azt remélte, hogy megússza a játszmát ütés nélkül, és emelt fővel távozhat a kártyaasztaltól. Ez – bár nem sokon múlott – többé-kevésbé sikerült, ám a szabad demokraták mégsem lehetnek különösebben büszkék a teljesítményükre.

Martin József Péter: Az unió válsága

Jóléti krízis és intézményi bénultság

Ma már nem kérdéses senki előtt, amiről néhány héttel ezelőtt, közvetlenül a franciaországi népszavazás után még csak rébuszokban volt szokás beszélni: Európa válságban van. A krízis tünetei szinte minden fronton jelentkeznek. Az alkotmány ügye elbukott a francia és a holland népszavazáson, füstbe ment a mainál versenyképesebb Európát megcélzó lisszaboni folyamat, és a következő, 2007 és 2013 közötti költségvetést is homály fedi egyelőre. Az unió fejlődése megtorpant, az intézmények bénultság közeli állapotban vannak.

Révész Sándor: Elvcserék

Mi a konszenzus föltétele? A közös döntés vagy a közös bólintás? Lehet-e egyoldalú döntést konszenzussá emelni rábólintás által? Ez itt a kérdés. És ez volt öt évvel ezelőtt is.

Ádám Zoltán: Alibicserék

Ádám Zoltán

Lapzártakor két új tagja van a Gyurcsány-kormánynak: két Medgyessy Pétertől megörökölt miniszter helyére választott jelentős szocialista párti támogatottsággal rendelkező frakciótagokat a kormányfő.

Ádám Zoltán: Hogyan tovább, SZDSZ?

Ádám Zoltán

Ha hinni lehet a Szonda Ipsosnak, és miért ne lehetne, akkor az SZDSZ immár második hónapja hatszázalékos támogatottsággal rendelkezik a tudatos pártválasztók között, biztos parlamenti befutónak tudva magát. A jövő évi országgyűlési választások ugyan még odébb vannak, de tegyük a szívünkre a kezünket: liberális szavazóként elégedettek lennénk-e ezzel az eredménnyel 2006-ban? Elégedettek. Nos, röviden összefoglalva, ezért védte meg Kuncze Gábor magabiztosan az elnöki pozícióját a párt márciusi tisztújító küldöttgyűlésén.

M. László Ferenc, Parászka Boróka: Magyar–magyar pornográfia

A romániai választások és a magyarországi népszavazás következményei most kezdenek igazán megmutatkozni. A Szövetség erejét meghaladó kormányzati pozíciót vállalt, ezért saját struktúráját, személyi állományát kell újjárendeznie, frissítenie. A román kormánypártokkal és ellenzékkel való viszonya bizonytalan, buktatókkal teli. Talpon maradásának záloga lehet az a szerep, amit az RMDSZ az ország külpolitikájában betölteni készül: tágabb, uniós és regionális szinten egyaránt. A magyar–magyar viszony ezentúl tehát nem nemzeti belügy, konfliktusaink vagy együttműködési készségünk Brüsszelig hatnak, és erőteljesebben meghatározzák mindazt, ami a magyar és román belpolitikában történik, mint valaha.

Révész Sándor: Nemtelen Nem

Van az úgy, hogy az történik, amit szeretnénk, de nem azért, amiért szeretnénk. Most is úgy volt. Előre tudtuk, hogy másképp nem lehet. Előre tudtuk: arra van esély, hogy az eléghez képest kevés legyen az Igen, és a semmihez képest sok legyen a Nem, de arra nincs, hogy az a jó sok Nem – jó Nem legyen. Nembéli nemes Nem.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon