A Beszélő novemberi számában [Süketek párbeszéde] Kertész Péter a Kínos ügy... c. kötetében megfogalmazott téves állítását némileg visszafogottabb formában, de lényegét tekintve megismétli: „Eötvös Pál, 2011-ben leköszönt MÚOSZ-elnök (...) letöröltette vagy maga törölte le [a MÚOSZ honlapjáról a Kecskési Tollas-üggyel kapcsolatos] szövegeit”.

Kertész Péter sajnos az érveimmel a legcsekélyebb mértékben sem foglalkozik. Nem vesz tudomást arról sem, hogy élesen elítéltem azt az eljárást, melynek eredményeként Tollas Tibor Eötvös Pál elnöksége alatt és többek között Kende Péter közreműködésével a MÚOSZ tiszteletbeli tagja lett. Arról sem vesz tudomást, hogy a tiszteletbeli tagsággal kapcsolatos tisztázó vitát nyomatékosan hiányoltam.

Kedves Dezső!

Szomorúan olvastam a Beszélő 2003/ 12. számában a Ne mán, Mr. Dunkelstein! (A serdültebb ifjúság védelmében) című írásodat, mert több szempontból is riasztó az, amit írsz, és ahogyan írod, s tudom (mert mondták), nem csak számomra.

Dolgozatodban, az általam főszerkesztőként jegyzett Bárka című folyóirat 2003/2.

Érdekes írásába (A Nagy Terv, avagy kik azok a kommunisták) egy kisebb hiba csúszott. Ezt írja: „Kelet-Európa újkori és korabeli kortárs történetének két generáción át leghatásosabb angol politikus-történésze, az idősebb Seton-Watson szintén 1953-ban adta ki a témára vonatkozó alapművét.” Ezt a könyvet nem az idősebb Seton-Watson (R. W. Seton-Watson), hanem fia, Hugh Seton-Watson írta. A cím sem egészen helyes: Nem „historycal”, hanem „historical”.

Eva S. Balogh PhD. (Yale '74), History Department

Érdeklődéssel olvastam Meszerics Tamás „A politikai manipuláció és a mögöttes normák” című tanulmányát (Beszélő, 2003. november). Sajnos a 21. oldalon súlyos tévedést fedeztem fel. A szerző i. e. 100 körülre datálja ifjabb Plinius egyik levelét. Ifjabb Plinius i. sz. 62-ben született és i. sz. 113 körül halt meg, tehát a kérdéses epistola i. sz.

Kun István publicistához méltó sistergéssel ostorozza „megcsontosodottan ráérő közigazgatásunkat” (A tizenkilencedik esélye. Beszélő, 2003. szeptember), és hasonlóképp vehemensen elemzi a tervezett közigazgatási reform lépéseit.

Végkövetkeztetésével, jelesül azzal, hogy ez a reform nem az a reform, egyet lehet érteni. Abban is van némi igazság, hogy ezen a tervezeten kár is lenne hosszabban gondolkodni, hiszen teljes körű elfogadásának nincs esélye. Nem csak az acsarkodó közélet miatt, hanem azért is, mert a lehető legcsekélyebb mértékű szakmai egyetértés sincs mögötte.

Bodó Balázs a Beszélő szeptemberi számában hosszú cikkben bírálja a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének (MTE) az úgynevezett mély (deep) linkelés gyakorlatával kapcsolatban, 2002 decemberében kiadott állásfoglalását.

Lapjuk 2003. áprilisi számában jelent meg Szilágyi Sándor Megáll az idő… című írása, amelyben a szerző személyemmel kapcsolatos állítása nem felel meg a valóságnak. Azt írja: „saját igazgatója megtiltotta, hogy múzeumban kiállítsa a Fényképtár anyagát, mondván: a fotó nem műtárgy.”

A szerző állítását cáfolja, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának anyagából 2001.

„Jóllehet a relígiók históriája nem egyéb, mint az emberi gyarlóságnak és gonoszságnak tükre, melybe a józan soha nem tekinthet elszomorodás nélkül; de csakugyan mégis egy igen méltó tárgya a vizsgálódásunknak, ha azon végtelen fontos következtetéseket nézzük, melyeket a relígiók a világon okoztak és okoznak.” Berzsenyi Dániel kezdte így A relígiók eredete és harmóniája című – végül soha be nem fejezett – tanulmányát 1813-ban.[1]

Buda Péter figyelemre méltó dolgozatában érdekes adalékokkal egészí