Skip to main content

Ököl–jog–államiság

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Domján Mihály 69 éves ferencvárosi lakos a jelző nélküli Szociáldemokrata Párt jelöltje február 3-án házról házra járt a kerületben, hogy ajánlócédulákat gyűjtsön. Így jutott el a Hőgyes Endre utca 15/a egyik földszinti lakásába. Beszámolója szerint békésen beszélgettek a háziasszonnyal, amikor „Mit keres maga itt?” felkiáltással hívatlanul berontott az ugyancsak a házban lakó Derdák László és rövid szóváltás után kipenderítette a lakásból. „Itt nem lesz semmiféle cédulagyűjtés!” Domján az udvaron segítségért kiáltott. Derdák az előkerülő érdeklődők füle hallatára közölte Domjánnal, hogy ő belügyes, s ha nem takarodik el nagyon gyorsan, keresztüllövi. Domján az első ijedtség múltán kihívta a rendőröket.

Felkerestük Derdák Lászlót, aki egy pillanatig sem tagadta, hogy kidobta Domjánt. Sőt hozzátette: „Ha fiatalabb lenne, fel is pofoztam volna. Hogy önbíráskodás? Jártam már ilyen ügyekben a bíróságon, és mindig kiderült, hogy igazam volt. Elvégre felszólítottam, hogy igazolja magát, s nem tette meg. Persze, hogy kidobom. Milyen modor ez?”

Érdeklődtünk a ház lakóitól: azt állítják, nem tudnak semmit. Többször hívtuk a rendőrséget is: eleinte ők sem akartak tudni semmiről. Nyomatékosabb érdeklődésünkre közölték, hogy a IX. kerületi kapitányság eljárást indít.

Meglátjuk!








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon