Kőszeg Ferenc

Kőszeg Ferenc: ALBUM AMICORUM

2016. február 29.

Barátok könyve

A Beszélő szerkesztőségében lenni jó. A szedők rakott krumplit főznek, a tördelők sört bontanak, s mire a képviselő főmunkatársak megérkeznek a Parlamentből, ha a lap nem is, a vacsora készen van.” Ez a két mondat Bizalmas házi közlemény címmel a Beszélő hetilap 1990. szeptember 22-i számában jelent meg. Bár azóta huszonnégy év telt el, hatan a lap egykori munkatársai közül – Havas Fanny, Ré- vész Sándor, Simonyi Kati, Zolnay János, Zádori Zsolt és e sorok írója – ismét együtt vagyunk. Velünk van Bernáth Gábor, Lengyel Gabi, Matern Éva is: sok év- tizedes barátság, egyetértés és együttműködés alapján itthon vannak ők is. 

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Együtt...

Kőszeg Ferenc: „Nagy zakó lesz, fiúk!”

2015. június 15.

Kőszeg Ferenc megnyitója

Eörsi János, a Beszélő alapító szerkesztője tíz éve halt meg. 2015. június 12-én a FUGA-ban emlékeztek meg róla barátai, egykori kollégái, munkatársai. Az alábbiakban Kőszeg Ferencnek az esemény megnyitójára készült írását tesszük közzé.

A kaján realista

Amikor összeállítottam ennek a mai rendezvényünknek a programját, valami címet kellett adnom a magam megnyitó szövegének is. „Nagy zakó lesz, fiúk!” írtam le idézőjelben, abban a biztos hitben, hogy ez Eörsi János egyik Beszélő-cikkének a címe. Aztán megnéztem Janó írásainak a terjedelmes repertóriumát, ilyen címet azonban nem találtam.

Kőszeg Ferenc: Töprengések az összeforradásról

2014. december 12.

Győri György Megmeneküléseim című könyve második kiadása alkalmából

2014 októberében a B’nai B’rith (a Szövetség fiai) nevű zsidó világszervezet elismerő oklevelet adott át egy 92 éves asszonynak és egy 90 éves férfinak. Az asszony Lengyelországban született, és New Yorkban él, a férfi Magyarországon született, Budapesten él. Kettőjükben az a közös, hogy 1944-ben, Budapesten, üldözött zsidó létükre zsidókat próbáltak menteni. Izrael 1956 óta a Világ Igaza címmel tünteti ki azokat a nem-zsidó embereket – ha így jobban tetszik: azokat a gójokat –, akik a gyilkos zsidóüldözés idején zsidókat mentettek.

Kőszeg Ferenc: Az emberi jogok ügyétől a rendszerváltás jelszaváig

2014. február 12.

Rövid áttekintés

A Pesti Napló vasárnaponként megjelenő képes mellékletének 1930. április 27-iki számában képsorozat jelent meg: a mai Ferenciek terén, a Ferences-rendi templom előtt a szerzetesek alamizsnát osztanak. (1–3. kép: Alamizsnaosztás a belvárosi Ferences-templom előtt, 1930.)

Kőszeg Ferenc: A demokratikus ellenzék rangja – Gondolatok Solt Ottilia halálának tizedik évfordulóján

2014. január 7.

Mi teremtettünk itt szabadságot és nyomort.
(Pontosabban az utóbbit csak explicitté tettük
Tényfeltáró és politikai munkásságunkkal.)
Petri György: Szókoszorú Solt Ottilia sírjára

„Mi teremtettünk itt szabadságot”

Petri, mint mindig, pontosan fogalmaz. De mégis, nem túlzott ezúttal a demokratikus ellenzék köréhez tartozó költő? Hiszen nem gondolhatta komolyan, hogy egy maroknyi ellenzéki buktatta meg a rendszert, amelynek erős rendőrsége, kiterjedt titkosszolgálata, hatalmas hadserege volt?

Kőszeg Ferenc: Visszapillantás – Solt Ottila születésének hetvenedik évfordulóján

2014. január 7.

A szerző mindig szorongva olvassa régebbi írásait. Visszapillantva néhány év távlatából, vajon jól látta-e azt az időszakot, amelyben a szövegét beírta a számítógépébe? Igazolta-e az idő, amit akkor jövőnek képzelt? A válasz ritkán egyértelmű. 2007-ben, Solt Ottilia halálának tízedik évfordulóján, azt írtam, a politikai verseny résztvevői afféle pedigrének tekintik az ellenzéki múltat, akkor is festenek maguknak, ha nem rendelkeztek ilyennel. A jelen kemény antikommunistái elmondják, hogy KISZ-titkárnak, a pártállami sajtó alázatos munkatársának, főpapnak vagy besúgónak álcázták magukat, hogy titkon szolgálhassák a nemzet ügyét az életükre törő idegenszívű kommunistákkal szemben. A posztkommunisták pedig lesütött szemmel vallják meg, hogy ők pártfunkcionáriusként is a pártállam demokratikus átalakításáért küzdöttek zsenge ifjúságuktól kezdve. De azért hozzáteszem(?), vannak jelei, hogy előbb-utóbb a demokratikus ellenzék is visszanyeri azt a rangját, amely történelmi szerepe alapján megilleti.

Kőszeg Ferenc: Horn Gyula és mi magunk

2013. augusztus 7.

Az alábbi írásnak egy levelezés az alapja. Zolnay János elküldte a Beszélőben megjelent Horn-cikke linkjét, és a véleményemet kérdezte. Lényegében egyetértettem az írásával, de egyetértettem Révész Sándorral is, akinek blogjára Zolnay válaszolt. Ezt írtam meg a válaszomban, hozzáfűzve néhány megjegyzést Horn megítéléséről. Viszontválaszában Zolnay arra bíztatott, hogy írjak a megjegyzéseimből cikket, egyúttal azonban vitatta a levelemben vázolt vélemény néhány pontját. A cikk, amelyet írtam, végül túlburjánzott az eredeti témán, már nem is annyira Hornról szólt, hanem a rendszerváltást megelőző demokratikus ellenzékről és a Szabad Demokraták Szövetségéről.

Kőszeg Ferenc: 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben

„Mit kívánna ma a magyar nemzet?”


A 4. pont: törvény előtti egyenlőséget. 1848-ban a törvény előtti egyenlőségen azt értették, hogy nemesek és „nemtelenek” legyenek a törvény előtt egyenlők. Magyarországon ez a jogszabályok szintjén 1848-ban valósult meg, a nyugati országokban általában sokkal előbb. Ha ma beszélünk törvény előtti egyenlőségről, többről, bonyolultabb dologról van szó, mint erről a formális, jogi egyenlőségről. Manapság mindenekelőtt kétfajta egyenlőtlenségről beszélhetünk: a szociális helyzet szerinti egyenlőtlenségről és a származás szerinti egyenlőtlenségről.

Kőszeg Ferenc: Tölgyessy és a rendszerváltó pártok alkonya


Vajon alakulhatott volna-e másképpen az SZDSZ sorsa?

Tölgyessy Péternek volt egy receptje. „Az SZDSZ-t középen, minden irányban nyitott polgári liberális pártként szeretném látni, úgy, hogy a stratégiai szövetségese a Fidesz maradjon” – nyilatkozta még az SZDSZ elnökeként 1992. október 17-én a Magyar Hírlapnak. Ehhez az elgondoláshoz az is hozzátartozott, hogy a szélsőjobboldal előretörését a jogállam talaján álló erők együttműködése révén kell megállítani, nem pedig antifasiszta népfronttal.


Kőszeg Ferenc:





Lapozgatom Szilágyi Lenke fotóalbumát. Az egyik oldalról három afrikai pillant rám, fekete fejek világos háttér előtt, homlokukon, arcuk bal oldalán erős fény, amelyet elnyel a megvilágítatlan arc fél feketéje. Három messziről jött ember arca, csodálkozva, de bizalommal pillantanak az idegen ország idegen fotósának a kamerájába.