Skip to main content

Rosszkedvünk tele

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Pete Péter és Oblath Gábor vitája a részleteket tekintve természetesen a szakfolyóiratokba illenék. Minthogy azonban vérre menően fontos dolgokról van szó (a közkiadásokról, tehát az iskoláról, a rendőrségről, a gyedről), Oblath Gábor egyik sarkalatos tételét nem tudom szó nélkül hagyni. Oblath azt írja: „A múltbeli folyamatok értelmezését illetően állítható, hogy a Magyarországon megkezdődött gazdasági növekedést nem a költségvetési hiány generálta”, amiből pedig az következik – némi leegyszerűsítéssel persze –, hogy a magyar gazdaság bajainak orvoslását nem a közkiadások lefaragásával kell kezdeni.

Oblath cikkében található egy hosszabb, számokkal megtűzdelt okfejtés arról, hogy a deficitet terhelő kamatfizetések tavaly is, idén is, jövőre is jobbára külföldre kerülnek, illetve a hitelezők infláció miatti veszteségét kompenzálják, s ennyiben a növekedéshez való hozzájárulásuk gyakorlatilag zéró. Ez persze mind igaz. Csak éppen arról nem történik említés, hogy a költségvetés nem akkor „generál” növekedést, amikor tartozást törleszt, hanem akkor, amikor bevételeit meghaladóan költekezik. Tehát nem idén, hanem 1993-ban, 1992-ben vagy még korábban. Tény, hogy a költségvetés elsődleges egyenlege (tehát a kamatok és tőketörlesztés nélküli büdzsé) idén már többletet mutat, és ez lesz a helyzet jövőre is. Mégsincs más megoldás, mint a kiadások további csökkentése. Sajnos az élet már csak ilyen: egész nyáron vidáman hegedültünk – mint a lafontaine-i mesékben a tücsök – és télen jönnek a bajok. Pedig most már nem is hegedülünk.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon