lt [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

„Csurka, Zacsek, Solt…” „Csurkának, Soltnak egy a hangja” – ordítottak a kormánypárt-közeli címek az elmúlt napokban. Szűrös Mátyás, akit hírhedt dolgozatában kifejezett elismerésével egy kicsit kompromittált Csurka István, a Népszabadságban nyilatkozott szeptember 3-án: „A problémák felvetésének ez a módja káros. Ezen az alapon nem tudok elképzelni együttműködést Csurkával. (…) Ugyanakkor az a véleményem, hogy az igazi hazafias hangoknak nagyobb teret kellene kapniuk például a sajtóban. Ez iránt az utóbbi időben mintha a Népszabadság sem mutatna elég érdeklődést, a Beszélőben pedig a másik véglet jelent meg. »Magyaristáknak« nevezték, gúnyolták a Magyarok Világtalálkozójának résztvevőit.”

A Beszélő szerkesztői csak hüledeznek. Alig hinnénk, hogy pl. Bencsik András, a Pesti Hírlap főszerkesztője vagy Szűrös Mátyás ne olvasták volna el a szélsőségesnek nyilvánított Beszélő-cikkeket, hogy ne lennének képesek észrevenni a különbséget Csurka Magyar Fórumának mondanivalója, stílusa és a mienk között. Ha akarnák, ne tudnák érzékelni, hogy pl. a „dr. Antall felelőssége” c. cikkünk kritikusan elemzi ugyan a miniszterelnök politikáját, de semmiféle saját politikai programot nem hirdet, nem akar mozgósítani senkit, mint Csurka? Hogy A magyaristák című tudósítás azon szomorkodott, hogy a Magyarok Világtalálkozójának küldöttei rámenős kormányhivatalnoki vezénylésnek estek áldozatul, s ki sem derülhetett, mi mindent gondolnának ők maguk a Magyarok Világszövetségének funkcióiról?

Sajnos, a Beszélő távolról sem tökéletes. De azért a fenti félreértések aligha származnak azokból a hiányosságokból, sutaságokból és aránytalanságokból, amelyeket mindeddig nem tudtunk kiküszöbölni. Ezek nem egészen jóhiszemű politikai manőverek annak érdekében, hogy a Szabad Demokraták Szövetségét riválisai kiszorítsák a bűvös középből, amit minden komoly politikai erő magának szeretne megszerezni. Ismerjük Antall miniszterelnök erőfeszítéseit, hogy a kormányt politikai centrumnak állítsa be (valamint a Pesti Hírlapéit, hogy a kormány lapja legyen), s Szűrös Mátyás is megerősíti igényét a centrumhelyzetre az említett interjúban: „A jelenlegi történelmi szakaszban az a helyes álláspont a demokratikus baloldali párt részéről, ha arculatát megőrzi, kiteljesíti, és nagyjából egyenlő távolságot tart a konzervatívok és a liberálisok között.”

A középhelyzet elfoglalásának legegyszerűbb, ámbár nem a leglovagiasabb módja, ha erőteljes rúgásokkal eltávolítjuk azt, aki utunkban áll. Kirugdossuk a szélre, puszta propagandával. Vagyis akármiről, ami a fenti okból kényelmetlen, kijelentjük és hajtogatjuk jó hangosan, hogy szélsőséges.

Ennek a taktikának esik áldozatul a Beszélő (is), mint a szabad demokraták hetilapja.

Nyájas Olvasó, ne dőlj be az egyszerű propagandának!

Persze vannak azért problémáink, melyekről nem ártana beszélni. A szabad demokraták lapja-e a Beszélő? Igen is, meg nem is. Főleg szabad demokraták, a szabad demokratákkal rokonszenvezők, valamint a szabad demokraták ádáz ellenfelei olvasnak bennünket, főszerkesztőnk s két szerkesztőnk ott ül az SZDSZ parlamenti frakciójában, s munkatársaink alighanem mind az SZDSZ-re szavaznak. Ámde a Beszélő nem szócsöve és propagandistája a pártnak vagy valamelyik platformjának. Mivel nem kis erőfeszítéssel (és nem feltétlen sikerrel) igyekeztünk megőrizni az illegális folyóirat hagyományait, arra törekszünk, hogy tárgyilagosan és árnyaltan elemezzük a politika, a társadalom és a gazdaság eseményeit, persze olyan politikai és morális értékrend alapján, amiből hajdan az SZDSZ kinőtt. A párthoz való kötődés és a tárgyilagos elemzés igénye végül is csak egy fura önkorlátozással oldható fel: a Beszélő, a szabad demokraták hetilapja alig vonja be elemzései körébe magát az SZDSZ-t, ahogy mondjuk a sebészek sem operálják családtagjaikat, a pedagógusok sem szívesen tanítják osztályukban a saját gyereküket.

Örömmel látjuk szerzőként az összes SZDSZ-politikust és -szakértőt, aki politikai, társadalmi és gazdasági elemzést ad a lapnak, de közlünk velük vitatkozó írást is, ha kapunk, s ha megfelelő színvonalú.

Az SZDSZ jelentős politikai párt, s a Beszélő-munkatársak mind szeretnék még jelentősebbnek, erősebbnek látni, mert az a véleményük, hogy a magyar társadalom nyerne az SZDSZ sikerével. De azért a Beszélő szerkesztői és munkatársai számos kérdésben vitatkoznának SZDSZ-politikusokkal és szakértőkkel. Nem teszik, nagyon ritkán teszik, mert túlságosan közel vannak ahhoz, hogy ezek a viták ne váljanak részeivé a párton belüli pozícióharcoknak. Ezért aztán a tárgyilagosságra törekvő Beszélő súlyosan aránytalan: sokkal kevesebbet foglalkozik az SZDSZ-szel, mint amennyit a párt politikai súlyánál fogva foglalkoznia kellene, s mint amennyit a mértékadó sajtó foglalkozik vele. Ezt az árat fizeti a Beszélő ebben az egyszeri politikai átmenetben, amikor a hajdani elemző folyóiratból politikai szereplővé vált, hogy megőrizze ezt a hajdani folyóiratot is addig, amikor már az új politikai berendezkedés stabilizálódván szerepzavar nélkül élhet tovább. Nem ez az egyetlen nyaktörő, kockázatos vállalkozás ebben az átmenetben, és kimenetele korántsem bizonyos.

• Belföld