Skip to main content

Ugratni a hatóságokat?

Vissza a főcikkhez →


A három magyarországi merénylet feltehetően összefügg. De összefügg-e a szegedi és a szabadkai robbantás, amely majdnem egy időben történt?


A szabadkai merényletről nincs elég információnk. A tudomásunkra jutott adatok alapján akár a célobjektumot, akár a használt robbanóanyagot vesszük figyelembe, nem zárható ki az összefüggés. A szerb titkosszolgálattal nincs kapcsolatunk, nem kaptunk tőlük adatokat a szabadkai robbantással kapcsolatban sem.

A sajtó a rendőrségre hivatkozva arról beszél, hogy a szálak dél, azaz Szerbia felé mutatnak.

A hivatal többféle verziót állított fel, és több elképzelést ellenőriz, de nem merném kijelenteni, hogy adataink egyértelműen erre utalnak.

A rendőrségi források szerint a merénylő gyári robbanószerkezetet használt. Akkor talán azt is meg lehet állapítani, hol gyártották.


Az elsődleges szakértői vélemények arra utalnak, hogy délszláv területen. De ilyenkor sosem zárható ki az azonosító jelek hamisítása, a szándékos félrevezetés.

Beszerezhető ilyen robbanóanyag Magyarországon is?

Beszerezhető azok számára, akik hivatalból alkalmazzák bányászatban, kőfejtésnél stb. És természetesen katonai célokra.

Úgy tűnik, mintha az elkövető kifejezetten ügyelne arra, hogy ne okozzon személyi sérülést.

Igen, mindhárom esetet vizsgálva levonható az a következtetés, hogy az elkövetőnek vagy elkövetőknek nem célja emberéletben kárt okozni.

A terrorcselekményeket általában összekapcsolják valamilyen követeléssel.

A klasszikus értelemben vett terrorcselekményeknél előbb-utóbb akad olyan szervezet, amely magára vállalja, hiszen az a cél, hogy demonstrálja, milyen nagy hatású akciót tudott végrehajtani. A legutóbbi három esetben nem találkoztunk ilyennel. Ez megnehezíti a felderítést, mert nincsenek támpontok, nincs kiindulópont. Iszonyatosan széles körű munka áll majd mögöttünk, amely fél év múlva, egy év múlva vagy három hónap múlva hoz eredményt.

Mennyibe kerül a merénylőnek a merénylet elkövetése? Mennyibe kerül az eszközök beszerzése?

A feketepiacon – tehát Magyarországon – egy adag ilyen robbanószer beszerzése tíz-húszezer forintos nagyságrendű összegből megoldható. Külföldön valószínűleg még kevesebből is.

Ezt akár egy magányos tettes zsebből is kifizetheti.

A magányos tettes lehetőségét sem vetették el a szakemberek. De azért figyelést kell végrehajtania, dokumentálnia kell a körülményeket, mozgást, időpontot, hogy a telepítés során meg ne zavarják, tetten ne érjék, meg kell szerveznie a helyszínről való távozását is. Ezt egy ember egyedül nemigen tudja megcsinálni. Tehát nagy a valószínűsége annak, hogy segítői mindenképpen voltak.

Lehet tudni, hogy az elhelyezés és a robbantás között mennyi idő telt el?

Nem. A robbanóanyagot 2 méter 30 cm magasságban helyezték el, ott a csomagot véletlenül nem lehetett észrevenni.

Egy magas ember eszköz nélkül el tudja ott helyezni a csomagot?

Létra nélkül egyedül egy magas ember sem tudja.

Lehet, hogy kosaras volt?

Erre is gondoltunk, de azt mondják a kollégáim, nem találkoztak még olyannal, hogy valaki egy ziccerdobással így odadobjon egy ilyen csomagot. Az sem valószínű, hogy létrát vitt magával. A legvalószínűbb az volt, hogy segítője volt, aki bakot tartott.

Egyes újságírók szerint a nyomozásba bekapcsolódott az izraeli titkosszolgálat.

Nem kapcsolódott be. Nem kértük a Moszad segítségét, a Moszad pedig nem ajánlotta fel.

Egy szervezetnek, amely ezzel foglalkozik, bizonyára van elképzelése az elkövető vagy elkövetők személyéről.

A motivációk egész tárházát lehet felsorolni egy-egy ilyen esetnél. Az induláskor mindegyiknek esélyt kell adni, tehát semmit sem szabad kizárni. Még azt sem, hogy az elkövető valamilyen építészeti stílus és irányzat gyűlölője.

Nem lehet, hogy ugratni akarja a hatóságokat, a rendőrséget, a társadalmat?

A kriminalisztika ismer olyan eseteket, amikor a tettes szellemi párbajt vívott a nyomozóhatóságokkal, és az volt a bűncselekmények motivációja, hogy hogyan tud túljárni a rendőrség eszén. Ennek is van esélye, de nem látom nagy valószínűségét. Az ilyesminek ma Magyarországon túl nagy a kockázata. Az emberek feszültek, idegesek, jobban odafigyelnek minden rendkívülinek tűnő eseményre. És természetesen a rendőrségben, a titkosszolgálatokban is él a bizonyítási vágy, hogy az elkövetőket kézre kerítse.






















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon