Skip to main content

Tessék mondani, mi az a tüntetés?

Vissza a főcikkhez →


Balogh János, a Budapesti Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi főnöke határozottan állítja, hogy egyetlen demonstrációról, tüntetésről sem érkezett előzetesen bejelentés a rendőrségre. Tüntetés, demonstráció nem is volt, csak ünnepi megemlékezés. Ilyent viszont több százat is jelentettek előre. Többek között a Szabadság térre.

Az Új Magyarország március 13-i, pénteki számában ezt olvastuk a március 15-i fővárosi ünnepségekről: „Az ’56-os Forradalmi Nemzeti Szövetség több csatlakozott társadalmi szervezettel nemzeti nagygyűlésre hívja a polgárokat délután 1 órára a Szabadság térre, ahol tiltakozó megemlékezést tartanak a »Szabad Sajtó« napja alkalmából.” S Márton András, az ’56-os Nemzeti Szövetség elnöke a március 20-i Új Magyarországban ezt írja: „A sajtót 1992. március 10-től telefaxon folyamatosan tájékoztattuk… a Szabadság téri nagygyűlésünk mondandóját magába foglaló gondolatok, mint jelszavak közlésével.”

Tehát tiltakozó megemlékezés, nemzeti nagygyűlés, a sajtónak előre megküldött jelszavak…

Tisztelettel érdeklődünk Balogh Jánostól: akkor mi a tüntetés?








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon