Skip to main content

Rendőr-internacionalizmus

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Világ rendőrei, egyesüljetek!

up [Upor Péter]: Médiaháború


1992. szeptember 19. A Fekete Doboz Alapítvány operatőrét a Szabadság téri tüntetésen skinheadek inzultálják, s így csak rendőri védelem mellett tud forgatni. A Porubszky „Potyka” István által vezetett „nemzeti konzervatív gondolkodású fiatalok” a Fekete Doboz munkatársait egyebek között zsidóbérencnek és Soros-ügynöknek nevezik.

1992. szeptember 21. Az alapítványhoz bejelentés érkezik, hogy a skinheadek elhatározták, leszámolnak a Fekete Dobozzal. A BRFK a szerkesztőséghez rendőri védelmet rendel ki.

1992. szeptember22-e, 15óra.





Napirend előtti felszólalásában szeptember 21-én Boross Péter elmondta, a magyar rendőrség is alkalmaz kommandósokat: kommandósakció mentette meg egy kisgyerek életét Debrecenben, kommandósok fegyveres bűnözőket tettek ártalmatlanná az elmúlt hetekben.

Kommandósok Szabolcsban


Pedig említhetett volna más kommandósakciókat is. Például azt, amelynek ügyében május 26-án Iványi Gábor (SZDSZ) interpellált.

Interpellációjában a képviselő csak röviden utalhatott a történtekre, az eseményekről részletesebben lapunkban számolt be (még az interpelláció elhangzása előtt, április 18-i számunkban). „Végigverték néhány Vásárosnamény környéki falu cigánytelepét” – idéz Iványi Gábor egy helyszíni beszámolót. Az akciót a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőrfőkapitányság akcióalosztályának katonai terepszínű gyakorlóruhában megjelent különleges alakulatai hajtották végre, karöltve a helybeli rendőrökkel. „A vásárosnaményi rendőrkapitányságon valaki felvetette, hogy a gyér rendőri közterületi jelenlét megerősítése érdekében szervezzenek a környéken egy demonstratív látogatást.” „A helybeli rendőrök az előírásos öltözetben és felszereléssel, a kommandósok gyakorlóruhában, rohamkéssel, speciális bottal” indultak a bevetésre. Rózsa Tibornak, aki a házába betörő akciósoktól holmi házkutatási parancsot próbált kérni, a gyerekei szeme láttára kevertek le hatalmas pofont, majd tapintatból kivonszolták az udvarra, ott rugdalták össze. Tóth Elemérnét, húsz gyerek nagyanyját, egyik unokája szeme láttára megbotozták, a 19 éves Tóth Andrást hasra fektették, a hátán ugráltak, majd arra kényszerítették, hogy térden állva csókolommal köszöntse a falu rendőrét. A kerület országgyűlési képviselője a rossz közbiztonsággal magyarázza és helyesli a történteket. „Az aranyosapáti körzeti megbízott feleségét részeg fiatalemberek megerőszakolták saját lakásán. Igaz, nem cigányok voltak. Bár azoktól is kitelik ilyesmi.”

Vajon a pozsonyi rendőrkapitány vagy akár Meciar miniszterelnök mit vélelmez: a magyaroktól mi telik ki?

Csonttörés nem volt


Boross belügyminiszter mindenesetre a megrendült közbiztonságra hivatkozva igazolta a kommandósakciót. Az Iványi Gábor interpellációjára adott válaszában nem említette azt, amit most, a pozsonyi ügy kapcsán oktatólag elmondott: bűncselekmény esetén a bűnözőket, rendzavarás esetén a rendzavarókat kell elfogni, kiemelni a tömegből. Igaz, annak idején el sem ismerte, hogy tömeges büntetőakció történt.

Sérülések persze Vásárosnamény környékén is voltak. „Szomorú és lehangoló, hogy orvosi látleletek készültek hámhorzsolásokról, véraláfutásokról és olyan zúzódásos sérülésekről, amelyek nyolc napon belül gyógyulnak.” Azaz: nem történt semmi említésre méltó. A legfőbb ügyész egyenesen azzal utasította el Iványi Gábor bejelentését, hogy a sértettek nem tettek panaszt.

Ugyanilyen szellemben bagatellizálja az ügyet a pozsonyi sajtó egy része és a szlovák hivatalosság is. „A rendőrségi beavatkozás során egyetlen csonttörés nem esett” – írja a Národná Obroda. Stanislav Ryban belügyi szóvivő szerint „15 magyar állampolgárt szállítottak be a pozsonyi kórházakba, de közülük senki sem állította, hogy sérülését rendőri akció okozta volna”'. (A Beszélő kiemelése.)

Közös a rendőrnyelv, internacionalista. Érthető, ha a magyar rendőrség késve fogta fel, hogy most nem a jogszerűen intézkedő rendőrség meg a javíthatatlan rendzavarók összecsapásáról van szó, nem is a testvéri Cseh–Szlovákia rendőrségének törvényes fellépéséről, hanem brutális akcióról a magyarság ellen.

E nyelvtanulási késedelmesség nyomán a IX. kerületi rendőrkapitány, a Pozsonyba küldött magyar rendőri egységek vezetője azt jelentette – lásd MTI szeptember 17. –, „hogy a szlovák rendőrök valamennyi beavatkozását a magyar szurkolók provokálták ki”. Suha György rendőrségi szóvivő nem kérdőjelezi meg ezt a jelentést, szót sem ejt rendőri erőszakról, sőt a jelentésnek azt a további – igazságos szigort sugalló – mondatát idézi, miszerint „a szlovák rendőrök a legkisebb magyar rendbontást is megtorolták”. Holott a szeptember 17-i reggeli Kurírban már látható, miként rohamoznak a kommandósok, és hogy vonszolják a rendőrök a szurkolót a földön.

Egy szív, egy vizsgálat

A balhét valószínűleg a Pozsonyban járt rendőri egység vezetőjének kell majd elvinnie, bár jelenleg még folyik a vizsgálat, láthatta-e onnan, ahol tartózkodott, hogy a szlovák rendőrség akciója mégsem volt jogszerű. Pedig nem látnia, hanem éreznie kellett volna: Aranyosapátiban a kommandósok fellépése jogszerű volt, az Újpest–Fradi-meccs után, szeptember 2-án a civil ruhás rendőrök lövöldözése ugyancsak jogszerű volt, a pozsonyi rendőröké azonban ezúttal nem volt jogszerű. A belügyminiszter mindenesetre megelőlegezte a vizsgálat eredményét, és kijelentette, hogy a rendőrség hibát követett el, és „az országos rendőr-főkapitány az ezzel kapcsolatos személyes konzekvenciákat levonja”. Tudjuk, a belügyminiszternek nincs rendőrségi ügyekben közvetlen intézkedési joga, ezt hangsúlyozta Boross Péter akkor is, amikor Iványi a vásárosnaményi rendőrkapitány felelősségének kivizsgálását sürgette. Még szerencse, hogy az országos főkapitány szíve egy ütemre dobban a miniszterével: a pozsonyi ügyben ő is szükségesnek látta a vizsgálatot, a vásárosnaményi ügyben ő se látta szükségesnek.

Emberevők és más vadak


Érdekes kérdés, vajon a felelősségre vonás kiterjed-e Túrós András tábornokra is. Hiszen a közrendvédelem vezetője szeptember 14-én, hétfőn Pozsonyban tartózkodott. Éppen akkor volt ott, amikor a magyar rendőrdelegáció egyeztette a szükséges biztonsági intézkedéseket a pozsonyi rendőrséggel, és bemutatta a Fradi-szurkolók rendzavarásairól készült rendőrségi videofelvételeket. Suha György tájékoztatása szerint maga a tábornok is felhívta a figyelmet a várható veszélyekre (MTI, szeptember 17.).

Ismerjük a rendőrmítoszok természetét. A kínaiakat ki kell utasítani, hisz Amszterdamban is a kínai maffia tartja a kezében a kábítószer-kereskedelmet. Jó ok ez arra, hogy” a vágott szemű fehérnemű-kereskedőket fokozott ellenőrzésnek vessék alá. Kerepestarcsán leharapott fület találtak. Bár fületlen fej nem került hozzá, a hír elég ahhoz, hogy sejtesse, a táborban fogva tartott afrikaiak voltaképpen emberevők, jól teszi a rendőrség, na ketrecben őrzi őket.

A fékezhetetlen Fradi-szurkolók a rendőri képzeletben könnyen veszedelmes vadmagyarokká alakulnak át, hiszen a szlovák rendőrök minden bizonnyal éppúgy hajlamosak az etnikai mítoszok befogadására, mint magyar, román, német vagy amerikai kollégáik. Sőt! – tehetnénk hozzá saját etnikai mítoszaink jegyében… Túrós tábornok tehát joggal tarthatna a vizsgálat kiterjesztésétől.

Jó ez valakinek?

Hacsak… Hacsak nem gondolunk bele, hogy ez a pozsonyi futballincidens nem is jött olyan rosszul. Sem Szlovákiában, sem itthon. Meciar nyomban felfigyelt rá, hogy a történtekről beszámoló sajtót Prágából irányították, a magyar propagandának pedig egyéb célja sincs, mint hogy az önállósodó Szlovákiát az európai közvélemény előtt lejárassa.

Itthon pedig? Bős ügyében a szlovák kormány a jogsértő C változat megvalósítására készül. A Fradi-szurkolók tömegét azonban a mai sanyarú időkben kevéssé érdeklik az évek múlva jelentkező környezeti károk. Az ütlegekből viszont – bármit beszélnek a parlamentben a kormánypárti szónokok is a nacionalizmus veszélyeiről – megtanulhatják, milyen a szlovák. Az öntudatukban megsértettek pedig, fradisták és nem fradisták, özönleni fognak a nemzeti erők tüntetésére.

Nem jött hát olyan rosszul ez a pozsonyi kommandósakció. Ahogy nem jött rosszul – le kell egyszer írni, hiszen annak idején mindenki suttogta, mondta, mindkét oldalon – a marosvásárhelyi pogrom sem a nemzeti jelszavakat nyűvő pártoknak 1990 márciusában, néhány nappal a választások előtt.

Iszonyat volna, ha efféle kombináció valakiknek egyszer az események előtt jutna eszébe…









































Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon