Skip to main content

F. H. [F. Havas Gábor]

Vissza a főcikkhez →


Március 15-e alkalmából az ország számos településén nyújtottak át kitüntetéseket az 1956-os forradalom egykori hőseinek. Székesfehérvárott dr. Boross Péter belügyminiszter, a többi helyen általában a köztársasági megbízottak adták át az ’56-os emlékérmeket és emléklapokat, ezzel is hangsúlyozva, hogy a kormány milyen fontosnak tartja az ’56-os érdemek elismerését, az erkölcsi elégtétel gesztusát. Kár, hogy az ünnepi szónoklatokba néhol ’48 és ’56 tradícióihoz méltatlan, a demokrácia szellemétől idegen, disszonáns hangok keveredtek.

Nagykanizsán Bertók Balázs, a POFOSZ helyi szervezetének tagja ünnepi beszédében például kifejtette: „…megalázott, megcsonkított, gyűlölködő ellenségtől körülvett kis ország vagyunk, olyan belső ellenzékkel, amely valójában ellenség.”

Dunaújvárosban dr. Bogdán Emil MDF-es országgyűlési képviselő pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel most „jogászi csűrés-csavarással megakadályozták az 1956-os bűnösök felelősségre vonását, a harminchat évvel ezelőtt kezdődött harc nem érhet véget”.






Megjelent: Beszélő hetilap, 13. szám, Évfolyam 4, Szám 13


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon