Skip to main content

A király meg a herceg,

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
avagy: Ki kit etet?


Serdült és serdületlen olvasóink bizonyára ismerik a királyt meg a herceget. Mark Twain regényében nevezik így magukat a halhatatlan szélhámosok, akik hol a csendes-óceáni kalózok megsegítésére gyűjtenek, hol meg a Királyi tevepárduc című dráma – Csak felnőtteknek! – előadásával zsebelnek be tetemes összegeket. Mostanában nagy évadjuk van honunkban.

Mintegy két hete egy ügyvéd kereste meg szerkesztőségünket. Nincs, okunk, hogy titkoljuk a nevét, hiszen az Esti Hírlapban már megjelent. Monostori Attilának hívják. Ebben a lapban látott napvilágot – korábban – ügyfelének története is. A cég, amelyet képvisel, 500 ezer tonna gabonát vásárolt a Frédy és… nem Béni, hanem társa (azaz Géza) Kft.-től, kifizetett 50 millió forint előleget – bagatell a milliárdos üzlethez képest –, és most kiderült, hogy se pénz, se gabona… De most nagyobb ügyről van szó: Géza, a Frédy és társa külkereskedelmi igazgatója – (egyébként együtt is laknak egy szobakonyhás lakásban Zuglóban) szorongatott helyzetében szerződéseket mutatott az ügyvédnek, melyek szerint a svájci Valorkommerz részvénytársaság megbízottja, bizonyos Bollmann úr 5 kilogramm ozmium-187-et rendel Gézától – kilója 46 millió dollár. Az áru az ellenérték teljes kifizetéséig a Schweizerische Volksbank winterthuri fiókjának trezorjában lesz elhelyezve. Mit aggódik hát Monostori ügyfele a nyavalyás 50 milliójáért, amiből 14-et már amúgy is visszakaptak?

Monostori hazafias buzgalmában – „a magyar társadalom közéletének tisztasága érdekében” – lefoglalta Géza papírjait, és a rendőrségre sietett velük. Ott emberére akadt, egy romantikus rendőrtisztre, aki mellőzve a szolgálati utat a papírokkal, egyenesen a Nemzetbiztonsági Hivatalt felügyelő tárca nélküli miniszterhez rohant.

A kormányközeli leleplezi a kormányt

A Beszélő hetilap lévén nem tud azonnal hírt adni a szenzációkról, no meg a szerkesztőket némi szkepszis fogja el, amikor olyan ügyről hallanak, amelynek egyszerre van nyomában a KGB, a CIA meg a rettegett Moszad. Jól emlékeznek ugyanis azokra a sörhasú urakra, akik az ugyancsak rettegett III/III képviseletében az ő nyomukban kacsáztak.

Nem így a fürge Esti Hírlap.

A kormányhoz közel álló délutáni lap augusztus 27-én Osmiumos titkolózás címmel ad hírt az ügyről. Az illetékes hatóságok mély hallgatásának oka – feltételezések szerint –, hogy a szerződéseket „állami garanciával” kötötték. A lap szerint az Izotópkutató Intézetben az „erre illetékes tudós” nevének titokban tartását kérve elmondta, hogy az izotóp „gerjesztett állapotban” valóban használható tömegpusztító hatású anyagként.

Másnap Osmiumos rettegés címmel Frédy és Géza nyilatkozik. Mit sem tudnak az osmium-ügyről – állítják –, de azt elismerik, ha a KGB-nek vagy az FBI(!)-nak a fülébe jut az esetük, „nekünk meg a családunknak annyi”. Még szerencse, hogy e szervezetek nem olvassák az Esti Hírlapot, így a két sorsüldözött ennek a lapnak nyugodtan nyilatkozhatott.

Végül másnap az Esti előrukkol a döntő bizonyítékkal. Teljes egészében közli a J. Bollmann által aláírt megrendelő levelet, és azt is elárulja, hogy egy másik szerződésen a winterthuri közjegyző hitelesítése is rajta van. A Nemzetbiztonsági Hivatal illetékesei azonban nem érhetők el. A miniszter szabadságon van, Mátyás Pál tanácsos külföldön.

Még egy illetékes tudós

Elültetvén a szenzációtól, maradt az unalmas szkepszis és a még unalmasabb tudomány. Magunk is felhívtuk az Izotópkutató Intézetet, azaz unalmas hivatalos nevén az MTA KFKI Részecske és Magfizikai Kutató Intézetét. Itt egy másik illetékes tudós, dr. Jéki László kandidátus, kifejezetten kérve nevének közlését, kételkedett benne, hogy kollégái közül bárki is titkolni kívánná kilétét, ha tudományos felvilágosítást ad. Gerjesztett állapotban minden atom sugároz – mondotta –, és ez általában nem egészséges. Beszélgetésünk után Jéki doktor telefaxon az alábbi két tájékoztatást adta lapunknak az ozmiumról:

„A MERCK-katalógus szerint 1 grammjának ára 1992/93-ban 271 DM (A cégnek van magyarországi képviselete is.) Gyakran használt katalizátor a szerves vegyületek szintetizálásánál. Egyik vegyületét, az ozmiumtetroxidot a mikroszkopiában használják segédanyagként, szövetmetszetekben levő zsír kimutatására. (…)


Radioaktív ozmiumot tartalmazó vegyület befecskendezésével kezelnek idült ízületi gyulladásokat. Az ozmiumizotópok által kibocsátott sugárzások pontosan olyanok, mint bármely más radioaktív izotópból kilépők, semmiféle kitüntetett jellegük, tulajdonságuk nincs.

Kollégáim körében rövid felmérést végezve még biztosabban állítom, hogy nincs tudomásunk semmiféle olyan ozmium alkalmazásról, amely kapcsolatban lenne a nukleáris fegyverekkel, általában a katonai alkalmazásokkal. (…) „A tegnapiak kiegészítésére, az Esti Hírlap aug. 29-i számában írtakra reagálva fontosnak tartom az alábbiakat.

Bármiféle normál alkalmazásnál, a kémiai és fizikai tulajdonságok szempontjából az ozmiumizotópok egyformán viselkednek, nincs: kitüntetett szerepe a 187-esnek.”

Szerkesztő a telefonnál

Ezután a svájci telefonkönyvben néztük meg, elérhető-e netán Zug városában a Valorkommerz Rt. kormánytanácsának alelnöke, Bollmann úr. A telefonkönyvben ilyen nevű céget nem találtunk. Bollmannt viszont túlságosan is sokat ahhoz, hogy felhívjuk őket. A Volksbank winterthuri fiókjánál igen „komisch”-nak találták, hogy cégük egy magyarországi szenzáció szereplője lett. Bossart úr, aki a bank képviseletében rendelkezésünkre állt, sajnálattal közölte, hogy tekintettel a banktitokra, még negatív értelemben sem adhat felvilágosítást arról, hogy kapcsolatban állnak-e bármely Bollmann úrral. Arról azonban biztosította lapunkat: az ügyfél személyazonosságának alapos ellenőrzése után adnak csak lehetőséget arra, hogy bankjukban valaki trezort nyithasson. Az erre vonatkozó szabályok „igen restriktívek”.

Felhívtuk még a Merck cég magyarországi képviseletét. Örömmel tudathatjuk olvasóinkkal, ozmiumot immár forintért is lehet kapni, porított állapotban, gázampullába csomagolva grammja 14 905 forint. A gerjesztésről persze a vevőnek magának kell gondoskodnia.

Végül felhívtuk a Nemzetbiztonsági Hivatalt. Mátyás Pál tanácsos úr már hazatért külföldről, s így elmondhatta, hogy az ozmium behozatala nem engedélyköteles. A bejelentést kivizsgálták és lezárták. Amennyiben csalás vagy más bűncselekmény gyanúja forog fenn – azzal a rendőrség foglalkozik.

Nem sikerült felhívnunk a winterthuri közjegyzőt – telefonja állandóan foglalt volt. De így is tudjuk, mit mondhatott volna: a közjegyző azt hitelesíti, hogy az iratot az írja alá, aki aláírja. Az irat tartalmi hiteléről a hitelesítés semmit sem mond.

A winterthuri közjegyző talán még azt is hitelesítené, hogy az Esti Hírlapnak, bár kormányközeli, és így nyilván magáévá tette a keresztény újságírás szigorú erkölcsi normáit, nem minden szava ér egy gramm ozmiumot.









































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon