Folyamatos jelen
M. Tóth Balázs: Mire való a demokráciánk?
A 2006-os őszi zavargásokkal a serdülőkorban lévő magyar demokrácia vitán felül új korszakába lépett. Azóta vissza-visszatérnek az erőszakos események, melyek epicentruma a főváros, vidékre csak utórezgései jutnak el, de mégis alapvetően befolyásolják a közbeszédet az egész országban. Ez az írás ehhez a diskurzushoz szeretne hozzájárulni néhány összefüggés megvilágításával, mely szerepet játszhatott abban, hogy elmosódni látszik a jogállam és az alkotmányos alapjogok értelme egy olyan országban, melynek alig 20 évvel ezelőtt sikerült átfogó politikai és gazdasági rendszerváltást véghezvinnie lényegében egyetlen komolyabb erőszakos megmozdulás nélkül.
Neményi László: Új pártelnök vagy csődgondnok?
Egy címen két párt lakik – morgott Kuncze Gábor az SZDSZ tisztújító küldöttgyűlésén Kóka János melletti kortesbeszédében. A liberális párt végletes megosztottságára koncentráltak a küldöttgyűléssel foglalkozó kommentárok és elemzések is. Többen latolgatják, mire lesz elég Fodor Gábor minimális arányú győzelme az ügyvivő testületben kialakult patthelyzet és a frakcióban megmaradó kókista fölény mellett. A hírekből és spekulációkból elég vigasztalan kép rajzolódik ki a párt belső állapotáról, de meglehet, ez a kép még mindig túl hízelgő.
Révész Sándor: A kisebbség kisebbsége és a többség többsége
Ez a társadalom éretlen arra, hogy felelősségteljesen döntsön, csak a pénz dominál, pénzért, még ha fillérekről is van szó, mindenre gondolkodás nélkül hajlandó igent mondani. Mikor fog ez a balga nép fölébredni? Az ország lakossága bebizonyította: nem érdemli meg a szabadságot. Nem tud vele mit kezdeni… Magyarország polgárai elfordultak az érdemi politikától, felhagytak a gondolkodás luxusával.
Pál Attila: Mindenki egy ellen, egy mindenki ellen
Már az ezret is meghaladja a múlt év végi kenyai elnökválasztás nyomán kirobbant erőszakhullám áldozatainak száma. A régóta lappangó etnikai és politikai ellentétek a vitatott eredmények miatt elemi erővel törtek a felszínre, eszeveszett öldöklést indítva el.
Várkonyi Gábor: Acéllady töprengései
A Beszélő 2007. novemberi számában megjelent, Ayn Rand Atlasz vállat vont (Atlas Shrugged) című regényének mielőbbi hazai kiadását szorgalmazó cikkében1 Seres László azzal méltatja a könyvet, hogy az „eladott egy, az ember túléléséhez szükséges filozófiát, a ráció és a tudatunktól független valóság tiszteletben tartását hirdető objektivizmust, és eladott egy politikai világnézetet, a szabadpiaci kapitalizmust, ami a közhiedelemmel ellentétben a szabadpiaci kapitalizmus őshazájában sem népszerű”.
Révész Sándor: „Ezzel az egymillióval mi lesz?”
Az antikapitalizmus fölmondásának ára van. És ezt az árat az SZDSZ nem fizette meg. Ez a demokratikus ellenzékből jött liberálisok becsületbeli adóssága. Amiről már mintha nem is tudnának. A hajdani demokratikus ellenzék becsületének állása – hát, az most már talán mintha nem is lenne olyan érdekes. De amivel tartozunk, nemcsak a mi becsületünkből, hanem a legüresebb pénztárcákból, a legüresebb gyomrokból, a legüresebb életekből hiányzik.
Ádám Zoltán: Egy tanácsadó feljegyzései
Számos barátommal, eszme- és szerzőtársammal ellentétben (szinte) sosem gondoltam úgy, hogy az SZDSZ nevű politikai képződmény irrelevánssá vált volna a magyar politikai életben. Mindig amellett érveltem, hogy az SZDSZ-ből kell kihozni, amit lehet, mert a magyar liberalizmus egyetlen létező intézményes politikai képviseletéről való lemondás beláthatatlan következményekkel járhat.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét