Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Még nem tudjuk és talán (remélhetőleg?) soha nem is fogjuk megtudni, igazán jó honvédelmi miniszter-e Keleti György, a kormány legkompetensebbnek tartott tagja. Az azonban bizonyosnak tetszik, hogy a PR-nek (MDF-nyelven: arculatépítés) nincs nála nagyobb mestere széles e hazában.

Az arculatépítő

Kárpáti Ferencet, a Németh-kormány legortodoxabb miniszterét minden nyilvános szereplésére elkísérte két reformtestőre, Keleti sajtófőnök és Fehér József, a HM kiválóan felkészült debattőr jogásza: ők gondoskodtak róla, hogy a miniszter, akinek egyszerre kellett levetnie tábornoki egyenruháját és a Politikai Főcsoportfőnökségen magára öltött ideológiai páncélzatát, korszerű, nyájas és civil benyomást keltsen. A csoportkép azért olyan emlékezetes, mert középpontjába néhány hónap múltán új figura került: akkor a két mellékalak már Für Lajos oldalán foglalt helyet. Új tisztük szerint a honvédelmi szakszerűség érzetét próbálták megteremteni a joviális agrár-történész körül.

Keleti országos hírét köztudottan a romániai forradalom alapozta meg. Mint egykor Szepesi György a Wembleyből, Keleti is helyszíni közvetítést adott Temesvárról és Bukarestből – s Szepesivel ellentétben még oda se kellett mennie. Miközben IFA teherautók és Ladák ezrei keltek át a határon élelemmel, gyógyszerrel és ruhával, Keleti több napon át tartotta izgalomban a képernyőre tapadt országot, hogy a honvédség segélyszállítmányokkal megpakolt repülőgépei már indulásra készen várják a felszállási engedélyt.

Az egykori sajtófőnök miniszteri pályafutása tragikus eseménnyel kezdődött, a halálos áldozatokat követelő aknavető-robbanással. A véres tényt azonban hamarosan elhomályosította az új miniszter katonadiplomáciai huszárvágása: váratlannak tetsző villámlátogatása belgrádi kollégájánál. A kritikus hangokat Keleti két szenzációval verte vissza: elárulta, hogy titkon elődje is járt már Belgrádban, és szemérmesen bevallotta, helikoptere kényszerleszállást hajtott végre, az élete is veszélyben forgott. Für a körkörös védelemmel, Raffay az autókereke ellen intézett alattomos támadással hosszú időre beírta magát a nemzet nevető emlékezetébe. Keletinek az elnéző sajtó jóvoltából az sem ártott, hogy kijelentette: nem zárja ki, hogy Magyarország légterében ufók szálldosnak. A hazai tömegkommunikációban amúgy is nagy tisztelet övezi a paratudományok művelőit. Egy ufológus hadügyminiszter egy Uri Geller (az is magyar ember!) tekintélyét is überolhatja.

E napokban Keleti György egy új Duna-gate-ügy kirobbantójaként lép elénk.

Soroksári-Duna-gate

Az eredeti Duna-gate – tudjuk jól – az állambiztonsági szervezet (BM III-as Főcsoportfőnökség) sok csoportfőnöksége, osztálya és alosztálya közül csak egy csoportfőnökséget robbantott szét, a hírhedett III/III-ast. A többit a rendszerváltás utáni első kormány változatlan formában vette szolgálatába. Így tett a III/IV. jelzésű katonai elhárítással is. A Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) néven a Belügyből kiváló szervezet első parancsnoka, Gubicza Jenő mintha nem vette volna észre a rendszerváltást. Ő bizony továbbra is csak amerikai meg német hírszerzőkről tud, románoknak meg szovjeteknek sehogy se bukkant a nyomára, állította, és – ez lett a veszte – megakadályozta Raffayt, a civil államtitkárt, hogy munkatársaival beleolvasgasson a szolgálat titkos és személyi anyagaiba. Pedig fölösleges volt az áldozata: Raffayék az MDF-hez sodródó tisztekkel már régen összeállíttatták a megbízhatatlanok listáját.

A rövid úton eltávolított Gubicza helyét Raffay civil tanácsadóinak ajánlása nyomán kapta meg a most leköszönő főnök, Gyaraki Károly. A mérnöki képzettségű tábornoknak csak a légelhárításban voltak tapasztalatai: a kémelhárítás új terület volt a számára. A katonai elhárítás mégis simán működött, vagy legalábbis zavarai – az elmúlt napokig – nem kerültek a felszínre.

Keleti meg akart szabadulni Gyarakitól. Ezt nem lehet rossz néven venni, egy miniszternek szíve joga, hogy maga válassza meg bizalmas munkatársait. Mindazonáltal, ha a jog nem is, a csak-csak kialakulni kezdő szokásjog előírja, hogy a szolgálatok élén tervezett változásokról a miniszter tájékoztassa a parlament nemzetbiztonsági és – katonáról lévén szó – honvédelmi bizottságát. Ez nem történt meg, a bizottsági tagok is az újságból értesültek arról, hogy a miniszter Stefán Gézát nevezte ki Gyaraki helyére.

Gyaraki vezérőrnagy több állásajánlatot kapott a minisztertől, de megmakacsolta magát. A minisztérium erre nyugdíjba akarta küldeni, csakhogy a vezérőrnagy még nem töltötte be az ötvenötödik életévét. Egy tábornok nyugdíjazása a főparancsnok, azaz a köztársasági elnök jogköre. Göncz Árpád azonban nem látta okát, hogy nyugdíjazza az életerős tábornokot – Für Lajosnak sem tett meg efféle szívességeket. Idő előtti kényszer-nyugdíjaztatásra csak „szolgálati érdekből” van mód – ezt azonban semmi sem indokolta. Eddig.

Keleti egy operettbonviván kacérságával építette fel a csattanót. Először annyit árult el, hogy a KBH egy hölgyet figyelt. Aztán annyit, hogy a hölgy férje korábban ellenzéki képviselő volt. Másnap hozzátette, az illető ma vezető állást tölt be a Honvédelmi Minisztériumban. Végül feltette a nagy kérdést: kívül fehér, belül sárga, toj-jal kezdődik és ás-sal végződik, mi az? Így az újságolvasó végre kitalálhatta, hogy Gyaraki és szervezete bizony Keletit és Keletinét figyeltette.

A szeptember 13-i lapzártánkig megismert hírek valószínűsítik, hogy a KBH nemcsak a Keleti házaspárról gyűjtött információkat. A Népszava szerint figyelték Csurka élettársát, sőt Joó Rudolf közigazgatási államtitkár bátyjának üzletfeleit, konkurenseit is. Ha ez igaz, többről van szó, mint a törvényesség határát súroló cselekményről. Igaz ugyan, hogy nincs törvény a nemzetbiztonságról, az 1990-ben született átmeneti szabályozás pedig elnagyolt. Igaz az is, hogy miniszteri engedélyre csak telefonlehallgatáshoz, postai küldemények felbontásához, titkos házkutatáshoz van szükség. A hatályos – 26/1190 (II. 14.) MT számú – rendelet azonban világosan kimondja, a KBH csak katonai bűncselekmények megelőzése és felderítése érdekében járhat el, illetve államellenes és politikai jellegű bűncselekmények ügyében, ha azokat katonák vagy a honvédséggel munkaviszonyban álló személyek követik el.

A botránynak tehát csak a kezdetén vagyunk. Az olvasó akár elégedetten sóhajthat, lám, az új kormány megteszi, amit az előző elmulasztott: felelősségre vonja a titkosszolgálati vezetőket, ha az állampolgárok szabadságjogainak sérelmére túllépik hatáskörüket. De…

Kicsi ország

Kis ország vagyunk, az vesse az első követ Gyarakira, aki maga is nem bűnös. Dr. Stefán Géza személyében valóban szakember került a Katonai Biztonsági Hivatal élére. Stefán Géza a fentebb már említett III/IV-es, tisztje volt, de azok közé tartozott, akik valóban az ellenséges hírszerzés elhárításának mesterségét gyakorolták. Ezt igazolja tudományos munkássága, több cikke, amelyek visszatérő témája a dezinformáció felhasználása az elhárításban. A témába vágó nagyobb tanulmánya, amely az általa szerkesztett Belügyi Tudományos Közlemények sorozatban jelent meg 1987-ben – eltekintve a köteles vörös előkétől („a szocializmus és a kapitalizmus között folyó osztályharc kiéleződése”), továbbá az ugyancsak kötelező Gorbacsov- és Kádár-idézetektől –, szakszerű, tudósi munka. A zárt olvasóközönség számára készült tanulmányban az elhárító elárulja: „Amikor a NATO-országok diplomáciai képviseleteit a küszöbön álló csapatgyakorlatokról tájékoztatjuk, a valós adatok mellett deizformálunk.” Persze realistaként hozzáteszi: „…az ellenség speciális szolgálatai a hadgyakorlatokra vonatkozóan katonai diplomáciai csatornákon kapott információ 40 százalékát hamisnak tartották.”

Ebben az időben Stefán Géza már nem elhárítással, hanem – a Belügyminisztériumon belül – tudományszervezéssel foglalkozott. A Németh-kormány reformkurzusa idején azonban ismét gyakorlati feladatot kapott: 1989 késő nyarán a budapesti rendőrfőkapitány állambiztonsági helyettese – s így a BRFK kötelékében dolgozó III/III-asoknak is főnöke – lett.

Egykori kollégái szerint mindent megtett, hogy a BM III/III-as Csoportfőnöksége fiókintézményeként működő budapesti III/III-as alosztály akkor már egyértelműen törvénysértő tevékenységét megszüntesse. A Deák téri fióknál mégis éppúgy zakatolt tovább a megszokott üzem, mint a Néphadsereg utcai központban.

Az ez idő tájt keletkezett havi jelentésekben semmi sem árulja el, hogy a rendszernek már csak hónapjai vannak hátra. A belső ellenség elhárításával foglalkozó állambiztonsági alosztály – egyesülési törvény ide, új alkotmány oda – szigorúan titkos jelentésekben szorgosan beszámol az MDF belső konfliktusairól, az SZDSZ közgyűléséről, a tüntetésekről meg a tömeggyűlésekről. Közben folyik a tippkutatás, potenciális ügynökök felkutatása, beszervezése. S a rutinmunka – az iratgyártás – akkor sem marad abba, amikor (november végétől) megkezdődik az iratok lázas megsemmisítése.

Az állambiztonsági szolgálat gyors átszervezése után Stefán Géza az 1990 februárjában létrehozott Nemzetbiztonsági Hivatalhoz került. Aztán egy időre visszatért a tudományos munkához a Belügyminisztérium egyik kutatóintézetében. Majd ismét a gyakorlat felé fordult. Csatlakozott Horn Gyula biztonsági stábjához. A stáb közvetlen irányítója Stefán jelenlegi helyettese, Somogyi Tamás volt.

• Belföld