Skip to main content

Dichtung und Wahrheit

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Már bánom, hogy előítéleteim rabjaként (SZOT-rendezvényre nem járunk!) elkerültem az Országház teret január 29-én. Ha saját szememmel látom, fülemmel hallom, talán eldönthetném, mi is történt ott.

Most ugyanis, a rádióra és az újságokra hagyatkozva, zavarban vagyok. Már azt sem tudom, hányan voltak ott. Szilágyi Sándor a Szabad Európa Rádióban tízezer emberről beszélt, a budapesti rádió mintegy harmincezerről. A televíziót nézve az volt a benyomásom, Szilágyi egy kicsit alábecsülte a tüntetők számát, de hát tudjuk, a kamerát sokféle módon lehet beállítani.

Az igazi kérdés, mit is kiabáltak a tüntetők, először a Kossuth téren, majd az a bizonyos pár száz fős csoport a televízió előtt. A Magyar Nemzet újságírója, majd cikke nyomán a SZOT szóvivője antikommunista és antiszemita jelszavakat vélt hallani („kihozzuk a zsidókat!”). A Beszélő tudósítója mindezt nem hallotta: a „gyertek ki!” zúgott a pár száz torokból összevissza, az emberek izgatottak voltak, de igazából nem akartak semmit – írja S. O. A Magyar Nemzet úgy tudja, hogy egy magát Keresztény Nemzeti Uniónak nevező tömörülés emberei kiabálták a szélsőjobboldali jelszavakat, a Beszélő pedig láthatóan spontán elégedetlenkedők megmozdulásán vett részt: „Nem voltak megfogalmazható követelések.”

Miközben tanácstalan vagyok a tényeket illetően, nem tudom elhessenteni azt a félelmemet, hogy a pártállam lebontásáért évtizedek óta oly derekasan harcoló barátaim nem, vagy csak vonakodva akarják felismerni, hogy megjelentek, szerveződnek a magyar közéletben a populista-fasisztoid szélsőségesek. Ha ők voltak a téren, márpedig ezt nem zárhatjuk ki, akkor ebben az esetben nem tudom elfogadni a Beszélő rutinszerű rendőrellenes kitételeit: „A rendőrök mint jól dresszírozott fiúosztály a tornateremben, sorfallá fejlődtek a kapu előtt, védték a stratégiai fontosságú objektumot. Mitől is? Kitől is?”

Ha – ismétlem, tegyük fel – jobboldali szélsőségesek voltak a téren, akik jogellenesen tüntettek, akkor jó, hogy ott voltak a rendőrök. És nem jó, hogy nem állították elő az alkotmányellenes jelszavakat kiabálókat. És akkor az sem jó, hogy az SZDSZ parlamenti képviselői nem követeltek vizsgálatot az ügyben. Ezzel jelezhették volna, az SZDSZ tudja, mi a különbség a nép és a csőcselék között, hogy ez a párt azon van, hogy ne legyen az utóbbiaké az utca a Magyar Köztársaságban. Ezzel jelezték volna, jobbra is meghúzzuk a határt, akkor is, ha ez szavazatokba kerül az egyre inkább jobbra csúszó magyar politikai életben.

Persze mindez csak akkor áll, ha egyesek tényleg nem hallucináltak január 29-én délután a televízió előtt.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon