Skip to main content

Beszélő hetilap, 5. szám, Évfolyam 2, Szám 5

– Laki –: Dichtung und Wahrheit

Bauer Tamás: Saját mércét!

Még egyszer a Botha–SZDSZ találkozóról

: A nagy műtét

Kis János: Munkásököl vasököl

Tamás Gáspár Miklós: Weimar!

Veres Péter László: Még Spanyolországban is?

Kormánypárt és hírközlés

Pelle János: A Conducator zsidai

Wojciech Maziarski: Love story

Solt Ottilia: Kié a gyerek?

A családjogi törvény módosításához

Vági Gábor: Önkormányzati választék

Mészáros István: Törvény a vallásszabadságról – és akiknek nem tetszik

F. Havas Gábor: A belső elhárítás belső szemmel

Beszélgetések Bajcsi István volt állambiztonsági tiszttel – I. rész: A hálózat

Révész Sándor: A nevelőotthon és a rendőrség

IV. Futás a szekér után

Fényi Tibor: Foglalkozzunk-e még menekültekkel?

Kemény István: Demográfiai levél

Kornai János: Levél Tamás Gáspár Miklós országgyűlési képviselőnek

(pap) [Papp Emília]: Kapóra jön a szállodavállalatoknak

Laki Mihály: A magyar ipar jövőjéről

bauer: Kell-e nekünk Suzuki?

Barcsi János: Szerb szervezetek

Eörsi János: A félig megtört tabu

Morvay Beáta: A gyermekvédelem teszi a dolgát

Péterffy Ágoston: Akár lesz, akár nem

F. H. [F. Havas Gábor]: Ököl–jog–államiság

Barna Imre: Kanalak a raktárban

Zwickl András: Földalatti művészet az Aczélkorszakban

: Álmodozunk a világról…

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon