Skip to main content

Beszélő hetilap, 37. szám, Évfolyam 6, Szám 38

Kende Péter: Kedves Barátaim!

(Kocziha Miklós) - (Szilágyi Péter) - Török Monika: [Olvasói levelek és szerkesztőségi válaszok]

Balla D. Károly:

(eö) [Eörsi János]: Marinko Magda lelke

zzs [Zádori Zsolt]: Zoknistoppolás, vagy új szűr szabása?

Az MDF VIII. országos gyűléséről

: Az eleve elrendelésről

zádori: „Az üléspont határozza meg az álláspontot”

Interjú Szabó Ivánnal, az örök másodikkal

S. [Solt Ottilia]: Levendel László (1920–1994)

révész: Jobb a békétlenség

avagy mit ketyeg a Világóra?

t. [Solt Ottilia]: Ki szoktat, kit és mire?

R. S. [Révész Sándor]: Miénk a miniszterelnök

lt [Solt Ottilia]: Világhír

Kőszeg Ferenc: HM-affér

: Új földesurak – Barangolás az agráriumban

Lányi Kamilla: Föld és munka

Oláh Attila - Répási Viktória - Takács Erika - Zolnay János: Egy, csak egy legény van…

Bércesi Ildikó - F. Havas Gábor - Matern Éva: M. András, 82 éves

t. a. [Solt Ottilia]: Egy régi földesúr

Csányi Vilmos: …arról, hogy miért csináljuk „azt”?

(Harmat) - HL [Holka László] - KI [Kiss Ilona] - M. T. [Meszerics Tamás]: Haiti: Visszaszámlálás / Csehország: Jólét a jólétnek üzen / Haider a magyarok ellen uszít / „Kemény nacionalista vagyok”

Bashkim Shehu - Fokasz Nikosz: Ördögi kör / Újabb front?

: Hány görög él Albániában?

: A közelmúlt

Szőcs Géza: Keretek és kirakatok

Molnár Gusztáv: Érdekszférák zenéje I.

F. T. [Fényi Tibor]: Menedékbizottság

Érzelmes utazás régi dicsőségünk és az éji homály körül

Tamás Gáspár Miklós: Két idegen szó: amnézia és normalitás

: Szentágothai János (1912–1994)

Kálmán C. György: Kosarasok a vérzivatarban

Bikácsy Gergely: Távol Rosenheimtől

Hajdu István: Álomhalál

Gémes Péter kiállítása a Dovin Galériában és a visegrádi Salamon-toronyban

Tar Sándor: A mi utcánk

20. A kutyás ember

borz [Bori Erzsébet]: Nappali ház ’94/2. és ’94/3.

Kováts Albert: Julius Gyula kiállítása

Maloschik Róbert: Gitármánia

[Kisbali László]: A vágy szükséglete

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon