Skip to main content

Érdekegyeztetés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Van nekünk egy Érdekegyeztető Tanácsunk (ÉT), ahol – minden pénteken – egy asztalhoz ülnek a munkavállalók, a munkaadók és a kormány képviselői. Egyeztetni az érdekeket, mielőtt a kormány lép, hogy elkerüljük a társadalmi konfliktusokat. A taxisblokád forró pillanatait például egy rendkívüli ÉT hűtötte le, talán emlékszik az Olvasó, azt a televízió is közvetítette.

Az ÉT megállapodásai kötelezik a feleket: a munkaadókat, a szakszervezeteket és a kormányt. A szakszervezetek nem indíthatnak támadást olyan kormány- vagy munkaadói intézkedés ellen, amit az ÉT-n jóváhagytak, s a kormány – többek között – nem terjeszthet a parlament elé olyan törvényt, ami ellentmond az ÉT-n kötött megállapodásnak.

Az érdekegyeztetés nálunk azonban kicsit sajátosan működik. Az idei nyugdíj-megállapítási szabályok parlamenti vitája során például a kormány támogatott olyan indítványt, amit az ÉT elvetett, ÉT elé vitt törvénytervezetet akkor, amikor már benyújtotta a parlamentnek.

Történetesen ez a helyzet a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló, jó másfél éve esedékes s végre megszületett törvényjavaslattal. A kormány, a törvényhozás januári döntésének megfelelően, külön önkormányzatot javasol az egészségügyi ellátást finanszírozó egészségbiztosítás és a pénzellátásokat magába foglaló nyugdíjbiztosító élére. Az említett januári országgyűlési határozat szorításában a kormánynak nem volt érkezése egyeztetni. A törvény nem került ugyan a Ház napirendjére, csak a képviselők asztalára, de oda igen, vagyis benyújtatott. Utána jött az ÉT, s a szakszervezetek egy, osztatlan tb-önkormányzat mellett foglaltak állást. Így aztán a népjóléti miniszter a parlamenti vita expozéjában ajánlotta a képviselők figyelmébe, hogy a kormány saját tervezetével ellentétes koncepciót is támogat. Az érdekegyeztetés ezúttal olyan jól sikerült, hogy valóságos csoda kellene ahhoz, hogy a konfliktus elmaradjon. Vagy a törvényhozást, vagy az ÉT-t a kormány kénytelen megsérteni.

Az ÉT-vel azonban, úgy látszik, a kormány mindig bajba kerül. Az MSZOSZ nevezetes általános sztrájkfelhívási fenyegetőzése nyomán született ott egy furcsa megegyezés: az MSZOSZ visszavonulót fújt egy 5 milliárdos rendkívüli szociális segélykeret ellenében, amelyet a költségvetésből osztanak szét a kisnyugdíjasok és a gyerekes családok között az energiahordozók drasztikus áremelésének ellentételezésére. Az első összegeket augusztusban a kedvezményezettek meg is kapták, a második részlet októberben esedékes. Csakhogy, mint utóbb kiderült, a kormánynak nincs pénze erre az ötmilliárdos kötelezettségvállalásra. Ehhez előbb el kell fogadtatni a parlamenttel az 1990-es és az idei első félévi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolót. Reméljük, elfogadható.

S reméljük, az ÉT, a kormány, a törvényhozók jól tudják: az energiaszámlák jövőre nem lesznek alacsonyabbak, mint ebben a félévben, tízmilliárdot valahonnan elő kell majd teremteni…












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon