Skip to main content

Technikai szünet?

Vissza a főcikkhez →


1974-ben kormányrendelet szabályozza a televíziót. Eszerint a rádió, a televízió és az MTI kormányfelügyelet alatt állnak: a kormányt illeti a kinevezések és a működési-szervezeti szabályzatok (SZMSZ) elfogadásának joga. A ’74-es kormányrendelet persze csak papír volt, fügefalevél, hiszen a felsorolt műintézeteket – mint mindent – az MSZMP politikai bizottsága, illetve a KB-apparátus ellenőrizte jó szorosan.

– A kormányfelügyelet csak 1989 végén került előtérbe, amikor is Pozsgay Imrét, mint államminisztert hatalmazta fel a Németh-kormány a felügyeleti jogkör gyakorlásával. (A csalafintaságról, hogy az államminiszter egyszersmind köztársaságielnök-jelölt, MSZP elnökségi tag és választási kampányfőnök is volt, most ne essék szó.)

– Pozsgay Imre 15 fős kuratóriumot bíz meg a tévé irányításával (megfelelő kormányrendelet-módosítás kíséretében). Hét tagot maga az államminiszter nevez ki. Mivel ez nem felel meg a háromoldalú tárgyalásokon elfogadott, a tévé pártatlanságára vonatkozó megállapodásnak, a kuratóriumban az SZDSZ és a Fidesz nem vesz részt.

Ugyanezen kormányrendelet-módosítás alapján elnökséget nevez ki a kormány a tévé élére, melynek tagja Pálfy G. István, az MDF és Pozsgay közös bizalmi embere. Az elnök – Nemeskürty István – első intézkedéseképpen Pálfy G.-t bízza meg a Híradó és a Hét vezetésével. (Ezt nevezi a köznyelv tévépuccsnak.)

– Az új parlament összeülésének napján, 1990. május 2-án Németh Miklós (mint hajdanán II. József) eltörölte saját korábbi módosításait, Pozsgayt, kuratóriumot, elnökséget, és visszaállította az eredeti 1974-es kormányrendeletet.

– Az ún. „nemzeti média” szabályozására szolgáló három alkotmányos (2/3-os) törvény (frekvencia, média, kinevezés) közül egyet, a kinevezési törvényt július 30-án elfogadta a parlament. Eszerint a rádió, a televízió és az MTI vezetőjét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki (és váltja le).

A frekvenciatörvény és a médiatörvény mindmáig nincs meg.

– Augusztus 13-án Antall József miniszterelnök rövid rendeletet bocsát ki, hatálytalanítja az 1974-es kormányrendelet kinevezési paragrafusát.

Az Antall javaslatára Göncz által kinevezett új tévéelnök, Hankiss Elemér bejelenti, hogy a tévé két csatornáján két műsort szándékozik indítani, s két teljhatalmú intendánst nevez ki a két műsorhoz. Hozzálátnak a szervezet átalakításához, új működési rendszer kialakításához. A Pálfy G.-monopóliumokhoz nem nyúlnak, bár a Híradó szakmai és közvéleménybotrányt kavar a taxisblokád idején produkált elfogult és egyoldalú tájékoztatással. Kónya Imre MDF-es frakcióvezető a keverőasztalnál ellenőrzi a műsort.

– A tévé elnöke a képernyőről szól az országhoz: pénz híján nem lesz műsor. A költségvetésben a tevére szánt pénzt mégis drasztikusan csökkenti a kormányjavaslat, a parlamenti többség ezt megszavazza.

– A parlament kulturális bizottsága (MDF-többség: Csurka, szegény Csengey) kötelezi Hankiss Elemért, hogy ne érvényesítsen semmiféle koncepciót a tévében addig, amíg nincs médiatörvény. Ettől függetlenül az új szervezet felállítása – állandó belső viharok közepette – folyik, Vitray Tamás bejelenti, hogy május 6-tól indul az egész napos 2. csatorna. Ennek jegyében emelik a tévé-előfizetés díját is. Hankiss folyamatosan tárgyal a kormánnyal pótpénzért.

– Április végén Antall József levelet intéz Hankisshoz és Gombár Csabához, amelyben figyelmezteti őket az 1974-es kormányrendeletre: a rádió és a tévé kormányfelügyelet alatt állnak, a kormány igényt tart arra, hogy a szervezeti és működési változtatásokat előzetesen jóváhagyja. (Az MTI csak később kapja meg ugyanezt a levelet.)

– Jólértesült körök szerint a levél időzítése összefügg Gombár Csaba korábbi ígéretével: április 30-án intendánsokat nevez ki a rádióban.

Haraszti Miklós interpellál a miniszterelnökhöz: a levél sérti a média függetlenségének alkotmányos elvét.

Antall József válaszában a ’74-es rendelet alkalmazását a törvényesség egyetlen lehetőségének minősíti, s többek között ezt mondja: „igen sajátos helyzetet eredményezne például az, ha a szabályzatnak azt a részét sem alkalmaznánk, hogy a rádió és a tévé működéséhez szükséges adóhálózatról a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter gondoskodik.” Ez a megjegyzés mintegy igazolja az érdekeltek gyanakvását: az említett minisztériumhoz tartozó Műsorszóró Vállalat az önállóskodó tévé megzabolázására emelte a szolgáltatás díját hatszorosára. Hankiss tárgyalásai eredménytelenek, az árat a tévé nem tudja kifizetni.

– Május 6-án indul a Tv2, de a Műsorszóró nem sugározza, a képernyő sötét.

– Május 7-én a Tv2 intendánsa, Vitray Tamás lemond, Hankiss a lemondást nem fogadja el.


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon