Skip to main content

Folyamatos jelen

Révész Sándor: Mázli, esély, kísértés

A választások után a győztesekkel szimpatizáló véleményformálók azt a véleményt formálják, hogy Magyarország érett, bölcs társadalma a rendszerváltás óta először visszaigazolta, hogy a kormány jó úton jár, és egy újabb ciklusra bizalmat szavazott neki. Ez a vélekedés inkább a helyzet félreértéséhez, mintsem megértéséhez vezet.

Révész Sándor: Vegyes pártos

A Beszélő pártatlan lapnak se jó, pártosnak se. Azért nem, mert egyértelmű ugyan, hogy az SZDSZ-hez áll közel, de szkeptikusan áll ott, minden lelkesedés és agitációs késztetés nélkül. Tartózkodóan. Mondhatnánk: távolságtartó közelségben. A Beszélő ajánlja ugyan olvasóinak, hogy szavazzanak az SZDSZ-re, de nem melegen ajánlja, hanem hidegen. Nem a szívére hallgatva, hanem hűlt szívvel.

Ádám Zoltán: A huszonötödik év

Ádám Zoltán

1981 decemberében, amikor bátor emberek megjelentették az első Beszélőt, én a balassagyarmati Bajcsy-Zsilinszky úti Általános Iskola büszke ötödikese voltam, és kevéssé foglalkoztatott a demokratikus ellenzék tevékenysége.

Ádám Zoltán: Hogyan tovább, SZDSZ? – II.

Ádám Zoltán

A választási kampány célegyenese felé araszolva az SZDSZ helyzete pont ugyanolyan, mint az utóbbi három-négy évben bármikor: rossz, de nem teljesen reménytelen.

Mink András: Szabadság, méltóság, kétely

Mink András
Tamás Gáspár Miklós és Kis János vitája

Révész Sándor: Mit tudunk arról, mit nem tudunk

Általában nem bölcs dolog tanulságot levonni abból, amiről nem tudjuk, hogy micsoda. Érdemes várni, amíg megtudjuk. Ám ha tudjuk, hogy nem fogjuk megtudni, akkor nem érdemes várni. Most nem érdemes.

Ádám Zoltán: A közrossz természetéről

Ami itt van, az minden, csak nem költségvetési fegyelem, mondhatnánk Horn Gyulát parafrazálva, ám ezzel aligha ráznánk fel az olvasóban szunnyadó fiskális tudatosságot.

Ádám Zoltán: A mutatvány

Ádám Zoltán

Az illuzionista beletúrt a cilinderébe, és a fülénél fogva előhúzta a tetszőleges gyakorisággal elővarázsolható, ezért az illuzionisták által igen kedvelt privatizációs nyulat.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon