Skip to main content

Kérdések a művelődési miniszterhez a hitoktatás tárgyában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Miniszter Úr!

Arról értesültünk a sajtóból, hogy Miniszter Úr döntést hozott az iskolai hitoktatás bevezetésére az 1990/91-es tanévre.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete alapelveinek megfelelően támogatjuk a tanulóifjúságnak azt a jogát, hogy a többi tanuló jogait, érdekeit nem sértve szervezett vallásoktatásban részesüljön.

Mint gyakorló pedagógusok érdekképviseleti testülete, kérjük Önt, hogy a sajtó útján is tájékoztasson bennünket e tárgyban a következő – eddig nyilvánosan nem tisztázott kérdésekben:

– Az iskolákra háruló, a hitoktatásból eredő költségek fedezeteként kiegészítő forrást biztosít-e a kormányzat? (Megjegyezzük, hogy a dologi kiadásokra az érvényes költségvetés semmiféle inflációkövető forrást nem tervezett, sok iskola vészesen elszegényedett.)

– Miért tartja szükségesnek a hitoktatást igazoló bizonyítványi bejegyezést? Miért szükséges erről állami igazolást adni akkor, amikor az egyházak ezt maguk is megtehetik anélkül, hogy a tanuló személyiségi jogai bármiképp sérelmet szenvednének?

– A hitoktatás ilyen mértékű integrálása az iskolarendszerbe nem mond-e ellent az állam és egyház szétválása elvének akkor, amikor a hitoktató úgy teljes jogú tagja a tantestületnek, hogy függelme és bérezése az egyházaktól való?

– Kellő mértékben részt vesznek-e a Miniszter Úr szerint a pedagógusok szakmai és érdek-képviseleti szervei e kérdések tisztázásában?

Tisztelettel várjuk válaszát.

Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete
Ügyvivő Testülete

Budapest, 1990. június 20.























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon