Kőszeg Ferenc, Solt Ottilia

Nyomtatóbarát változat

– Először magáról a dokumentumról. Számos vonatkozásban nem értek vele egyet, kivéve abban, ami a Csurkát arra késztette, hogy megírja. Ez pedig az, hogy elégedetlen saját pártja, saját kormánya teljesítményével, és nyilvánvalóan felismerte, ha ezen nem változtatnak, vesztésre áll az ügyük az elkövetkező választáson. Megértem Csurka Istvánt a maga szemszögéből és minden MDF-es szemszögéből. Megértem, hogy ők maguk is számon kérik a kormányon és a pártvezetőségen azt, amit a választáskor ígértek, és amit az egyszerű párttagok is számon kértek. A megközelítési módban rengeteg dolog van, amivel én nem értek egyet. De nem értek egyet azzal sem, ahogy a magyar politikai élet és a sajtó a dolgozatot fogadta, kezeli, beleértve a mai napon történteket is. Most elindul egy újabb kampány, amelynek az eredményeként egy újabb Torgyán-jelenség és egy újabb Torgyán-személyiség fog felépülni. Ez a vita csak erre alkalmas. Arra ugyanis nem, hogy Csurka nézeteit megváltoztassa, vagy hogy a csurkistákat más belátásra bírja; de arra sem, hogy a politikai erők között a megértést és az egyetértést munkálja. Bár ma a miniszterelnök megpróbált felépíteni egy óvatos elhatárolódást a Csurka-dolgozattól, mindabban, amiben az igenis veszélyes, megpróbálta fölvázolni azt a megközelítési módot, amellyel át lehet lépni ezt a problémát, és megértést, együttműködést lehet keresni. De sajnos a parlamentben egyesek szerencsétlenül tovább ragozták ezt a témát, annak ellenére, hogy Tardos Márton igyekezett visszareagálni a miniszterelnök szavaira. A többi ellenzéki párt azonban nem vette át ezt a módszert, de maguk az MDF-hozzászólók sem támogatták azt, amivel a miniszterelnök megpróbálkozott.

Csurka nézeteiben nincsen semmi új, ezeket a gondolatokat fejti ki folyamatosan, három éve. A miniszterelnök maga hozta magát olyan helyzetbe, hogy most szavazatokért kell hadakoznia a frakcióban, mert nem tette meg ezt az elhatárolódást két évvel ezelőtt.

A miniszterelnök ebben is a német modellt tartja követendőnek. Strauss is és Kohl is el-elment minden évben egy-egy bajtársi találkozóra, ott fölvette a tiroli kalapot, de azért úgy istenigazából az év 364 másik napján nem a bajtársi találkozók hangulatát vitte be a politikába.

Azt hiszem, a miniszterelnök a Csurka belső pozíciója erősödésének kapcsán rájött arra, hogy ez a kis csurkai kacérkodás beterelte az MDF szavazóbázisába, az MDF szimpatizánsai közé azokat is, akik ezeket a jobbról radikális szólamokat szeretik. Egy kicsit megijedt attól, hogy ezek mennyire eluralják az MDF centrista erejét. Ez azonban sajnos általános európai és elsősorban magyar jelenség. Torgyánt igenis elkezdik jobbról előzni. A mai csurkizmus mintha ugyanazt szeretné elérni a politikában, a közönség és a hívek megszerzésében, amit Torgyán. Az MDF-nél is kialakult a permanens országjárási metódus. Butaság is lenne, ha valaki nem tanulna abból, amit Torgyán produkált. Egy kicsit boldog is lennék, ha ez a jobbról előzés jól sikerülne. Szerintem Magyarországon szükség van legális és szervezetében is szuverén jobboldalra. Egy ilyen párt kevésbé veszélyes, mint ha egy zömében centrista pártba épül be a jobboldal.

Beszélő: A politikai döntéshozás fóruma még mindig a parlament. Itt pedig a legnagyobb frakció az MDF. Ha az MDF-frakció Csurka kezébe kerül, az nem ugyanaz, mintha a kisgazdafrakció kerül a Torgyán kezébe.

– A mai MDF összetétele már meghatározott. Ezen egy kicsit változtathat Csurka pillanatnyi sikere, sokat azonban nem. Majd a következő választáson alakulhat ki egy egészen más színezetű vagy más összetételű MDF, és esetleg egy egészen más összetételű Kisgazdapárt is.

Beszélő: Úgy véli, hogy békésen eljutunk a következő választásokig, és csak az előnyeit élvezzük a Csurka zászlóbontásának?

– Eljutunk. Se alkotmányos válság, se egyéb nem fogja annyira befolyásolni a magyar politikát, hogy idő előtti választásokat írjanak ki. Ez senkinek sem érdeke, az ellenzéknek is az elképzelhető legjobb megoldás az Antall-kormány, a mai koalíció. Ettől eltérő koalíciót az ellenzék sem szeretne, de nem is tud elképzelni. Tehát ebben a hatalmi felállásban közeledik a magyar politika majd ’94-hez, és higgye el, az MDF-en belül Csurka azért lesz népszerű, mert a csurkai politika nagyobb szavazóbázist fog jelenteni, mint az Antall-féle centrista politika. Nagyon szeretem és tisztelem az MDF nemzeti liberálisait, de ők sem lesznek őrült tömeget vonzó politikusok.

Beszélő: Oláh Sándor Kisgazdapártja hajlandó lenne együtt kormányozni a Csurka-párttal?

– Más ám egy választás előtt a politikusok viselkedése, és más választás után. Én magam, személy szerint borzasztó rosszul erezném magam olyan szavazatokkal szerzett mandátumban, ahol az emberek agresszívan mást követelnek tőlem, mint a saját meggyőződésem. Azt hiszem, nem is tudnék így politizálni. Nem biztos azonban, hogy mindenki így gondolkodik.

Beszélő: Nem lehet, hogy a Csurka-szárny azért erősödött meg, és azért van a Csurkának is nagyobb vonzereje az MDF parlamenti frakciójában, mert az MDF bázisa változott meg ’90 óta?

– Igen, az egész bázis megváltozott. Szabad legyen megint külföldi példákra hivatkozni. Svédországban 27-29 év után összeomlik a szociáldemokrata kormányzati rendszer. Új Demokrácia néven egy abszolút populista, finom vagyok, ha azt mondom, hogy populista párt jelenik meg, és egyszerre 25 mandátumot szerez meg a 300 tagú parlamentben. Ha ehhez hozzátesszük a Le Pen előretörését, a németországi tartományi választásokon bekövetkezett jobboldali előretörést, de figyelembe vesszük azt, hogy a szovjet utódállamokban kimondottan szélsőjobboldali, azt mondhatnám majdnem fasiszta vagy fasisztoid politikai alakzatok kapnak jelentős tömegtámogatást, ebből egyetlenegy alapkövetkeztetést kell levonni: a korábbi ideológiai egyensúlyhelyzet felborult, minden elfojtott gőz ellenirányban tör ki. A magyar társadalom is jobbra hangolódik át, s tudatosan vagy csak kihasználandó ezt az áthangolódást, áthangolódnak politikusok is. A képviselőknek vissza kell majd menniük a választókerületükbe, és ott ’94-ben újból bizalmat kell kérniük, a jobbra tolódó, az elégedetlenségek felé tolódó tömegben csak azok fognak újabb megerősítést kapni, akik meglovagolják ezt a hangulatot.

Beszélő: Az, hogy az MDF bázisa így eltolódott, nem biztos, hogy a közgondolkodás változását tükrözi. Elképzelhető az is, hogy a pártok szervezett életében a radikális elemek vesznek részt leginkább, és a mérsékeltek félrehúzódnak.

– Igen, ezzel én is szeretem vigasztalni magam, de sajnos minél többet megyek vidékre, annál inkább meggyőződöm arról, hogy ez nem igaz. A korábbi passzivitás most kezd feloldódni, újból részt vesznek az emberek a politikában. És mindinkább megfogalmazódnak az elégedetlenség okai is. Mindenkivel szemben, a liberális pártokkal szemben is megnyilvánul ez az elégedetlenség, őnekik is nagyon nehéz lesz a helyzetük, ha ugyanazokat az embereket szeretnék megtartani. A liberális pártok azonkívül, hogy győzelmi mámort és örömet nem okozhattak a saját híveiknek, föladták azokat az elveket, például az antikommunizmust, amelyek a választásokon nagyon komoly meghatározóik voltak. A liberális pártok keményebben voltak antibolsevisták, mint a keresztény nemzeti pártok, és a közönség, a választópolgárok így emlékeznek rájuk. A vidéki hangulat alapján mondom ezt, nem a budapesti hangulat alapján, de a szavazatok 80 százaléka mégis vidéken van. Tehát minden pártnak számolnia kell az ország helyzete miatti, de a pártok viselkedése miatti elégedetlenséggel. És ez, én magam is sajnálom, de jobbra tolja el a szavazókat, a választópolgárokat. Ha nem ismerném személy szerint Csurka István hajlandóságait és nézeteit, akkor még azt is mondanám, hogy ez az egész talán a választási felkészüléssel kapcsolatos fogás a részéről.

Beszélő: Nem lehetne inkább polarizálódásról beszélni? A baloldal is erősödik!

– De igen. Csak akik balra fordulnak vissza, azokat nem tudom, hova soroljam a ’90-es választásokon. Nem tudom, hogy akik majd a Szocialista Párt vagy egy másik baloldali képződmény felé fordulnak, ’90-ben kinek a szavazói voltak. Erős a gyanúm, hogy nagyobb részben az MDF-é, az MDF mutatott egy olyan befogadókészséget, olyan megbocsátó készséget, hogy rá szavazhattak. Aki elment, az nem Csurka miatt ment el. Tehát a Csurka-politika nem zavarja, nem fogja taszítani az MDF bázisát.

Beszélő: Csurkának jó szava szinte csak Pozsgayra és Szűrösre volt. Ők rendelkeznek azzal a magyarsági minimummal, amely az MDF-fel való együttműködés feltétele.

– Csurka választási megfontolásból fogalmaz így a programjában. Pozsgay és Szűrös nem jelent neki potenciális ellenfelet. Egyik személyiség sem fog tudni érzésem szerint komolyabb pártképződményt kialakítani, és komolyabb választási sikert elérni. Ha valami nemzeti kommunizmussal, keresztény kommunizmussal, szocializmussal vagy akármivel fog kísérletezni egy Szűrös Mátyás, azért az a bizonyos berlini, moszkvai követségi múlt mindenkit el fog gondolkoztatni. Ilyen nagy bakugrásokat azért egyből nem vesz be a közönség. Pozsgaynál megint más problémák vannak. Szerintem nem lesznek Csurkának potenciális szövetségesei, mert senkinek sem lesznek potenciális szövetségesei. Nem lesznek erősek.

Beszélő: Hogy lehet az, hogy a Csurka-kérdésben a Kisgazdapárt egyik frakciója sem foglalt állást?

– A Kisgazdapártnak nincs egyetlen irányzata sem, amelyik egyértelműen állást tudna foglalni. Mindenkinek számolnia kell azzal a kisgazda-radikalizmussal, amelyet Torgyán József ébresztett fel, de az MDF alapozott meg a lehetetlen kárpótlási törvénnyel. 1990-ben attól féltek, hogy a Kisgazdapárt már az önkormányzati választásokon nagy sikereket tud elérni egy eredményes kárpótlási törvény birtokában – ezért táncoltak vissza. Később rájöttek arra, hogy a kárpótlás nemcsak nagy erőt adhat a Kisgazdapártnak, hanem tönkre is teheti. Sajnos ez következett be. Ebben a helyzetben igen furcsa lenne, ha a Kisgazdapárt elkezdene a Csurka-kérdéssel foglalkozni, mert Csurka Istvánnak szerintem minden társadalmi elégedetlenséggel fűtött kisgazdapárti lelkes híve.

Beszélő: Figyelembe véve a fokozódó polarizálódást, elképzelhető-e, hogy a ’94-es választások után más koalíciós viszonyok jöjjenek létre?

– Én sokkal nagyobb veszélyt látok. Nevezetesen azt, hogy nem a mai ellenzék vagy a mai koalíció győzelme a tét, hanem (félve mondom ki) egy mérsékelt, bársonyos visszarendeződés. Nem arra gondolok, hogy az állampárt tér vissza; annak semmi nemzetközi alapja, támogatottsága nem lenne. De attól tartok, hogy a Magyar Szocialista Pártban, amelyben ma mintha a mérsékeltebb, az inkább szociáldemokrata beállítottságú emberek lennének többségben, mégis feléled a keményebb vonal, és ez a keményebb vonal a polarizálódásban eléggé vonzónak tudja mutatni magát.

Beszélő: Egy ilyen vonalnak aligha lennének koalíciós partnerei.

– Mégis felvetődik a mai koalíciós pártok és a mai ellenzéki pártok felelőssége. Az a szövetség, amelyik az ellenzéki kerekasztal idején létezett, már nem állhat vissza. Ahhoz legalább egy elbukott választás kellene, a visszarendeződés valamilyen mértéke, hogy újból egymásra találjon a mai liberális ellenzék és a mai keresztény nemzeti kormánypárt.

Beszélő: Köszönjük a beszélgetést.

• Belföld