(kőszeg)

Nyomtatóbarát változat

Mindhárom robbantást hét végére időzítették – írja egybehangzóan a Népszabadság, a Népszava és a Magyar Hírlap. Pedig – mint ugyanezekből a lapokból tudjuk – a szegedi Rókus-templom közelében (és szinte ugyanebben az időben Szabadkán) szerdán hajnalban robbant a bomba. Csupán a Parlament és a Mátyás-templom bombája robbant a hét végén, szombatra virradó éjszaka.

Merényletek a sajtóban

A híradások egymásra hivatkoznak, egymást gerjesztik. Az előző merényletek kapcsán külföldi elkövetők kerültek a nyomozók látókörébe, mondja a szombati robbantás helyszínén Túrós András. A Népszava ezt az információt összekapcsolja Kuncze Gábor kijelentésével: „jelek utalnak arra, hogy a volt Jugoszlávia területéről indulhatott az akció”. Szelíd olvasatban ez annyi: nem zárható ki, hogy a robbanóanyag és a gyújtószerkezet délszláv területről került Magyarországra. De formálható belőle főcím is: „A szálak dél felé vezetnek.” A Szegeden letartóztatott Magda Marinko állítólag őrnagy volt a szélsőséges csetnikvezér, Árkán csapatában. A Magyar Hírlap a korábbi szerb fenyegetésre emlékeztet: ha a több gyilkossággal gyanúsított volt idegenlégióst a magyar hatóságok kiadják Szerbiának, Magyarországon jó néhány robbantás várható. Logikus a gondolatmenet, alá is támasztaná a szerb kapcsolat vélelmét. Csak az sántít, hogy a magyar hatóságok már július elején közölték, nem adják ki Magda Marinkót, mert nem kaptak megfelelő biztosítékot arra, hogy visszakerül a magyar nyomozószervekhez. A múlt heti robbantás tehát nem megerősíti, hanem szertefoszlatja a szerb zsarolás teóriáját. Túrós András feltételezi, hogy a televíziót és a rádiót ért fenyegetések összefügghetnek a robbantássorozattal. Érdemes az olvasót emlékeztetnünk: azokról a fenyegetésekről van szó, amelyekről a parlamenti robbantás után a tévéhíradó június 13-i adása számolt be. Stefka István „zavaros magyarázatot adott az újabb robbantással fenyegető levél hátteréről”, írta a június 14-i Népszava Bombakacsa című jegyzetében. „A BRFK-n nem tudtak semmilyen levélről, a hírről ők is a tévéből értesültek.”

Tettleges humor

Lapunk érdeklődésére rendőrségi forrásaink az alábbiakról tájékoztattak. Bizonyosra vehető, hogy a három merényletet vagy egy személy követte el, vagy több. A nyomozás eddigi adatai alapján nem kétséges, hogy az elkövető vagy külföldi, vagy magyar állampolgár. Köztes megoldásként a rendőrség látókörébe került egy magyar állampolgár, akinek a rokonai Szabadkán élnek. Gyanítható, hogy az elkövető valamilyen szélsőséges politikai csoporthoz tartozik, de az sem lehetetlen, hogy magányos őrült. Vagy magányos, de nem őrült. Illetve őrült, de nem magányos.

Bármennyire fájdalmas is, hogy a barbár vandalizmus nemzeti ereklyéink, a világörökséghez tartozó műemlékeink ellen támad, az elkövetőtől nem tagadható meg, hogy gaztetteit némi humorral, mintegy az ugratás szándékával hajtja végre. A körülmények pedig a kezére játszanak.

Ugrató szándékra vall, hogy vigyáz: ne legyenek merényleteinek áldozatai. Az egyetlen sérülést eddig a környezetféltő gondosság okozta: a szegedi Rókus-templom ajtajára helyezett robbanószerkezetet egy hajnali járókelő a közeli szemétgyűjtőbe dobta. A Parlament kapujához merénylőnk szinte az őr háta mögött lopódzott oda. A kapura irányított videokamera nem készített felvételt a tettesről. Kónya Imre akkori belügyminiszter a Köztársasági Őrezred szerény költségvetésére hivatkozott. Bizony, egy videokazetta 800-900 forintba is belekerül…

A Mátyás-templomnál elkövetett merénylet, amely eddig a legsúlyosabb anyagi károkat okozta, burleszkbe illő mellékkörülmények egész sorozatával szolgált. Bár a detonációra néhányan a Pasaréten is felriadtak, a templom két éjjeliőre közül az egyik békésen aludt tovább, a másik úgy vélte, csupán rosszat álmodott, attól riadt fel. A templom falán – mint egyébként Budapest számos más pontján is – az ősi szerb jelkép, a négy C betű látható: a rendőrség nem tudja eldönteni, ott volt-e a jel már a robbantást követő első helyszíni szemle idején is. Szombaton a fél város a titokzatos Ford Sierrát kereste, amely a robbanás után menekülésszerűen hagyta el a templom környékét. Este végre jelentkezett a kocsi gazdája, és igazolta az alibijét. Csak a Magyar Hírlap árulta el, hogy az alibi egy hölgy volt, akivel az autós szerelmi találkozóját bonyolította a kocsiban.

A rendőrség csatája

A közbiztonság őrzésével megbízott rendőrség sokéves hagyományainak megfelelően minden látványos bűncselekményre még látványosabb nagyakciókkal válaszol. A szegedi családirtás után hatalmas razziát rendeztek a szegedi lengyelpiacon, és számos külföldit állítottak elő, mert lejárt a tartózkodási engedélyük, illetve csempészett cigarettát árusítottak. (Magda Marinko, mint tudjuk, igen rövid idő alatt megkapta a letelepedési engedélyt, és nem cigarettaárusítással kereste a kenyerét.) A parlamenti robbantás óta a képviselőknek is át kell menniük az elektromos kapun, és nem parkolhatnak a Parlament közvetlen közelében. A rendőrség eredetileg azt javasolta, hogy az egész Kossuth tér legyen autómentes, parkoljanak a képviselők a környező utcákban, az ott lakók pedig ahol bírnak. Ezt az ötletet a frakcióvezetők szerencsére megvétózták. Heteken át kocsik százait állították le és vizsgálták át a pesti rakparton: hátha a merénylő visszajár a tetthelyre, és éppen nála van a következő bomba.

A Mátyás-templomi robbantás után – különös tekintettel a Ford Sierrára – elrendelték a fővárosból kimenő összes kocsi ellenőrzését. Kilencre már akkora volt a felfordulás, hogy a parancsot vissza kellett vonni. A merénylő, aki fél lépéssel talán előbbre gondolkodik, mint a rendőrség vezetői, ekkor kifizette málnaszörpjét a Fórum teraszán, beült a kocsijába, és elindult hétvégi háza felé.

Az én merénylőm

Aki – akár rendőrként, akár közíróként egy ismeretlen tettessel foglalkozik – óhatatlanul kialakít magában valamilyen fantomképet a keresett személyről. Én egy szélsőséges felfogású entellektüelt képzelek el. Nézetei inkább anarchistára vallanak: mondhatók, az intézményeket tekinti ellenfelének, akármilyen kormányzat irányítja is őket. Éppen ezért örömét leli az intézmények lejáratásában, élvezi az ennek érdekében vállalt kockázatot, és élvezi a rendezett társadalom, a közérzületet kifejező sajtó döbbenetét is. Világlátott ember, csavargásai közepette a bombakészítést is megtanulta angolai felkelőktől vagy horvát usztasáktól. Egy-egy bomba húsz-harmincezer forintból előállítható, ezt egy közepes jövedelmű ember is összespórolhatja. A Mátyás-templom bombáját 2 méter 30 centiméter magasságban helyezték el. Ez még egy 180-190 cm magas embernek is sok: ha nem volt segítőtársa alpinista vagy kosaras tapasztalatokkal kellett rendelkeznie.

Ha teóriám helytálló, újabb vidám robbantásokra számíthatunk. De egyre csökken a valószínűsége, hogy a következő merényletek nem okozzák valakinek a véletlen halálát.

És az már nem lesz vicc!

• Belföld