Skip to main content

Kőszeg Ferenc

Kőszeg Ferenc: Colombo és Derrick

Rendőrcivilesítés


„Jelentem: értettem! A rendőrségnél nincs vita, parancs van” – mondta Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány a parlament önkormányzati bizottsága tagjainak. Boross Péter belügyminiszter elégedett mosollyal bólogatott.

Tisztviselő, gumibottal

„Jogállamban a rendőrök nem katonák, hanem magasan képzett állami tisztviselők” – így az SZDSZ „kék könyve”, A rendszerváltás programja.




Kőszeg Ferenc: Riasztópisztoly és díszkard

Etnikai feszültség Csepelen


Képzeld el, kedves liberális olvasó, hogy négy zsidó fiatal, két húsz év körüli fiú, két tizenhét-tizennyolc éves lány ballag hazafelé a Rózsadomb kávéházból. Valahol a Mechwart tér környékén összeszólalkoznak négy, hat vagy nyolc szkinheddel, nemzeti ifjúval, huligánnal vagy egyszerűen régi osztálytársaikkal, akikről csak annyit lehet biztosan tudni, hogy nem zsidók. Verekedés tör ki, „büdös zsidók” – kiabálják a támadók –, „meghalsz, zsidó”, „fuss az életedért”. Aztán lövések dörrennek.

Kőszeg Ferenc: Útiképek


Az embert romantikus álmai késztetik úti célja megválasztására. Az álmok megvalósításának anyagi, fizikai, időbeli akadályai vannak. Ami megvalósul belőlük, az mindig tele van a „nem így képzeltem” kielégületlenségével. De ha jól szimatolunk, ha hegyezzük a fülünket, így is rábukkanunk a beteljesülés egy-egy gyönyörteljes pillanatára.

Észak felé

A fejlett turisztikai ipar tökéletesen ismeri az ember titkos vágyait – szomorú dolog ez a titkos vágyakra nézve. Gyerekkoromban imádtam Knut Hamsun Csavargók című regényét.




Kőszeg Ferenc: Ugratni a hatóságokat?


A három magyarországi merénylet feltehetően összefügg. De összefügg-e a szegedi és a szabadkai robbantás, amely majdnem egy időben történt?


A szabadkai merényletről nincs elég információnk. A tudomásunkra jutott adatok alapján akár a célobjektumot, akár a használt robbanóanyagot vesszük figyelembe, nem zárható ki az összefüggés.

Kőszeg Ferenc: A TM–6-os titka

Működésben az idegenrendészeti törvény


Hosszú törvény, rövid káosz

Abdul Rasid egyiptomi üzletember Volvójával odasimult a járdához, leállította a motort. Ahogy kiszállni készült, odalépett hozzá Gódor törzszászlós, felkészült, angolul is beszélő fővárosi rendőr, s miközben elkérte az iratait, figyelmeztette a várakozni tilos táblára. Az iratok rendben voltak. Menjen tovább, jobbra talál egy parkolóházat, ajánlotta a törzszászlós, majd udvariasan jó utat és mihamarabbi gyógyulást kívánt a kairói úrnak.

Abdul Rasidnak, ahogy továbbhajtott, gyöngyözni kezdett a homloka. Eszerint figyelik?




Kőszeg Ferenc: Ólomfenekű szentek

Frakciószabályzatok


„A frakció önmagában egy parlament lesz”

A jövőben a kormánypárti képviselő törvényhozói munkájának nagyobbik részét nem a parlamentben vagy a parlamenti bizottságban, hanem a saját frakciójában végzi. Hogyan?


Szekeres Imre: Munkacsoportokat hoztunk létre, amelyek nagyjából megfelelnek a parlamenti bizottságok struktúrájának. Ezekben azok is részt vehetnek, akiket érdekel a téma, de nem tagjai az illetékes bizottságnak.



Kőszeg Ferenc: Ha a Zwack most nem megy el…


Ön volt az első nagytőkés, aki hazatért, és visszavásárolta a gyárát. Mit jelentett tulajdonosként egy szocialista nagyüzem élére kerülni?

Még előbb, a hetvenes években jártam Magyarországon. Az első utam ide vezetett a Soroksári útra. Az épület homlokzatán egy hatalmas vörös csillag. Szemben megálltam, próbáltam benézni az udvarba, ahol gyerek voltam. Még a Szent Imre herceg útra mentem el: oda jártam iskolába a ciszterekhez, és az Úri utcába, ott volt a házunk. Aztán másnap el is utaztam, annyira meg voltam rémülve attól a nagy vörös csillagtól.


Kőszeg Ferenc: Indivisibiliter et inseparabiliter


Reform-capitaly

A tárgyalások – mindenekelőtt a szakbizottságokban folyó egyezkedések – hangulata némiképp az 1989-es egyeztető tárgyalásokéra emlékeztetett.


F. Havas Gábor, Kőszeg Ferenc: Új reformkor vagy új Kádár-korszak?

Beszélgetés Tellér Gyulával


Az SZDSZ-küldöttgyűlésen azok közé tartoztál, akik erőteljesen érveltek a koalíció ellen. A két választási forduló között több napilapcikket is megjelentettél, ezekben arról szóltál, hogy ez a koalíció egyrészt nem természetes, másrészt nem célszerű.

Több vonulata van ennek az érvelésnek. Az első az, hogy megítélésem szerint a Kádár-rendszer, amely végül is gyengén működő, de jól definiált társadalmi berendezkedés volt, mindmáig nem szűnt meg létezni.


Kőszeg Ferenc: „Ennek a nemzedéknek ez az utolsó dobása”

Beszélgetés Farkasházy Tivadarral


Miért szervezted ezt az összejövetelt?

Hát hogy itt legyetek.

És ezenkívül?

Gyakran nyaralt itt egy barátom, szegény már meghalt, pedig nálam fiatalabb volt, egy humorista, aki madarakat figyelt meg. Valahányszor kiment a kertbe, és meglátott egy rigót vagy egy harkályt, behúzott egy strigulát a noteszébe. Kérdeztem, ez mire jó. Azt mondta, nem kell mindig haszonelvűnek lenni. Madármegfigyelő volt.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon